Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

101 A Zooplankton struktúrája és néhány fizikokémiai változó a Balaton két harántszelvényében 2002 és 2003 aszályos nyarán Németh Péter

1,

2 és G.-Tóth László

2 'Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem út 10. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebeisberg K. út 3. Kivonat: 2002 és 2003 július-augusztusában a Balaton két, egymástól 44 km-re lévő harántszelvényében, parttól partig terjedő mintavételekkel vizsgálatuk a vízmélység, néhány fizikai és kémiai paraméter és a Zooplankton szerkezete együttes alakulását 2002 július 31.-én a tó vízállása alacsony, 56 cm, 2003 augusztus l-jén pedig különösen alacsony, 22 cm volt. Ez utóbbi évben a parti kőszórások, amelyeket a legalsó megengedett szabályozási szint érvényesülésekor is 60-80 cm víz borít, a tó nagy részén szárazra kerültek. Viz elektromos vezetőképessége jól mutatta annak betöményedését. A Zooplankton fajösszetétele a két harántszelvényben hasonló volt. Az egyedsürüség a nyugati szelvényben kétszer nagyobb volt, mint a keletiben. A planktonikus rákok sűrűsége a harántszelvények mentén a litoráltól a nyílt víz felé nőtt, és a tó középvonalától északra a sürííség nagyobb volt, mint délre. A litorálban 2002-ben döntően nauplius-ok alkották a rákplanktont, és a Copepodit-ok, az aduit Copepoda-k és a Cladocera félék mennyisége csak a nyílt vízben ért el 30- 60 % -os arányt. 2003-ban az élénkebb vízmozgás e különbségeket kiegyenlítette. A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) lárvák sűrűsége 2002-ben a nyílt vízben a korábbi években jellemző 80-160 ind 1"' - ről 3-17 ind I"

1 -re, 2003-ban pedig 2-6 ind I"

1 re csökkent, és már csak születési helyükhöz közel, a litorálban volt magasabb. A vándorkagyló lárvák tömegének nagy mértékű csökkenése a litorális alzatok D. polymorpha mezőinek kiszáradásával függhetett össze az apadás miatt. Kulcsszavak: Balaton, vízállás, litorál, nyíltvíz, Zooplankton, veligera Bevezetés A Balaton kutatása során az egysejtűeken és a vándorkagyló (D. polymorpha) veligera lárváin kívül eddig mintegy 70 Rotatoria és 25 Crustacea fajt írtak le a tó nyílt vizéből. A Rotatoria-k sűrűsége alkalmanként meghaladhatja az 500 ind l '-t (Zánkai 1989). A Crustacea planktonban a Siófoki Medencében és Tihanynál a növényevő szürőrákok jellemzők (E. garcilis fejlődési alakjai, Diaphanosoma, Daphnia). A Szigligeti és a Keszthelyi Medencében az eutrofizáció a válogatóképes Cyclops-féléknek kedvezett, majd 1996 -tói a mikroszűrő Bosmina coregoni (Cladocera) állománya emelkedett (Ponyi 1985, Zánkai és Ponyi 1997). A Balaton vízmérlege 2000 és 2004 között negatív volt. A vízszint 2002. szeptemberben a kívánatos 70-110 cm helyett 56 cm, 2003 szeptemberben pedig már csak 22 cm volt. A tó víztömege ekkorra a nyári minimális szabályozási vízkészlet négyötödére csökkent. A litorális öv sok olyan élőhelye (pl. a parti kőszórások), amelyeket a megengedett szabályozási szintek érvényesülésekor még 60-100 cm víz borít, szárazra került. A nyíltvízi Zooplankton harántszelvények menti és vízmélység szerinti eloszlását a Balatonban csak kevesen (Sebestyén 1953, 1960; Zánkai és Ponyi, 1997), közvetlenül a part mellett pedig alig vizsgálták (Zánkai és Ponyi 1986). Ezért jelen munkánkban bemutatjuk a Zooplankton összetételének és tömegének változását 2002 és 2003 aszályos nyarán a tó két tízpontos harántszelvényében, közvetlenül a sekély nádszegélytől a mély vízen át a másik partig. Célunk a vízmélység hatásának megismerése volt a Zooplankton szerkezetére. Anyag és módszer A mintavételi helyeket a C (Alsóőrs-Siófok) és K (Szigliget-Balatonmária) limnológiai harántszelvények (Sebestyén 1960) mentén jelöltük ki, a parti nádasok tó felöli szélénél = 5 cm, majd onnan befelé = 70 cm, és = 100 cm mély vízben, majd a nyíltvízi területeken (mélység > 200 cm) egymástól 1800 m távolságokra, szelvényenként 10-10 ponton. A mintákat 2002 augusztus 2-án, valamint 2003 augusztus l-jén és augusztus 21-én délelőtt vettük 60 nm lyukbőségű planktonhálóval felszerelt 34 liter térfogatú Patalas mintavevővel, felszíntől lefelé 50 cm rétegekben, és azokat pontonként elegyítettük. A nádas szélén vödörrel merítettünk vizet, amelyből 60 (im-es kézi hálóval szűrtük ki a zooplanktont. A mintákat 200 cm

3-be tömörítettük, és formáimnál konzerváltuk (3,5 % végkoncentráció). A helyszínen Horiba water chequer U-10-el mélységenként mértük vízhőmérsékletet, a pH-t, a zavarosságot, az elektromos vezetőképességet, és az oldott oxigén tartalmat. A zooplanktont Zeiss-Opton fordított mikroszkóppal számoltuk. A számolás hibája a Järnefelt formula (Padisák és mtsai, 1999) aIapján < 10 % volt. Eredmények A víz hőmérséklete, zavarossága, elektromos vezetőképessége, pH-ja, oldott oxigén tartalma általában a déli-part nagyon sekély litorális mintavételi pontjain (vízmélység 5 70 cm) volt a legmagasabb (1. ábra\ a mintavételi pontok számozása az északi parttól indul). Vertikálisan, felszíntől lefelé a hőmérséklet, és a pH mindig csökkent, a zavarosság, és a vezetőképesség nőtt. Az oldott oxigén tartalom maximuma a nyílt vízben az 1 m körüli mélységben mutatkozott. A litorálban viszont a maximumot mindig a víz-üledék határ közelében mértük. A vezetőképesség 2003-ban mindenhol magasabb volt, mint 2002-ben. A két évben öszszesen 1800 mm víz párlódott be a Balatonban, a befolyó vízmennyiséget és az apadást figyelembe véve, valamint hogy lefolyás a Sió zsilipen keresztül nem volt (Somlyódy 2003). Mivel a vízutánpótlás 60%-a a tó 31 %-át képviselő Keszthelyi, és Szigligeti Medencébe jut, míg a párolgás az egész tófelületen egyenletes, a tó vize a keleti medencékben jobban bepárolódott. Ennek megfelelően, a C-szelvényben az elmúlt három évben az elektromos vezetőképességet 750 ± 4,6 (n = 46)-ról szignifikánsan 914 ± 3,6 (n = 46) nS cm" '-re nőtt. A litorális Zooplankton 66-100 %-át 2002-ben korai lárva stádiumok (nauplius-ok, a D. polymorpha veligera lárvái) és kerekesférgek alkották. A Copepodit-ok, a felnőtt Copepoda-k, és a Cladocera-k mennyisége ebben az évben csak a nyílt vízben volt jelentős, 30-60 % (2. ábra). A nyíltvízi mintákon belül a Zooplankton a tó középvonalától északra eső felén 2-3-szor sűrűbb volt, mint a középvonaltól délre. 2003-ban a gyűjtések során megerősödő hullámzás a Zooplankton szerkezetét kiegyenlítette. A kerekesférgek sűrűsége 2002-ben mindkét szelvényben, és 2003-ban csak a C-szelvényben volt nagyobb a nyílt vízben, mint a litorálban (3. ábra). 2002-ben a veligera lárvák sűrűsége is mindkét harántszelvényben volt nagyobb a nyílt vízben, mint a part közelben (5-70 cm). Habár már ezek az értékek is egy nagyság-