Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. renddel kisebbek voltak (3-17 ind 1"'), mint a korábbi években (80-160 ind I'

1, saját adat). 2003-ban sűrűségük a nyílt vízben tovább csökkent 2-6 ind l'-re, és csak születési helyük közelében, a partközeli helyeken maradt magasabb (5. ábra). A Diaphanosoma brachyurum sűrűsége a nyílt vízben (1,55-18,94 ind l"

1) 2003-ban mindkét szelvényben meghaladta az összes többi Cladocera rákét. 2002-ben a K-szelvény nyílt vizében a Bosmina coregoni, a C-szelvényben a Bosmina longirostris sűrűsége volt még jelentős a Cladocera-k között (12-42 ind 1"'). 2003-ban a Bosmina-félék sűrűsége mindkét harántszelvényben csökkent (0,4-0,5 ind 1"'). A Daphnia-félék (D. cucullata és D. galeata) egyedsűrűsége a nyílt vízben 3,23 és 7,94 ind 1"' között változott, és 2002-ben a C- szelvényben, 2003-ban pedig a K-ban volt nagyobb. A Leptodora kindtii sűrűsége a nyílt vízben 2002ben 0,31 és 1,62 ind I"

1 és 2003-ban 0,4 és 1 ind l"

1 közötti volt. A rákplankton uralkodó faja mindkét szelvény nyílt vizében, mindkét évben a növényevő Eudiaptomus gracilis volt (30-50 egyed l"

1). A mindnevő-ragadozó Mesocyclops leucarti copepodit és aduit stádiumai a K-szelvényben mindig sűrűbben voltak, mint a C-ben (0,3-15,39 egyed l"

1). A teljes Zooplankton 2003-ban a 2002-es adatokhoz képest szignifikánsan ritkult. Diszkusszió Az 1930-as években a véletlen tűnt a balatoni Zooplankton horizontális eloszlása fő motívumának. Ezt a víztömeg fizikai- és kémiai rétegzettsége és áramlásai változékonyságával, hőmérséklete, lebegőanyag tartalma, és a bele hulló csapadék változó mozaikosságával magyaráztak (Entz és Sebestyén 1940). Az eutrofizáció szabályozta a Zooplankton tömegének eloszlását: a rendszeressé váló hosszelvény vizsgálatok szerint, a kialakult trofikus gradiens mentén a zooplankton sűrűsége is 2-3-szorosra nőtt (Ponyi 1981, 1993; G.-Tóth 1992). Harántszelvények mentén azonban csak ritkán vizsgálták a zooplanktont. Ezek közül kiemelkedik Sebestyén 1955 - 1958 között felmérése, amikor 16 harántszelvény mentén, szelvényenként 3-4 ponton vizsgálta a annak szerkezetét (Sebestyén 1960). Zánkai és Ponyi (1997) pedig negyven évvel később mérte fel a Keszthelyi és a Siófoki Medence zooplanktonját két 5-5 pontos harántszelvény mentén. Mindkét felmérés egyformán azt mutatta, hogy a Zooplankton a hosszú tó középvonalától északra 1,5-3-szor sűrűbb, mint attól délre (az adatok ind lit"

1 -ben voltak kifejezve), és ebből az is következett, hogy az eutrofizációnak ehhez nincs semmi köze. A harántszelvények menti mintavételek azonban mindkét munkában legalább 2-3 m-es vízmélységre szorítkozva, tehát a nyílt vízben történtek. így, a déli oldalra kifutó hullámzás turbulenciájának hatását nem érzékelhették a Zooplankton alakításában, és nem is gyanították. Ennek a jelentősége most nőtt, mert a negyedik éve negatív vízmérleg következtében a tó 80-100 cm-t (2003 októberére 18 cm-re) apadt, és nagyobb teret hódított a litorál. Az elektromos vezetőképesség 2002-2003-évi növekedése hasonlóan demonstrálta a Balaton bepárlódását, mint a két korábbi nevezetesen alacsony vízállás idején, 1938-ban és 1949-ben, amikor a Balaton-víz "vegyelemezésével" bizonyították ugyanezt (Sebestyén és mtsai 1951a,b; Sebestyén 1953). Mostani eredményeink a nyílt vízi zooplanktonról megerősítették a korábbi tapasztalatokat. Mi is szignifikánsabb sűrűbb zooplanktont találtunk harántszelvényeink északra eső nyíltvízi pontjain, mint a délieken. Tanulságos, hogy a 18 litorális mintánkból tíz esetben a nauplius-ok 50 % -nál nagyobb arányt, hét esetben 70-80 %-nál nagyobb arányt, és négyben 90-100 % ot tettek ki. Ehhez egyetlen korábbi tanulmány, egy 1982-1983 közötti mintavétel sorozat nyújt a referenciát a Bozsai-öbölből. Közvetlenül a nádas szélénél akkor átlagosan 65,6 % volt a nauplius-ok aránya, szemben a nyílt vízi 41,6 %-kal, és több alkalommal 80 %-os nauplius arányt is megfigyeltek (Zánkai és Ponyi 1986). Ehhez kapcsolódik Ponyi és Péter (1986) megállapítása, mely szerint a nauplius-ok a nyílt vízben nappal mindig felfelé törekednek, és ilyenkor populációik legalább 50 %-a mindig a 20-100 cm-es közötti rétegben tartózkodik. Mindezek alapján a Balatonban 70-100 cm körüli lehet az a mélységi határ, amelynél nagyobb kell a kiegyenlített méret- és koreloszlású Zooplankton együtteseknek. Ennél kisebb mélységű vízben csak a kis méretű nauplius-ok, kerekesférgek és kagylólárvák egzisztálhatnak zavartalanul. Ennek hátterében a vízmélység és konvekciós áramlások legkisebb átmérőjének összefüggése áll, mely a plankton szervezetek nagyságának felső határát limitálja (Padisák és mtsai 2003). 2002 és 2003 különlegessége a vízszint extrém csökkenése volt a Balatonon, amely a litorál morfológiáját megváltoztatta. A partvonal 60-70 %-a mentén a hullámtörő kőszórások szárazra kerültek a rájuk települt vándorkagyló kolóniákkal együtt, hasonlóan a nádasokéhoz. Ennek lehetett a következménye lárváik sűrűsége szembetűnő csökkenésének a nyílt vízben. E jelenséget már a korábbi alacsony vízállások periódusaiban is megfigyelték (Sebestyén és mtsai 1951a,b; Sebestyén 1953). Köszönetnyivánítás A fenti kutatásokat az OTKA T032165, T034813 sz. pályázatainak támogatásával végeztük. Ezúton köszönjük Padisák Judit tanácsait. Irodalom Entz, G. és Sebestyén O. (1940): A Balaton élete. - Magy. Biol. Kut. Int. Mun. 12: 1 - 168. G.-Tóth, L. (1992): A hálós Zooplankton respirációs elktrontranszport rendszer aktivitása és szénforgalma a Balatonban. - 100 éves a Balaton-kutatás (szerk: Bíró, P), Reproprint, Nemesvámos: 172 - 180. Padisák, J, É. Soróczki-Pintér and Zs. Resner (2003): Sinking properties of some phytoplankton shapes and the relation of form resistance to morphological diversity of plankton - and experimental study. - Hydrobiologia 500: 243 - 257. Padisák, J., L. Krientz, & W. Scheffler (1999): Chapter 3.6.1. Phytoplankton. In Tümpling, W. & G. Friedrich (editors) Methoden der Biologischen Wasseruntersuchung 2. Biologische Gewässeruntersuchung: 35-52. Gustav Fischer Verlag, Jena. Ponyi, J (1981): A balatoni Zooplankton mennyiségének és minőségének tér- és időbeli változásai és a változások okai. - A Balaton Kutatás Újabb Eredm.II (szerk.: I. Kárpáti). VEAB Monogr.16: 11-48. Ponyi, J. (1985) A Balaton nyíltvizének és iszapjának gerinctelen állatvilága és életkörülményei. MTA Doktori értekezés tézisei, Tihany, Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat, Kaposvár. Ponyi, J. (1993): A planktonikus rákok mennyiségének és minőségének tér- és időbeli változásai a Balatonban. - Hidrológiai Tájékoztató 1993. április: 42-47. Ponyi, J. (2001): Áttekintés a Balaton faunisztikai kutatásáról és faunájának összetételéről. - Állattani Közlemények 86: 3 -13. Ponyi, J. és Péter, I. (1986): Az Eudiaptomus gracilis (G O. Sars) napszakos vertikális vándorlása a Balatonban. - Állattani Közlemények, 73:69-77. Sebestyén, O. (1953): Mennyiségi planktontanulmányok a Balatonon II. Évtizedes változások. - Annál. Biol. Tihany 21: 63 - 89. Sebestyén, O. (1960): Horizontális planktonvizsgálatok a Balatonon. I. Tájékozódás a planktonrákok horizontális elterjedéséről. - Annál. Biol. Tihany 27: 115- 130. Sebestyén, O., Török, P. és Varga, L. (1951a): Mennyiségi planktontanulmányok a Balatonon I. - Annál. Biol. Tihany 20: 127 - 160.