Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. Helyszíni vízvizsgálatok a Lónyai-főcsatornán és fóbb mellékvízfolyásain Nagy Sándor Alex - Dévai György - Takács Péter - Gecsei Julianna Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A Debreceni Egyetem konzorciumvezető intézménye „A Tisza és a Felső-Tisza-vidék hidroökológiája" cfmü NKFP projektnek. Ennek egyik feladatcsoportja a vízszennyezések hatásának és következményeinek átfogó ökológiai hatáselemzésével foglalkozik. A témakör vizsgálatára mintaterületként a Felső-Tisza-vidéken található Lónyai-föcsatoma vízgyűjtő területét választottuk. A kiválasztás indoka kettős volt: egyrészt a főcsatorna teljes vízgyűjtő területe hazánkban található, s Igy a terhelések a keletkezés helyétől pontosan nyomon követhetők; másrészt a főcsatorna - mint a vízgyűjtő terület szennyvlzbefogadója - a Tisza szempontjából egy olyan szennyező forTás, ami a hazánk területén keletkező első nagyobb terhelést jelenti a folyó számára. A vízgyűjtő területen összesen 30 mintavételi és mérési helyet jelöltünk ki, a következő stratégiai szempontok alapján. Legyen nyomon követhető a főcsatornában áramló víz útja a főcsatorna kezdetétől egészen a tiszai beömlésig. Kapjunk információkat minden betorkolló főfolyás vizének állapotáról. A Vajai-főfolyáson kijelölt mintavételi helyek segítségével ismereteket szerezzünk a vízgyűjtő keleti pereméről áramló vizek állapotáról. A Kállai-főfolyást és a Máriapócsi-föfolyást összehasonlítva vizsgálhassuk, hogy a víztározás eredményez-e kimutatható különbségeket a kisvízfolyások állapotában. Az Érpataki-főfolyás vizsgálata során alapvető információkhoz jussunk arról, hogy a térség legnagyobb városának (Nyíregyháza) tisztított szennyvize mekkora terheléstjelent a Lónyai-föcsatoma számára. Munkánkban azokról az első helyszíni, szkennelő jellegű mérésekről adunk számot, amelyeket hordozható multiparaméteres vízminőség-monitorozó rendszer (Hydrolab Co. gyártmányú DataSonde4a, és MiniSonde4a mélységi szondák, Surveyor4a kijelző egység) segítségével végeztünk az ökológiai vízminősítés (Dévai et al. 1999) rendszerében szereplő néhány alapvető vízminőségi jellemző (vízhőmérséklet, oldott oxigén tartalom, oxigéntelítettség, elektródpotenciál, zavarosság, vezetőképesség és pH) helyszíni, megbízható meghatározására. Lónyai-föcsatoma, kisvízfolyások, vízminőség, helyszíni mérések. Kulcsszavak: Bevezetés „A Tisza és a Felső-Tisza-vidék hidroökológiája" c. projekt (NK.FP-3B/0019/2002) keretében - a Debreceni Egyetem, a Nyírségvíz Rt. és az MTA Atommagkutató Intézete konzorciumi együttműködésében - vízszennyezések hatáselemzésének három éves tudományos alapozó programját valósítjuk meg. Dolgozatunkban a projekt 5. feladat-csoportjának végrehajtása során kapott első eredményekről a dunk számot. A feladatcsoport fö célja a vízszennyezések hatásának és következményeinek átfogó ökológiai elemzése Felső-Tiszavidéki mintaterületeken, multidiszciplináris megközelítési mód gyakorlati alkalmazásával. Kutatómunkánk során egy minta jellegű vizsgálatsorozat keretében kívánjuk bemutatni, hogy a korszerű hidroökológiai, környezetfizikai és környezetkémiai módszerekkel megtervezett és kivitelezett vizsgálatok, milyen lehetőségeket rejtenek a vízszennyezések hatásterületének felmérése, valamint a vízi élővilág mérgezettségi és veszélyeztetettségi állapotának (toxicitás és pemiciozitás) meghatározása és új típusú jellemzése terén (Dévai et al. 1993; Nagy et al. 2000). A Tiszát 2000-ben ért cianid- és nehézfém szennyezések rámutattak víztereink élővilágának sérülékenységére, kiszolgáltatott helyzetére (Nagy et al. 2002). Világosan kell azonban látnunk, hogy természetes vizeink élővilágát nem csupán ilyen heveny és kizárólag külföldről érkező mérgezések fenyegetik, hanem hosszan tartó folyamatos terhelést jelentenek a hazai szennyvíztisztítók tisztított szennyvizei, s a vízgyűjtőn elhelyezkedő mezőgazdasági vagy ipari területekről a csapadékvízzel bejutó szennyezések is. A természetes vizek szennyeződésének vizsgálatánál feltétlenül ismernünk kell, hogy a vízgyűjtő terület mely részén helyezkednek el szennyező források, azok milyen anyagokkal és milyen mértékben terhelik a vizeket, továbbá milyen következményekkel jár e környezeti terhelés, mekkora területen érezhető a szennyezés hatása, s meddig követhetők nyomon a szennyezett víztömegek. A vízszennyezések hatásának felmérésére mintaterületként a Felső-Tisza-vidéken található Lónyai-föcsatoma vízgyűjtő területét választottuk. A főcsatorna a vízgyűjtő területen a felszín alatti rétegekből felbukkanó vizek mellett az olvadékvizeknek, a belvizeknek, valamint az itteni települések különböző mértékben tisztított szennyvizeinek is fö elvezetője (Illés et al 1998). A kiválasztásnál fontos indok volt, hogy a főcsatorna teljes vízgyűjtő területe hazánkban található, s így a terhelések a keletkezés helyétől pontosan nyomon követhetők. Szintén lényeges szempontnak minősült, hogy a Lónyai-föcsatoma vízgyűjtő területén található mintegy 42 jelentősebb település (Nyíregyházát is beleértve) szennyvizét befogadó húsz szennyvíztisztító telep közül jelenleg 11 működése - elsősorban a túlterheltség következtében - nem megfelelő, s kapacitásuk bővítése feltétlenül indokolt lenne. Mindezeken túlmenően a vízgyűjtő területen még mintegy 25 olyan település található, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek csatornahálózattal. így a Lónyai-föcsatoma a Tisza szempontjából olyan szennyező forrás, ami a kizárólag hazánk területéről származó első nagyobb terhelés a folyó számára. Anyag és módszer A feladat végrehajtásának első lépéseként terepbejárások során felmértük a vízszennyezések hatásának vizsgálatára kijelölt területet. A felmérés során a projekt keretében beszerzett térképanyag segítségével azonosítottuk a terület vízfolyásait, s előkészítettük a mintavételi és mérési helyek kijelölését. Az XIX. század második feléig a nyírségi kisvizek igen szövevényes vízhálózaton keresztül találtak utat a helyét szinte állandóan változtató Tiszába. Az ekkor zajló vízszabályozási munkálatok keretében létrehozott Lónyai-föcsatoma egy mesterségesen kialakított vonalas létesítmény, ami 1882-ben készült el. Az ezt követő évtizedekben alakult ki véglegesen a vízgyűjtőjének vízrajzára jelenleg is jellemző főfolyások rendszere, majd az ún. folyásoknak a főfolyásokba - kisebb csatornákkal történő - bevezetésével a vízgyűjtő jelenlegi arculata (Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság - VIZITERV Consult Kft. 1998). A terepbejárások tapasztalatai, valamint a rendelkezésre álló térképanyag információi alapján összesen 30 mintavételi és mérési helyet jelöltünk ki (1. táblázat). A mintavételi és mérési helyekkel oly módon kíséreltük meg lefedni a Lónyai-föcsatoma teljes vízgyűjtő területét, hogy az eredmények értékelésekor a következő stratégiai szempontok érvényesülhessenek. - Legyen nyomon követhető a főcsatornában áramló víz útja a főcsatorna kezdetétől egészen a tiszai beömlésig. - Jussunk információkhoz minden főfolyás vizének állapotáról, ami a főcsatornába torkollik.