Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

92 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 84. ÉVF. A mocsári szitakötő (Libellula fúlva) hímjeinek territóriumtartó képessége (Odonata: Libellulidae) Nagy Beáta

1 - Szállassy Noémi

2 - Székely Annamária' - Dévai György

3 'Babe$-Bolyai Tud.egyetem, Biológia-Geológia Kar, Ökológia-Genetika Tanszék, RO-3400. Cluj, Str. Clinicilor 5-7., Románia 2Babe?-Bolyai T.e., Pszichológia és Neveléstud. Kar, Módszertan Tanszék RO-3400. Cluj, Str. M. Kogalniceanu 4., Románia 3Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Vizsgálatainkat egy alföldi, ér típusú, jórészt mesterséges vízfolyás, a Kutas-föcsatorna mentén végeztük 2002-ben és 2003-ban. Mindkét évben a mocsári szitakötő {Libellula fúlva) hímjeinek territoriális viselkedését tanulmányoztuk jelölés-visszafogás módszerrel. 2002ben 169,2003-ban 186 hímet jelöltünk meg. A jelölt egyedek mozgását távcsővel követtük nyomon. Mindkét repülési időszakban a Kutasföcsatoma 350 m hosszú, természetközeli, az egykori Csfkos-ér eredeti medrének megfelelő szakaszán dolgoztunk, amelyet számozott karókkal 5 méterenként megjelöltünk. így nagy pontossággal figyelhettük meg a jelölt egyedek mozgását és territóriumfoglalását. A bizonyítottan territoriális magatartású egyedek kondícióját egy manipulatfv kísérlet során befogással, valamint befogás utáni hidegkezeléssel csökkentettük. A kísérlet elvégzése után 10 perces viselkedési mintákat rögzítettünk a hímek viselkedéséről. Feltételezésünk szerint csak a jó kondíciójú hímek képesek megtartani az eredeti territóriumot, a kevésbé jó minőségű egyedek viszont új territóriumot foglalnak. Eredményeink azt mutatják, hogy a kísérlet 2002-ben csekély, 2003-ban viszont számottevő változást okozott az egyedek viselkedésében. Kulcsszavak: Libellula fúlva, territorialitás, kondíció, kísérlet. Bevezetés Számos szitakötőfajnál találunk territoriális viselkedési formát. A hímek a kora reggeli órákban a víz mellé repülnek az úgynevezett találkozóhelyre (rendezvous - Corbet 1980), és ott a nap folyamán egy viszonylag kis területen mozognak. Erre a területre jönnek a nőstények, itt történik meg a párzás és a tojásrakás. A hímek territóriumon belüli viselkedése alapján megkülönböztetünk repülő (flier) és kiülő (percher) fajokat. A repülő fajok a territóriumon töltött idejük nagy részét felkutató, járőröző repüléssel töltik, ritkán ülnek le a növényzetre. A kiülő fajok ezzel szemben idejük nagy részét azzal töltik, hogy a terület egy kimagasló pontjáról tartják szemmel a terepet. A hím azonnal elűz minden betolakodót, legyen az fajtárs, más szitakötőfaj egyede, vagy bármilyen más rovar, esetleg kisebb madár. Időnként a területért vívott harc a betolakodó győzelmével ér véget, ilyen esetekben az elűzött hím új territóriumot foglal. A szitakötők hímjei általában az élőhely minősége alapján választanak maguknak territóriumot. Az élőhely minőségét az ott található erőforrások határozzák meg. Ilyen erőforrások lehetnek például - amint azt a madarak esetében kimutatták - a táplálék-ellátottság, a napos pihenőhelyek (foként a kiülő fajok számára), a nőstények számára jó tojásrakó helyek {Newton & Marquiss 1982, Shields 1984). Az erőforrásokon kívül a territórium minőségét az ott korábban elért párzási siker is meghatározza. Ezt Switzer (1997) bizonyította be a Perithemis tenera faj egyedeivel végzett terepkísérlet során. A territóriumon levő természetes tojásrakó-helyeket vesszőkkel cserélte ki, amelyeket elmozdított, amint egy hím és egy nőstény leszállt rá. íly módon akadályozta a kísérletes hímek párzását, majd ezeknek a hímeknek a viselkedését kontroll egyedek viselkedésével vetette össze, amelyeket semmilyen módon nem manipulált. A párzásban megzavart hímek nagyobb eséllyel hagyták el a territóriumot és foglaltak el újat. Vizsgálatainkat egy zártnak tekinthető Libellula fúlva populáción végeztük {Szállassy et al. 2003). Feltételeztük: hogy valamely külső stressz-hatás a kevésbé jó kondíciójú egyedeket a territórium elhagyására készteti. Kérdéseink a következők voltak: (1) Hogyan változik a kísérletesen manipulált hímek territórium-tartó képessége (2) Észlelhető-e különbség a két vizsgálati évi megfigyelések között? Anyag és módszer Vizsgálatainkat Kelet-Magyarországon, a Kutas-focsatoma mentén végeztük, Ártánd község határában. A főcsatornának ma már csupán egy 350 méteres szakasza tekinthető természetes futásúnak, ahol az eredeti ér (Csíkos-ér) medrében fut, a többi része csatornázott, de ott is természetközeli állapotú {Dévai et al. 1998). Az ér teljes itteni szakaszán változatos növényzet található, mozaikos állományokat alkotva (főbb állományalkotó fajok: Typha latifolia, Sium erectum, Mentha aquatica, Carex spp.). A Libellula fúlva ivari dimorfizmusa kifejezett, a hímek potroha kékes-hamvas, a nőstényeké sárgás. A hímek erős territoriális viselkedést mutatnak, könnyen jelölhetők és figyelhetők, mivel kiülő típusúak. 2002-ben 169, 2003-ban 186 hímet jelöltünk meg alkoholos filctollal ajobb szárnyakon. A jelölés a vizsgálat egész időtartama alatt jól látható volt. Befogáskor tolómérővel lemértük a potroh hosszát, valamint mind a négy szárny esetében a szárnycsomó (nodus) és a számyjegy (pterostigma) közötti távolságot. Az egyedeket naponta 9-15 óra között 8x40-es nagyítású távcsővel figyeltük. Minden visszalátáskor feljegyeztük az egyed számát, területen belüli helyzetét, reprodukciós állapotát (egyedül, ill. párzási láncban vagy párzókerékben volt), viselkedési sajátosságait (harcolt, járőrözött, táplálkozott) és a visszalátás időpontját. A kutatás első napján az ér 350 méteres természetes szakasza mentén 5 méterenként számozott karókat szúrtunk le, így nagy pontossággal követhettük nyomon az egyedek mozgását a kijelölt területen. A továbbiakban kiválasztottuk azokat az egyedeket, amelyeket legalább háromszor láttunk ugyanazon az 5 m-es szakaszon. Ezeket véletlenszerűen a következő három csoportba osztottuk. 1. csoport: kezelt egyedek, amelyeket reggel, a terület elfoglalása után megfogtunk, és 2 órára hideg helyre (egy hűtőtáskába) elzártunk. 2. csoport: befogott egyedek, amelyeket csak megfogtunk, és 5 percen belül elengedtünk. 3. csoport: kontroll egyedek, amelyeket csak megfigyeltünk, anélkül, hogy zavartuk volna őket. Eredmények Megállapítottuk, hogy a hímek 2-3 egymás melletti 5 nies szakaszon, vagyis 10—15 m-es területen tartanak territóriumot, amit nyilvánvalóan az is befolyásolt, hogy az ér mindössze 1,5-2 m széles, és így csak hosszirányban terjeszkedhettek. Az időjárási viszonyok 2002-ben kedvezőtlenül alakultak, ezért viszonylag kevés egyedet sikerült vizsgálnunk. 2003-ban a napos meleg idő ellenére is kevés egyed volt a területen, így eredményeinket statisztikailag kellő biztonsággal nem lehetett elemezni. A két év összesített adatai alapján az első csoportot alkotó 12 egyed mindegyike erősen rezegtette szárnyait elengedés után, valószínűleg azért, hogy így emelje testének hőmérsékletét. 8 egyed elrepült a területről (lehetséges, hogy