Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

82 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. Uszadékhálózás alkalmazása az árvaszúnyog-együttes (Diptera: Chironomidae) vizsgálatában a Felső-Tiszán Móra Arnold - Dévai György Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Az árvaszúnyogok bábbőrei (exuvium) kiválóan alkalmasak arra, hogy egy vízfolyás vagy egy vízfolyásszakasz árvaszú­nyog-együtteseit jellemezzük. Vizsgálatuk alapján kitűnően leírhatók az árvaszúnyogok tér- és időbeli, illetve mennyisé­gi és minőségi előfordulási viszonyai. A bábbőrök gyűjtése az uszadék-hálózással („drift net") könnyen kivitelezhető. Dolgozatunkban bemutatjuk az általunk használt mintavevő eszközt, ami a külföldi irodalmakban leírt „drift net" módo­sított változata. Elemezzük használatának módját a Felső-Tisza Tiszamogyorós és Lónya közötti keresztszelvényében, s ismertetjük a mintavétel során felmerült problémákat. Végül röviden bemutatjuk a 2003 nyarán végzett, 20 napig tartó mintavétel-sorozat előzetes eredményeit. Munkánk során összesen 42 479 árvaszúnyogbábbőrt, s emellett 7 rovarrendbe tartozó lárvát, exuviumot és imágót gyűjtöttünk, melyek jegyzékét táblázatosan közöljük. Kulcsszavak: uszadékhálózás, árvaszúnyogok (Chironomidae), bábbőr, Felső-Tisza Bevezetés Az árvaszúnyogok bábbőreinek gyűjtése kiválóan al­kalmas és széles körben alkalmazott módszer a vízfolyá­sok árvaszúnyog-együtteseinek jellemzésére, a tér- és i­dőbeli, illetve a minőségi és mennyiségi előfordulási vi­szonyok leírására ( Cosas és Vilchez-Quero 1989; Cobo és Gonzales 1991; Coffman 1973; Franquet és Pont 1996; Garcia és Laville 2000, 2001; Gendron és Laville 1995, 1997; Laville 1979, 1981; Laville és Viaud-Chau­vet 1985; Ruse 1995b; Ruse és Dctvison 2000; Wilson 1977, 1989). A nemzetközi irodalomban több olyan munka talál­ható, amelyben a vízfolyások osztályozására tesznek kí­sérletet a bábbőrök vizsgálata alapján (Hayes és Murray 1988; Ruse 2000; Wilson 1980; Wilson és Bright 1973). Az árvaszúnyog-exuviumok jól használhatók a víz­minőség változásainak nyomon követésében (Gendron és Laville 2000; Kownacki 1995; Ruse 1995a; Ruse et al. 2000; Wright et al. 1996), és különösen alkalmasak a fa­jok kirepülési viselkedésének leírására (F erringt on 2000; Gendron és Laville 1992; Hayes és Murray 1989; War­tinbee és Coffman 1976). Több munka foglalkozik a báb­bőrök felhasználásával a biomonitorozó vizsgálatokban (McGill et al. 1979; Ruse és Wilson 1984, 1995; Wilson és McGill 1977). A víz felszínén sodródó uszadék különleges élőhelyet jelent a vízi élőlények számára. Számos faj passzív, sod­ródással történő terjedésében fontos szerepet játszik az uszadék, amely lehetőséget ad a megkapaszkodásra és a rejtőzésre. Számos állatcsoport (kétszárnyúak, kérészek, szitakötők, bogarak, poloskák) képviselőit megtalálhat­juk az uszadékban, amelynek élővilágát eddig szinte alig vizsgálták (Stur et al. 2000). A bábbőrök könnyen gyűjthetők ún. uszadékhálóval („drift net"). Az első uszadékhálóval végzett vizsgálatról Thienemann (1911) számolt be, azóta több változatát is használták az általa bemutatott mintavevő eszköznek (pl. Elliott 1967, 1970; Langton 1991; Wartinbee és Coffman 1976). Az alapelv egyforma: a rögzített, felszínen lebegő háló 7-10 cm mélyen szűri ki a rajta keresztüláramló vízből az uszadékot. Könnyű és széles körű alkalmazhatósága ellenére ha­zánkban az uszadékhálózás módszere gyakorlatilag is­meretlen. A mintavételi eszköz és használata Az uszadékháló kerete 30 cm széles és 1 mm vastag bádoglemezből készült, a sarkain, illetve az elülső élén 4 mm vastag koszorúval megerősítve. A keret nyílása 48 cm széles és 25 cm magas. A keret két oldalán két fül ta­lálható, amelyekre két deszka erősíthető, ezek tartják fenn a víz felszínén az eszközt. A keret hátuljának alsó szélére egy 20 cm széles terelőlapátot rögzítettünk, ez e­lőre billenti a keretet, elősegítve egyensúlyban maradá­sát. Az eszközt fenntartó két deszkalap elülső irányban kihegyezett, így áramvonalasabb és biztonságosabb lebe­gést tesz lehetővé. A deszkalapok szélessége 18 cm, vas­tagsága 4 cm, belső éle 105 cm, külső éle 92 cm. 1. ábra: Az uszadékháló vázlatos képe A deszkák elején fill található, amelybe karabinerrel tetszőleges hosszúságú kötél erősíthető. A keret elülső é­lén kialakított peremhez erősíthető a háló, amely vissza­hajtva a keret belső oldalát is lefedve mintegy 2 m hosz­szan nyúlik hátra. A háló alakja elnyújtott, hátrafelé csúcsban végződik, így elkerülhető a víz esetleges visz­szaáramlása. A háló szembősége 250 um, így a legki­sebb bábbőrök is biztonsággal begyűjthetők. Az usza­dékháló a vízbe eresztve 10 cm mélyen süllyed le, így nemcsak a vízfelszínt, hanem a vízoszlop felső 10 cm-es rétegét is mintázni tudjuk (1. ábra).

Next

/
Thumbnails
Contents