Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

67 Összeségében elmondhatjuk, hogy a megvizsgált 51 mintából 45-ben az Achnanthes minutissima a domináns, szinte minden mintavételi pontban a legnagyobb relatív gyakorisággal. E mellett markáns megjelenésű (20-18-1916 mintában) az Achnanthes biasolettiana - Amphora pediculus - Navicula sp. 2 - Nitzschia dissipata. Nehezen tudunk következtetéseket levonni az Achnanthes minutissima dominanciájából, hiszen ez a faj számos vízgyűjtő (Round, 1991) igen különböző vízminőségű helyeiről is előkerült már (Krammer et Lange-Bertalot, 1999). Hangsúlyozott jelenlétének oka lehet, hogy fényadaptált faj (Barreto és -ai, 1998), s a vizsgált patakok a tavaszi rügyfakadás időszakában nem voltak jelentősen. Mások (Ács és mtsai, 2001) szerint egy r-stratégista gyomfaj. A Gomphonema angustatum megjelenése a Koloska-patakban bíztatónak tűnik a víz minősége szempontjából, mivel ez a faj béta-mezoszapróbnál magasabb szaprobitási fokú vizekben nem fordul elő, s igen érzékeny az erős szerves szennyezésre (Krammer et Lange-Bertalot, 1999). A Csopaki-séd, Pécsely- Koloska- és Kéki-patak együttesen jellemezhető az Amphorapediculus dominanciájával, ez a faj kalcium tartalmú vízfolyásokban jellegzetes a folyó teljes hosszában (Round, 1991). A Csopaki-sédben a Nitzschia palea jelezheti patak időszakos kiszáradását, mivel ezt a fajt a változó nedvességtartalmú helyeken élő ill. időszakos szárazságot elviselő talajalgák között tartják számon (Krammer et LangeBertalot, 1999). A meghatározott relatív dominancia viszonyok adatait felhasználva cluster-analízissel hasonlítottuk össze a patakok egyes mintavételi helyein kialakuló algaflórát. A Koloska-patak esetén a mintavételi helyek dendrogramja jelezte a meder minőségét. Jól elkülönültek az iszapos (1,4, 7), vagy kavicsos (3, 5) alzatú helyek. A többi (2, 6, 8, 9) mintavételi helyen betonozott meder, magas nitrit és összes P koncentráció voltjellemző (3. ábra). A Kok»k»-pKait teiopqi 3. ábra: A Koloska-patak dendogramja (Bray-Curtis) Fig. 3: Dendogram of Koloska-patak A CtopafcMM é—éotnmit 0.45 0,4 OJV 4. ábra: A Csopaki-séd dendogramja (Bray-Curtis) Fig. 4: Dendogram of Csopaki-séd A Csopaki-sédben 2 nagy csoportba sorolta a mintákat: az egyiket a forrás közeli mintavételi helyek fajai, míg a másik csoportot az összes többi mintavételi hely fajai adják (4. ábra). Ez az eredmény eltérő más vízfolyásokétól, mivel azokban a felső, középső és alsó szakaszjellegnek megfelelően a kovaalga összetétel is változik. Adatainkból kitűnik, hogy a patakok diatóma vegetációjában elsősorban az antropogén befolyásoltság (mederjelleg, szennyezés) érvényesül, a természeti adottságok (pl. szakaszjelleg, mederesés, stb.) kevésbé. A kapott hasonlóságok mindazonáltal igen magasak, melyben feltehetően az nyilvánul meg, hogy alapvetően hasonló geológiai adottságú területen, azonos ökorégióban helyezkednek el, ionösszetételük nem különbözik jelentősen (v.ö. Kiss és mtsai, 2004), klimatikus vagy akárcsak meteorológiai szempontból pedig nagy regionális koherencia jellemző rájuk. A Víz Keretirányelv szempontjából kontrasztosabb adatokat várunk azoktól a vizsgálatoktól, melyekben más tájegységekről származó adatokat is be tudunk vonni az elemzésbe. A kutatást az OTKA (T34414) támogatta. Irodalom: Ács, É„ Lakatos, Gy., R-Nagy, M. (2001): A Velencei-tó nádbevonatában bekövetkezett változások. Hosszú távú algológiai vizsgálatok.Hidrológiai Közlöny 5-6.:308-310. Coring, E. (1996): Use of diatoms for monitoring acidification in small mountain rivers in Germany, with special emphasis on „Diatom assamblage type analysis" DATA. In Whitton BA, Rott E. Use of algae for minotoring rivers II. Inst. F, Botanik, Univ. Innsbruck: 7-16. Barreto, S., Ács, É„ Kiss, K. Makk, J. (1998): Jég alatti vizsgálatok a Soroksári-Dunán. Hidrológiai Közlöny 78: 300-302. DellVomo, A. (1996): Assesment of water quality of an Appennine river as a pilot study for diatom-based monitoring of italian watercourses. In Whitton BA, Rott E. Use of algae for minotoring rivers II. Institute für Botanik, Universität Innsbruck: 65-72. Érces, K., Kovács, K. (2002): Csigaház és kagylóhéj, mint természetes alzat az algabevonat vizsgálatokban. Hidrológiai Közlöny 82: 30-32. Kelly, M. G., Cazaubon.A., Coring, E„ DelfUomo, A., Ector, L, Goldsmith, B„ Guasch, H., Hiirlimann. J., Jarlman, A.. Kawecka, B., Kwadrans, J„ Laugaste, R., Lindstrom, E. A., Leitao, M., Marvan, P., Padisak, J„ Pipp, E„ Prygiel, J„ Rott, E„ Sabater, S„ van Dam, H., Vizinet, J. (1998): Recommendations for the rutiné sampling of diatoms for water quality assessments in Europe. Journal of Applied Phycology 10: 215-224. Kiss.Zs; Kovács,

Cs; Padisák, J: Schmidt (2004): Hidrogeográfiai és vízkémiai vizsgálatok néhány közép-magyarországi kis vízfolyásban. Hidrológiai Közlöny (jelen kötet) Kol, E. (1957) Az Aszóföi Séd mikrovegetációja I Algák (Kovamoszatok kivételével). Annál Biol. Tihany 24:103-130. Kol, E„ Tamás G. (1954): A Pécsely-patak mikrovegetációja. Annál. Biol. Tihany 22: 87-103. Krammer, K, Lange-Bertalot, H. (1991, 1997, 1999, 2000) Bacillariophyceae 1. Teil: Naviculaceae. 2. Teil: Bacillariaceae, Epithemiaceae, Surirellaceae. 3. Teil: Centrales, Fragilariaceae, Eunotiaceae. 4. Teil: Achnanthaceae, Kritische Ergänzungen zu Navicula und Gomphonema. In: Pascher, A. Süsswasserßora von Mitteleuropa Band 2/1-2-3-4., VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. Lukacsovics. F. (1958) Az Aszóföi Séd hidrográfiai viszonyai. Annái Biol. Tihany 25: 99-108. Podani, J. (2000): Introduction to the exploration of multivariate biological data. Backhuys, Leiden. Padisák, J., Hortobágyi, T. (1991): Kovamoszatok-Bacillariophyceae. In: Baktérium-, alga-, gomba-, zuzmó-, és mohahatározó. Tankönyvkiadó, Budapest: 166-184. Pór, G., Sára, Z, Padisák, J„ Grigorszky, /., Borbély, Gy. (2000): Előzetes vizsgálatok az Aszófői-séd kovaalgáinak felméréséhez. Hidrológiai Közlöny 80: 377-378. Round, F. E. (1991): Use of diatoms for monitoring rivers. In Whitton, B. A., Rott, E. Use of algae for minotoring rivers I. Institute fllr Botanik, Universität Innsbruck: 25-32. Sára, Z., Pór, G„ Padisák. J., Grigorszky, I., Borbély, Gy. (2000): Az Orvényesi-séd (Pécsely-patak) kovaalgáinak összehasonlító vizsgálata. Hidrológiai Közlöny 80: 380-382. Szemes, G. (1931) A Kádártai források Diatomaceái. Annál. Biol. Tihany 11: 299-313. Tamás, G. (1957): Az Aszóföi Séd kovamoszatai. Annál. Biol. Tihany 24 : 133-156