Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

59 Zooplankton változások egy biomanipulációs kísérletben Korponai János', Tátrai István 2, Mátyás Kálmán' és Paulovits Gábor 2 ': NYUDUVIZIG Kis-Balatoni Laboratóriuma, 8360. Keszthely, Csfk F. sétány 1, 2: MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézete, 8237. Tihany Pf. 35., Hungary Kivonat: A bevezető kísérletünk célja kettős volt. Egyrészt megvizsgáltuk, milyen planktonikus változások következhetnek be igen sekély és euUóf környezetben, másrészt vajon a biomanipulációval elért vízminőség javulás nagy belső terhelés esetén mennyire stabil. A nagy testű Cladocera fajok még nagy tápanyag koncentráció esetén is képesek csökkenteni az algák mennyiségét, ez a hatás azonban nagy belső terhelés esetén instabil. A Zooplankton nagy szűrési aktivitása esetén a fito­planktonban olyan fajok jelennek meg és válnak dominánssá, amelyek hatékony stratégiával rendelkeznek a kiszűrés el­len. A lecsökkent algabiomassza és a szűrés-rezisztens fajok a Daphnia populáció összeomlását okozzák, és új algásodás veszi kezdetét. Az üledékbe kiülepedő túlélőképletek azonban lehetővé teszik a Zooplankton állomány regenerálódását. Kulcsszavak: biomanipuláció, Daphnia, Zooplankton, fitoplankton, eufotikus réteg Bevezetés Hrbaőek et al. (1961) korszakos jelentőségű munkájá­ban bemutatta, hogy eltérő halbiomasszájú tavaknak kü­lönbözik a vízminősége is. Ezzel a munkával egy új ku­tatási irányzat vette kezdetét, amelynek központjában a víztest, mint ökológiai rendszer, alkotó részeinek köl­csönhatásai állnak. Shapiro és munkatársai (1975)-ben javasolták, hogy a ragadozó-préda kacsolatokat fel lehet használni vízminőség javító célzattal. Bevezették a bio­manipuláci fogalmát, ami nem más, mint a tápláléklánc­ba halak útján történő beavatkozás, amely az adott víztér eutrofizációját, sensu lato, algásodását csökkenti. Ennek a vízminőség javítási, „algásodás-csökkentési" technoló­giának az irodalma mára már hatalmasra nőtt (Drenner és Hambright 1998). Az irodalomból ismert limnokorall kísérletek azonban főként olyan mikrokozmoszban zajlottak, amelyből az ü­ledék ki volt zárva (Christoffersen et al., 1993; Declerk et al., 1997). A bevezető kísérletünk célja kettős volt. Egyrészt, megvizsgáltjuk, milyen planktonikus változások követ­kezhetnek be igen sekély és eutróf környezetben, más­részt vajon a biomanipulációval elért vízminőségjavulás nagy belső terhelés esetén mennyire stabil. Anyag és módszer A kísérletet a Kis-Balaton védőrendszer Major-tavá­ban végeztük, amelyben az egész tóra kiterjedő (whole­lake) biomanipulációs kísérlet is folyt (Tátrai és mtsai, 2003). A Major-tó eutróf, sekély víztér (~ 1 m, 11 ha), nagy halállománnyal (100-200 kg ha" 1). A limnokorallo­kat 2001. június 5-én telepítettük a tó egyik zárt, széltől védett öblébe. A biomanipulációs kísérlet során három hengert telepí­tettünk a tóba. Az egyik hengerbe Daphnia magna-t, a má­sikba halat (kb. 200 kg/ha halállománynak megfelelően), a harmadikból 65 Gm-os planktonhálóval kiszűrtük a zoo­plankton. A fóliahengerek körüli tóvíz volt a kontroll. A limnokorallok (1 m átmérő, ~ 70 cm mély) fa úszókerete egy pontonhoz volt rögzítve, palástjuk polietilén fóliából készült, amely a fenék felé nyitott volt, az alján 0,3 m széles vas gallérral, hogy az üledékbe jól beleüljön,. A mintavétel a kihelyezést követő napon kezdődött, és három-négynaponta vettünk mintát a foszforformák, az alga és a Zooplankton mennyiségi meghatározásához. A mintavételeket és a mérést július 23-án fejeztük be. A mintavétel során a limnokorall vizét jól átkevertük és a Daphnia mágnás hengerből 2 l-t, míg a többiből 5-5 l-t szűrtünk 63 |im lyukbőségü planktonhálón. Minden limnokorallban 10 cm-ént mértük a fényin­tenzitás (LI-250 fénymérővel 2 p PAR szenzor. Az eufo­tikus réteg meghatározása a fényintenzitás és a mélység közötti regressziós kapcsolat alapján történt (Scheffer, 1998). A foszforformák (oldott reaktív (SRP), az össz-oldott (TDP) és az összes foszfor (TP)) meghatározására am­mónium molibdenátos módszert használtuk. Az oldott reaktív foszfor meghatározásához a mintákat Whatman GF/C filteren szűrtük, míg az összes foszfor meghatáro­zásához szüretien mintákat használtunk perszulfátos ke­zelés után (ISO EN 1189:1996). A klorofill-a meghatározása spektrofotométerrel tör­tént metanolos extrakció útján. A fitoplanktont faj-szintig határoztuk meg, mennyisé­gi becslése Utermohl módszerrel történt. Az algasejteket egyenként megmértük és forgástestek alapján számoltuk a térfogatukat. A Zooplankton mintákat etanolban tartósítottuk. A plankton sűrűségétől függően vagy almintát vagy az e­gész mintát feldolgoztuk. A planktonikus rákokat faj szintig határoztuk meg (kiv. naupliusz stádiumú copepo­dákat), majd számoltuk és mértük a testhosszat. A domi­náns fajokból legalább 100 egyedet leszámoltunk és mértünk. A Zooplankton biomasszát az irodalomból ismert test­hossz/testtömeg regresszióból határoztuk meg. Eredmények Daphnia-*­U6 (nap) 1. ábra. A Zooplankton változása a biomanipulációs kísérletben A limnokorall felállításakor a tavi zooplanktonban a Copepodák (Acanthocyclops robustus) és a kisméretű Cladocerák (Bosmina longirostris, Chydorus sphaericus) domináltak. A kísérlet folyamán bár kissé növekedett a nagyméretű fajok Cladocera fajok biomasszája (Simoce-

Next

/
Thumbnails
Contents