Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

7 Dr. Kertész György 1927. március 30-án született Nyíregyházán. Gimnáziumi tanulmányait a nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnáziumban kezdte el, majd a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban folytatta, ahol 1946-ban érettségizett. Ebben az évben iratkozott be a Pázmány Péter, későbbi nevén az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1950ben természetrajz-földrajz szakon tanári oklevelet szerzett, s már július l-jétől megbízást kapott a Természettudományi Kar Állatrendszertani Tanszékén gyakornoki teendők ellátására. A dr. Dudich Endre professzor által alapított és vezetett tanszéken 37 éven át végzett oktató és tudományos munkát. 1987. szeptember l-jétől - az egyetem rektorának javaslatára - miniszteri határozat alapján kapott megbízást az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán a Biológia Tanszék vezetésére. Pályafutása alatt a tanár szakos, ill. a szakbiológus hallgatóknak „Állatrendszertan", „ÁllatfÖldrajz", „Ökológia" és „Evolúció" előadásokat és gyakorlatokat tartott. Az ELTE oktatójaként 42 év szolgálati idővel 1992-ben saját kérésére - ment nyugállományba, mely alkalomból „Pedagógus Szolgálati Emlékérem" kitüntetést kapott. Tevékenysége nyugdíjba vonulása után sem szakadt meg, mert jelenleg is vízi élőlény-ismereti előadásokat és gyakorlatokat, továbbá doktori kurzusokat tart a Debreceni Egyetemen, illetve „Hidrozoológia" előadásokat és gyakorlatokat a Nyíregyházi Főiskolán. Nyugdíjasként hét éven keresztül hasznosította pedagógiai-szakmai ismereteit két budapesti középiskolában, óraadó biológia tanári minőségben, több osztályt az érettségi vizsgáig vezetve. 2000-ben az ELTE rektorától aranydiplomát vett át. A tudományos, munkába egyetemi hallgatóként kapcsolódott be, először az Országos Balneológiai Kutatóintézet Hidrogeológiai Osztályán, ahol dr. Papp Ferenc profeszszor vezetésével hegyvidéki természetes források, valamint budapesti és vidéki gyógyforrások fizikai és kémiai vizsgálatát végezte. Tagja lett annak a „Gyógyvízbizottság"-nak, amely az ország termálvizeinek felmérését, közegészségügyi használhatóságát tanulmányozta. Ezek a feladatok, ill. az Állatrendszertani Tanszéken externistaként megismert vízi szervezetek irányították figyelmét a hidrobiológiára. Dr. Dudich Endre bíztatására és segítségével a kerekesférgek (Rotatoria) megismerését tűzte ki célul. Feladata az MTA tervkutatási programjai keretében a hazai szikes vizek élővilágának vizsgálata volt, de figyelme a nagyobb állóvizek kerekesféreg-faunájának kutatására is kiterjedt. Eredményesen vett részt a hazai levéllábú rákok taxonómiai problémáinak megoldásában, hazai elterjedésük feltárásában, új faj leírásával. 1958-ban kapcsolódott be a Duna kutatására alakult nemzetközi szervezet munkájába. A Duna magyarországi szakaszának planktonikus kerekesférgeit az országban elsőként vizsgálta részletesen. Célja - a faunisztikai feltárás mellett - ennek a vízminőséget is jól jelző csoportnak a segítségével a Duna szennyezettségi állapotáról való tájékozódás volt. Eredményeiről 1964-ben „A magyarországi Dunaszakasz kerekesféreg (Rotatoria) planktonjának rendszertani és ökológiai vizsgálata" kandidátusi disszertációjában számolt be. Időszakosan kutatómunkát végzett a Balaton, a Velencei-tó, ill. nemzeti parkok és természetvédelmi területek (Hortobágyi-, Kiskunsági NP, Barcsi Ősborókás-, SzatmárBeregi TK, Bátorligeti ősláp TT,) víztereiben. Szakmai sokoldalúságára jellemző, hogy szakértői tevékenységet folytatott a budapesti felszíni vízkivételi mű és a Fővárosi Csatornázási Művek laboratóriumai, halgazdaságok, haltenyésztési telepek részére, s speciális vizsgáló módszerekkel részt vett a BM Bűnügyi Laboratóriumának munkájában is. 1970-1990 között tagja volt az MTA Hidrobiológiái Bizottságának. Aktív tevékenységet végzett a TMB keretében, számos kandidátusi vizsga- és vitabizottság titkáraként és tagjaként, hidrobiológiái disszertációk opponenseként. 1993-tól aktív résztvevője lett a Debreceni Egyetem új típusú doktori (PhD) képzési programjának, mint annak szakmai előadója, vizsga- és vitabizottsági tagja, ill. doktoranduszok szakmai munkájának irányítója. Előadásaira alaposan felkészült, igényes egyetemi oktató, ami azonban nem akadályozza abban, hogy hallgatóit magával ragadja a rá jellemző közvetlenséggel, korához képest meglepő aktivitásával. Mindig népszerű volt, de anélkül, hogy erre tudatosan törekedett volna. Önzetlen segítőkészsége és spontán őszintesége azonban sajnos gyakran váltott ki ellenérzést azokban, akik igazán nem ismerték. Emberi tulajdonságai közül elsősorban töretlenül optimista, az életet és a természetet szerető szemlélete emelhető ki, a mi életének nehéz időszakain mindig átsegítette. Az ehhez a felfogáshoz járuló megalapozott szakmai ismeretei és mély humanizmusa tette képessé arra, hogy írója lehessen az egyik legsikeresebb - már nemzetközi hírű - magyar rajzfilmsorozatnak. A „Vizipók-Csodapók" c. 40 részes TV-sorozatban és mozifilmben úgy mutatja be a természet egy kis szeletét, hogy az absztrakciók ellenére mind a környezet, mind a benne élő szereplők tulajdonságai a valóságot mutatják. Nemcsak tanít, hanem dialógusai révén - jó pedagógiai érzékkel, szinte észrevétlenül - a természet és az élővilág szeretetére nevel, s így jogosan érdemelt ki számos nívódíjat és a „Környezet védelméért" kitüntetést. Felesége, dr. Sáringer Magdolna, az Országos Közegészségügyi Intézet Levegő-egészségügyi Osztályának volt osztályvezetője és jelenlegi tudományos tanácsadója, a biológiai tudomány kandidátusa. Két fia, György és László, számítástechnikai szakemberek, programozók, több szakmai könyv szerzői. Különösen büszke arra, hogy ifi. Kertész György aktívan részt vesz a hazai biotikai eredmények feldolgozását segítő számítógépes programok megalkotásában. (Dévai György) Kertész György köszöntése 75. születésnapja alkalmából