Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

4. szám - Orlóci István - Váradi József - Láng István: A folyókkal való gazdálkodás korszerűsítése

ORLÓCI I. - VÁRAD! J. - LÁNG I.: A folyókkal való gazdálkodás korszerűsítése 49 Az ökológiai hálózat megvalósításához kijelölték: - a vízhez kötődő szárazföldi élőlények vándorlását biztosító egységes zöldfolyosót (2. ábra), - a folyó hosszirányú átjárhatóságát biztosító kékfolyosót (5. ábra), - a mentett oldali területen lévő vizes élőhelyek összekapcsolásának lehetőségeit a hullámtéri vízterekkel (keresztirányú átjárhatóság), - a megvalósítható élőhely-rekonstrukciókat (4. ábra). Az 1 %-os előfordulási valószínűségű árvíz elleni védelem megvalósítása érdekében kijelölték a szükségszerű és elfogadható megoldásokat (5. ábra): - a folyó mentén a hullámterek szélesítését, - szükségtározókat, - az árvízi védvonalak erősítését, - az árvízlevezetést segítő szabad sávokat (gyep, legelő), - a folyószabályozási müvek átalakítását, - a hullámtéri akadályok, nyári gátak, épületek stb. szükség szerinti eltávolítását, - árapasztókat, - szelvénybővítő kotrásokat. Megállapították, hogy az árvízvédelmi töltésen kívül, a mentett oldali területeken fekvő vizes élőhelyek kulcsszerepet fognak játszani a természetvédelmi értékek fenntartásában. Ezek a területek alkalmasak az árvízi vízmennyiségek visszatartására, tározóképességük vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontból egyaránt fontos lehet. Ezekről a területekről ugyanakkor kizárhatók a károsan magas szintű árvizek is. Megfelelő szabályozó műtárgy segítségével olyan dinamikájú vízjárás alakítható ki, amely az árvízvédelmi töltések nélküli folyó egykori vízjárását képes szimulálni (hosszabb és laposabb árhullámok, aszálykár kiküszöbölése). Ezek a területek lehetnek az ökológiai hálózat azon csomópontjai, amelyek biztosítani tudják a vízi élővilág reprodukcióját, átmentését. Az egyeztetés keretében a szükséges beavatkozások finanszírozásáról is döntöttek a résztvevők. Azzal számoltak, hogy a természetvédelem és a vízkárelhárítás finanszírozását az állami költségvetés vállalja. A Rába sokrétű vízgazdálkodási és természetvédelmi feladatainak eredményes megoldásával a kísérleti tervezés sok új elemmel gazdagította a magyar kerettervezés módszertanát. A társadalmi és szakintézményi egyeztetési eljárás tapasztalatai pedig hozzájárulhatnak a nyílt tervezés széleskörű, eredményes alkalmazásához. Figyelmet érdemlő az, hogy az EU vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel foglalkozó német és osztrák szakértői élénken érdeklődtek a folyógazdálkodás rábai kísérlete iránt. Az új körülményekhez alkalmazkodó, a fenntartható fejlődés feltételeit érvényesítő vízgazdálkodási tervezés módszertana és alkalmazása még tetemes elméleti és kísérleti munkát kíván. Bízunk abban, hogy megteremtődnek a külföldi figyelmet is felkeltő további hazai munkálkodás feltételei. Irodalom: A Duna távlati komplex hasznosítása. OMFB 1984. Láng /., Gaál R., el aL: A folyóinkkal való gazdálkodásról Györ. 2001., 2002. Láng I. et aL: Folyógazdálkodási tervezés a Lajtán. MHT Vándorgyűlés, Mosonmagyaróvár, 2002. Viradi J., Szlávlk L .Orlóci /., Kertai /., Nagy /.; Az árvízvédelem és a tájgazdálkodás jövője a Tisza mentén (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése). 2002. VITUKJ. Orlóci /.: A folyógazdálkodás értéktartalma. KöViM 2001. Orlóci /., Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata. Vízügyi Közlemények, 2003. 1. Nagyszegi F., Orlóci /.: Értékmodell a vízgazdálkodásban MHT Vándorgyűlés, Mosonmagyaróvár, 2002. A kézirat beérkezett: 2004. április 27. Modernization of river-management in Hungary Orlóci, I. - Váradi, J. - Láng, I. ORLÓCI ISTVÁN oki. mérnök (1952), műegyetemi doktor (1969), címzetes főiskolai tanár (1989). A Bp. Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítés tani Tanszékén tanársegéd, laboratóriumi mérnök (1952-1957). A VITUKI 5tudományos kutatója (1957-1960), a Tiszántúli- (1960-1966), a Dél-Dunántúli (1967-1972) Vízügyi Igazgatóság, az Országos Vízügyi Hivatal (1972-1975) osztályvezetője, közben az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke (1965). A Vízgazdálkodási Intézet munkatársa (1976-1989), majd a Vízügyi Tervező V„ illetve a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság mérnöke nyugdíjba vonulásáig (1994). Ezt követően a VITUKI tudományos tanácsadója. 2004-ben 75. születésnapján üdvözölhetjük. VÁRADI JÓZSEF oki. mérnök, műegyetemi doktor (1987). 1974-től a VITUKI, majd 1979-től az OVH, ill. jogutód minisztériumainak munkatársa, főmunkatársa, osztályvezetője, miniszteri tanácsosa. 1993-tól a KHVM Vlzkárelhárltási Főosztály helyettes vezetője, 1994-től vezetője. Az 1998, 1999, 2000, 2001 és 2002 évi árvizek idején irányítja az Országos Műszaki Irányító Törzset. 1992-től BME, ill. a bajai főiskola külső előadója, amelynek 2004-től tanára. 2003-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára. LÁNG ISTVÁN ÁGOSTON oki. vízépítő mérnök (1987). Az Országos Vízügyi Beruházási V.-nál a dunakiliti duzzasztómű építésének műszaki ellenőre, 1990-től az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szigetközi Szakaszmérnökségének üzemirányítás-vezetője, ill. szakaszmérnök-helyettese. Itt a szigetközi mellékág-rendszer rehabilitációs feladataival, és az első szigetközi hallépcső tervezésével és megvalósításával foglalkozott. 1999-ben lett az Igazgatóság Árvízvédelmi- és Folyószabályozási Osztályának vezetője. Ez évben kérte fel a Hírközlési, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium a Rába kísérleti folyógazdálkodási tervének elkészítésére a Folyógazdálkodási Tárcaközi Bizottság munkájának segítésére. E munka keretében kezdték meg az Európai Unió irányelveinek, és a magyarországi adottságoknak megfelelő vízgyűjtő-gazdálkodási terv kidolgozását.