Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
4. szám - 50 éves a tiszalöki vízlépcső (Könyvkiadvány és emlékünnepség)
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF : 4. SZ. PALKÓ GYÖRGY OLÁH JÓZSEF SZILÁGYI MIHÁLY oki. vízépítő mérnök (1991, BME), vízellátás csatomázás szakmérnöki oklevelét 1997-ben szerzi (BME). 1992-1993 között a Karlsruhe) Egyetemen (Institut für Siedlungs-Wasserwirtschaft, Németország) a rothasztott iszapok vegyszeres kondicionálásával és egy sztohasztikus vízminőségi modell fejlesztésével foglalkozik. 1993-1994 között a Kaliforniai Egyetemen (University of California: Los Angeles) tanulmányokat folytat a viz- és szennyvíztisztítási technológiák, valamint az üzemirányítás tertlletén. 1991-1996 között a Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátás-Csatornázás Tanszéken vízellátás és szennyvíztisztítás területén kutatási és oktatási tevékenységet folytat. 1996-1998 között a Bakonykarszt Víz- és Csatornamű Rt.-nél szolgáltatási osztályvezető helyettes beosztásban dolgozik. 1999-ben Anjou Recherche, Versailles-Saint-Cloud Víz és Csatornamű Rt-nél (Franciaország) membrán technológiai kutatásokat és minőség biztosítási gyakorlatot végez. 2000-2003 között a Szegedi Vízmű Rt-nél vezérigazgató helyettes, majd 2000-től vezérigazgató. 2002 júliusától a Fővárosi Csatornázási Müvek Rt.-nél általános vezérigazgató-helyettes beosztásban dolgozik. oki. vegyészmérnök, tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte (1962). 1976-ban környezetvédelmi szakmérnöki, 1980-ban műszaki doktori, 1988-ban műszaki tudomány kandidátusi fokozatot szerez. 1964 és 1992 között a VITUKI-ban szennyvíztisztítási és iszap-kezelési technológiák kidolgozásával és azok fejlesztésével foglalkozott. 1992től dolgozik a Fővárosi Csatornázási Müvek Rt.-nél. Jelenleg a szennyvíztelepek technológiai fejlesztésén dolgozik. oki. mémök, egyetemi doktor. 1975-től a Fővárosi Csatornázási Müveknél dolgozik. Szakmai tevékenységének fő területei: kommunális és ipari szennyvíztisztítás, szennyvíziszapok kezelése, elhelyezése, hasznosítása, a fővárosi csatornamű - hálózat, átemelő telepek, szennyvíztisztító telepek - üzemeltetése. 50 éves a tiszalöki vízlépcső Könyvkiadvány és emlékünnepség a vízműnél 2004. május 19-én Az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kétkötetes könyvkiadvánnyal emlékezett meg a tiszalöki vízlépcső 1954-ben történt átadásáról. Az első kötet a vízlépcső építésének körülményeivel foglalkozik, a második az emlékünnepségen elhangzott előadásokat tartalmazza. Előszót írt a kötetekhez dr. Pados Imre igazgató, egyúttal, mint kötet-szerkesztő, és ez utóbbi minőségében Balogh Zoltán titkárság-vezető is. A vízlépcsőt eredetileg a Tiszántúl öntözésére tervezték az 1937. évi. XX., öntözési törvény alapján, amelyhez tartozó munkálatokat részben a törvény hatályba lépése előtt megkezdték, s a háború után folytatták. A vízlépcső a felette lévő folyószakasz duzzasztásával lehetőséget nyújt 40-60 m 3/s vízhozam gravitációs kivezetésére, a Tiszán és a Bodrogon állandó hajóútra, a vízerőművön évi 54 GWh villamos energia termelésére. A Tiszából kivett víz a Körös-völgy természetes vízpótlásához is hozzájárul, sőt a tervezés idején előre nem látott igények teljesítésére - mint Debrecen ivó- és ipari vízellátása, vízminőségi kárelhárítás, a kívánatos ökológiai állapot fenntartása - is alkalmas. A létesítmény-rendszer építése 1950-ben kezdődött, a duzzasztómüvet 1954-ben, a hajózsilipet 1958-ban, a vízerőtelepet 1959-ben helyezték üzembe. Az építés korszaka a hivatalos béke ellenére is a hidegháború, hazánk belpolitikai és gazdasági nehézségeinek időszakába esett. 1951 és 1953. közt a hatóságok hadifogoly kényszermunkásokat dolgoztattak az építkezésen: az önkénynek halott, sebesült áldozatai is voltak. Az ötvenedik évforduló emlékülését különleges jelentőségre emelte a 2004-ben 94. életévét betöltő dr. Mosonyl Emil akadémikus személyes részvétele s a helyszínen megtartott előadása. Itt többek közt a következőket fejtette ki: „A tervezés és építés során felmerülő feladatok súlyossága nem a műtárgy méreteivel, sem a vízerőtelep kapacitásával van kapcsolatban, hanem azoktól a természeti - hidrológiai, topográfiai s főleg geológiai - adottságoktól függ, amelyek a mű telepítési helyén és a mű környezetében vannak. Egy apró szemcséjű, laza üledékes kőzetre (homokrétegre) építendő kisesésű vízlépcső tervezése és építése többnyire sokkal bonyolultabb feladatot jelent, mint egy magas völgyzárógát és egy csatlakozó nagyteljesítményű vízerőmű megvalósítása, ahol a topográfiai viszonyok rendszerint kedvezők, és a müvek vízzáró sziklarétegekre alapozhatók". ... „A tiszántúli öntözések egységes állami szervezetben való megvalósítására a közgazdasági látókörű, kiváló vízimérnök, Sajó Elemér 1930. tavaszán megjelent „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására" c. munkájában találjuk meg az első kezdeményezést". (1945. után) „a vezetésem alatt álló hivatalokban folytattuk a tiszalöki vízlépcsővé] kapcsolatos előmunkálatokat, és megkezdtük a Tiszán megvalósítható többi vízlépcsők - és ezekben a vízerőtelepek - hidrológiai és energiatermelési jellemzőinek vizsgálatát. Ezen kívül folytattuk a nagymarosi vízlépcső vázlatos tervezését, amivel már az 1942-44 években is foglalkoztunk"... „Három kiváló mémök neve, aki a tiszalöki vízlépcső megvalósításának ebben a kezdeti, de igen fontos fázisában leghatékonyabban segítettek, emlékezetemben maradt: Lampl Hugó, aki az Öntözésügyi Hivatalban főnököm volt és barátságával megtisztelt, Maurer Gyula egyetemi évfolyamtársam és leghűségesebb barátom, Teleki László, aki később a tiszalöki építkezés helyi vezetője lett" Egy bonyolult építkezés irányítása egy diktatúrában, és főleg annak kezdeti, kíméletlen szakaszában a felelős létesítményi főmérnök számára nemcsak súlyos műszaki feladat, hanem életveszélyes akadályverseny is, amelyben minden botlásért szabadságvesztés, vagy még súlyosabb büntetés jár, éspedig még akkor is, ha nem ő követte el a hibát, hanem a természet kiszámíthatatlan játéka okozta a balesetet". ... „Kiváló munkatársaim közül is kiemelem Andor László, Czakó János, Kertai Ede, Illei Vilmos, Laki Gyula, Pap István, Mátrci István, Mistéth Endre mérnököket, továbbá Várszegi Ferenc és Gogel János technikus, műszaki rajzolókat". Az előadások közt címük szerint az alábbiak szerepeltek: Kóthay László: A tiszalöki vízlépcső hatása a Tisza-völgy vízgazdálkodására. Thyll Szilárd: A tiszalöki öntözőrendszer hatása a mezőgazdaságra. Kovács Gábor: A tiszalöki vízlépcső üzemének fél évszázados tapasztalatai Aradi Csaba: Természetvédelem-vízgazdálkodás. Ötvös Pál: A Tiszavíz Erőmű Kft. És az ÉKÜVIZIG 50 éves együttműködése. Fejes Lőrinc: A tiszalöki és kiskörei vízlépcsők együttműködése. Fejér László: „Tiszalök másik arca". Bak Sándor: A tiszalöki vízlépcső szerepe a Körös-vidék vízgazdálkodásában. Az emléknap szakmai és baráti társadalmi közösségben zajlott: országos hivatalos szervek képviselete nélkül. V.l.
