Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - MTA Energetikai Bizottság Megújuló Energetikai Technológiák Albizottsága: A hazai megújuló energetikai potenciál reális értékeinek közelítő meghatározása a vízenergia hasznosítás területén

51 A hazai megújuló energetikai potenciál reális értékeinek közelítő meghatározása a vízenergia hasznosítás területén MTA Energetikai Bizottság Megújuló Energetikai Technológiák Albizottság A vízenergiáról, a vízenergia hasznosításának pillanatnyi állapotáról és jövőbeni feladatairól évtizedekkel ezelőtt az Országos Vízgazdálkodási Kerettervek (1954. 1965. 1984.) tartalmaztak összefoglaló információkat. 1984. után összefoglaló tanulmány már nem jelent meg, a nagymarosi építés leállítása óta nem kifejezetten támogatott a vízenergia hasznosításának továbbfejlesztési lehetőségeinek vizsgálata. Meggyőződésünk mégis, hogy ezzel a megújuló energiaforrással, a vízenergia hasznosításával hosszú távon számolni lehet, kell és érdemes. - Lehet, mert bár földrajzi adottságainkból következően a környező országoknál a vízenergia hasznosítás szempontjából lényegesen kedvezőtlenebb lehetőségekkel rendelkezünk, bizonyos potenciál a rendelkezésünkre áll. Egy olyan országnak, amelynek aránylag kevés természeti kincse van, gazdaságilag három dolog nagyon fontos: a természet által szűkmarkúan mért készletek megbecsülése, a mezőgazdaság, a szellemi kincsek jó kihasználása. - Kell ezzel számolni, mert az elkövetkező években is meghatározó lesz a vízenergiából előállított villamos energia mennyisége a megújuló energiák hasznosítása területén; - Érdemes ezzel a forrással foglalkozni, mert a hazai vízerőművek évtizedeken keresztül bizonyították technikai alkalmasságukat és üzembiztonságukat. A magyar mezőgazdaság természeti adottságait tekintve nincs rossz helyzetben. De ez a helyzet a globális környezeti problémák növekedése miatt romlik. Az általános fölmelegedés érinti a Kárpát medencét is, akár az elsivatagosodás veszélyével is számolni kell bizonyos területeken, például a Kiskunságban. Mind fontosabbá válik az öntözés, a vízellátás legcélszerűbb és legenergiatakarékosabban pedig a gravitációs úton lehetséges. Jó példa erre a Tiszántúlon bevált Keleti és Nyugati főcsatorna és az azokhoz kapcsolódó csatornahálózat. A jövőben ehhez hasonló csatornahálózat kiépítése lesz szükséges az Alföld más területein is. A gravitációs öntözővízellátás eszközei a duzzasztómüvek. A duzzasztóművekhez tartozó vízerőtelepekkel tehát nem csak energiát lehet termelni, hanem energiát is lehet megspórolni az öntözővíz külső energiától mentes biztosításával. A magyar mezőgazdaságban és energetikában nem csak természeti kincsek vannak, hanem szellemiek is. Nagy hagyománya van mindkét szakterületnek, amelyek a nemzetközi összehasonlításban is versenyképesnek bizonyultak a múltban, hasznot hajtottak Hazánknak. Kár volna veszendőbe hagyni ezeket az évszázadok szellemi erőfeszítésével létrejött értékeket. Végezetül egy munkaügyi szempont. Mint minden nagy létesítmény „peremvidékén", a vízerőművek mellett is léteznek haszonélvező más jellegű cégek. Noha pl. a Kiskörei Vízerőmű csak néhány tucat embernek ad munkát, a Kiskörei Víztározó környékén két-három nagyságrenddel több ember él a nagy víztömeg adta lehetőségből, fizet adót és hasznos tagja a társadalomnak: a kempingek, a szállodák, a strandok, a horgásztelepek, a sporteszköz-kölcsönzők stb. dolgozói. Hangsúlyozzuk a következő, talán nyilvánvaló tényeket. A vízerőmüvek kémiai, biológiai stb. szennyezést nem okoznak a környezetnek. A mind hatékonyabb gereb-tisztítás következtében a folyó felszínén és a mélyben érkező darabos, szálas szennyeződés mennyisége viszont töredékére csökken. Az üzemelő vízerőművek vizet nem vételeznek ki a folyóból. A turbinákat az átfolyó víz energiája üzemelteti, ennek megfelelően a folyó vízkészletében változást nem okoz. Az árvízi levonulásokra gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére a vízjogi üzemelési engedélyek előírásokat tartalmaznak. Ennek következtében az erőművek árvízi üzemállapotban nem befolyásolják kedvezőtlenül az árvizek levonulását. A folyó vízminőségére az erőmüvek és duzzasztó művek kifejezetten jó hatással vannak. A nagymértékű oxigénbevitel kedvező hatású az öntisztuló képességre, amelyre a hazai folyóknak az esetenként nagy szennyvíz terhelések miatt nagy szükségük van. Az elméleti vízerőkészlet A magyarországi folyók elméleti vízerőkészlete mintegy E = 10 TWh/év eszmei energiamennyiséggel jellemezhető, melyet a teljes felszíni vízkészlet energiatartalma képvisel. Az 50 %-os tartósságú vízhozamhoz P50 = 990 MW elméleti teljesítmény és E50 = 7446 GWh/év elméleti energiaérték rendelhető. A kisvízfolyások vízerőkészlete 50 %-os tartóssággal számolva ebből mintegy 47 MW elméleti teljesítményt és 308 GWh/év elméleti energiatartalmat képvisel. A potenciális vízerőkészlet 91 %-át három fÖ folyónk (a Duna, a Tisza és a Dráva), a további 9 %-át tizenkét kisebb folyónk (a Hernád, a Rába és a többiek) képviseli. Megnevezés Duna Tisza Dráva Mura Rába Hernád Egyéb Összes Átlagos (50 %os) elméleti vízerő- készlet (GWh/év) 5348 708 756 187 139 308 7446 A vízerőkészlet megoszlása % 72 9,5 10 2,5 1.9 4,1 100 A vízenergia hasznosítás kezdete és fejlődése Magyarországon a vízerő hasznosítása az ősidőkbe nyúlik. Már a honfoglaló magyarok találtak vízimalmokat az ország területén. Ezek a X-XI századtól általánosan használt termelőeszközzé váltak. A XIX. század végén is több tízezer vízikerék működött az országban. A korszerű vízhasznosítást a modem turbinák megjelenése tette lehetővé, szükségessé pedig a villamos energia hasznosítási igény megjelenése. Az első vízerőmű 1896-ban a Rábán épült, Ikervár község mellett, három turbinával, 1000 LE teljesítőképességgel. Az első világ-