Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
3. szám - MTA Energetikai Bizottság Megújuló Energetikai Technológiák Albizottsága: A hazai megújuló energetikai potenciál reális értékeinek közelítő meghatározása a vízenergia hasznosítás területén
52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF. 3. SZ. háború előtt épült még a Hernádon a Gibárti és a Felsődobszai vízerőmű. A századforduló táján megindult jelentősebb fejlődés során nagyon sok korábbi vízimalmot alakítottak át vízerőművé, sok munkát adva a magyar vízgép- és elektromos iparnak. A fejlődést a világháború megakasztotta, de a magyar energetikai gépgyártás túlélte ezt a válságos helyzetet. A második világháborút követően a villamosítási program minden lehetséges villamos energiaforrást megcélzott, így a kisvízfolyásokon meglévő malmokat átalakították, törpe vízerőművek sokaságát létesítették, ill. üzemeltették. Ez a folyamat kb. 1960-ig tartott. Az elmúlt évtizedekben a malmok - néhány muzeális értékű kivételével - eltűntek, a törpe vízerőművek közül is többet leállítottak. Az 1950-es és az 1970-es években két új - a hazai vízépítési gyakorlatban nagyobbnak számító - vízlépcső épült Tiszalökön és Kiskörén, melyekhez szervesen csatlakozva vízerőművek is létesültek. Ezek már komplex, térségi hatású, többcélú művek, egyidőben szolgálják a területen fellépő vízigények kielégítését, az árvízvédelmet, a hajózást, egyéb terület-településfejlesztési célokat és utolsó sorban az energiatermelést. Az 1980-as években elkezdődött a Duna magyarországi szakaszát is érintő vízlépcső rendszer megvalósítása, de a Bős (Gabőíkovo) -Nagymarosi Vízerőmű (GNV) rendszerből a nagymarosi építkezés leállításra került. A GNV villamosenergia-termelési lehetőségeinél a tervezők az alábbiakkal számoltak: Megjegyzés: a tervezett magyar részesedés az értékek 50 %-a. Vázlattervi szinten kidolgozták a Dunán az Adonyi és a Fajszi Vízlépcső megépítését is az alábbi adatokkal: Vázlattervi szinten elkészült az 1800-as évek végén kitűzött cél, az öt tiszai vízlépcső Tiszalök és Kisköre utáni harmadik tagjának dokumentációja az alábbi adatokkal: Vázlattervi szinten sem került kidolgozásra a Tiszán a további létesítési helyszínek (korábban Dombrád, Záhony, később Benk és Vásárosnamény térségébe elképzelt) anyaga. E vízerőművek főbb adatai a következők: Vízlépcső Kiépítési vízhozam m 3/s Beépített teljesítmény MW Átlagos energiatermelés GWh/év Benk 400 14 56 Vásárosnamény 400 18 91 A folyami vízerőművek mellett elvi megvalósíthatósági tanulmányok készültek szivattyús energiatározók magyarországi létesítésére is. A visegrádi térségű Prédikálószéki SZET esetében 1200 MW beépített teljesítményre, míg a zempléni Sima-2 esetében 600 MW beépített teljesítményre készültek dokumentációk. Napjaink vízerőművei A dunai vízlépcső A Duna, mint a legjelentősebb hazai elméleti vízerőkészlettel rendelkező folyónk vízenergetikai kihasználását napjainkban csak a Ráckevei Duna-ágba telepített Kvassay műtárgy képviseli. A berendezések évente jelentős időtartamban szivattyús üzemmódban üzemelnek. A Duna vízjárásától függően évente lehetnek olyan időtartamok is, amikor a létesítményben a megújuló vízenergiából villamos energia termelés is történik. Az 1962-ben épített műtárgy kiépítési vízhozama 50 m 3/sec, a beépített teljesítmény 1,6 MW, villamos energia termelése 0 és 2,6 GWh között változik. A tiszai vízlépcsők vízerőművei A Tisza hazánk második legnagyobb folyója. A Tisza éves vízszállítása 10-40 milliárd m között változik az adott naptári éven belül is jelentős eltérésekkel. A Tiszavölgy vízhálózata viszonylag egyenletesen fedi le a területet, azonban részben a hazai vízigények eltérő területi eloszlása, részben a külföldi vízhasználatok miatt a vízkészletekkel való ellátottságban jelentős területi eltérések vannak. A külföldi vízhasználatok jelentőségét, egyre növekvő mértékét, ezzel kitettségünket jellemzi, hogy a Tisza völgyben határainkon kívül mára ötször nagyobb tározótérfogat létezik, mint a folyón augusztusban hozzánk érkező összes vízmennyiség. A Tisza mára kialakult vízgazdálkodási rendszerének gerince a Tisza és a Körösök, valamint a Tisza és a Körös közötti vízátvezetések (Keleti-, Nyugati- és a Nagykunsági Főcsatornák). Ezekhez csatlakoznak a nagy tározók, öntöző és belvízlevezető főcsatornák. A vízgazdálkodási rendszer komplex módon szolgálja a Tisza-völgy vízhasználatainak (öntözés, ipari és lakossági stb.) ellátását, a vízkárelhárítást (az árvízvédekezést, a folyó menti terültek vízrendezését stb.), a vízi út kiépítését, a vízerőhasznosítást és ma már ugyanilyen jelentőséggel a környezet- és természetvédelmet. Tiszalök A Tisza csatornázásának első lépcsőjeként készült el. Az 1937. évi XX. törvény intézkedett a Tisza bal parti aszályos országrészének élővízzel való ellátásáról. Ez alapján tervezték meg a vízlépcsőt a Keleti- (102 km) és a Nyugati Főcsatornákkal egylltt. Az építés 1950-ben kezdődött meg és a duzzasztó müvet 1954-ben adták át. Az erőmű részleges átadására 1956-ban, a végleges befejezésére 1959-ben került sor. A Tiszalöki Vízlépcső hatásterülete a Nagy-Alföld ÉK-i szögletét foglalja magába: a Bodrogköz (TiszaBodrog között), a Rétköz (Tisza bal part a Lónyai csatornáig), a Hajduhát É-i része (Keleti Főcsatorna kezdő szakasza), s a Tisza és Bodrog jobb parti síkja a Hegyaljáig. Ezen a tájak a síksági jellegűek, azaz a szintkülönbségek a 10 m-t nem haladják meg. A visszaduzzasztás hatása: a Tiszán 80 km, a Bodrogon 50 km, a duzzasztott folyószakasz vízfelülete 2000 ha., a tározott hasznos térfogat: 10 millió m 3. Az erőmű beépített teljesítménye 11,4 MW, víznyelése 300 m 3/sec, átlagos energia termelése 45-50 GWh/év. Erőmű Teljesítmény (MW) Átlagos évi energia (GWh) Erőmű Beépített Rendelk illó Alap Csúcs Összesen Bős (Gabííkovo) 720 604 428 2224 2652 Nagymaros 158 152 968 57 1025 Összesen 878 757 1396 2261 3677 Vízlépcső Kiépítési vízhozam m 5/s Beépített teljesftmény MW Átlagos energiatermelés GWh/év Adony 3000 150 775 Fájsz 3000 100 650 Vízlépcső Kiépítési vfzhozam m 3/s Beépített teljesítmény MW Átlagos energiatermelés GWh/év Csongrád 400 18 80
