Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése

BÉNYE

1 K..: A Velencei-tó vlzcsere folyamatainak vizsgálata 15 E munkám szempontjából lényeges tényező, hogy a tó vízszint-ingadozása nem befolyásolja a mérési eredményeket az előbb említett szabályozhatóság miatt, mivel a tározókkal kiküszöbölték a szélsőségesen magas, illetve alacsony vízállásokat. A víz áramlási tulajdonságait elsősorban a mélységviszonyok határozzák meg. Egy Velencei-tónál mélyebb tóban vagy a tengerekben a hullámok függőleges síkú mozgást végeznek, míg a Velencei-tóban a kis vízmélység miatt ez nem tud kialakulni, ezért a víztömegek vízszintes síkú forgómozgást vesznek föl. A tározók létesítésének igénye árvízvédelmi szempontok miatt merült fel. A tározókat a tó fő táplálójára, a legnagyobb vízgyűjtő-területü Császár-vízre tervezték megépíte0 1 2 ni. A tározó-építési munkálatok a Zámolyi-tározó 730 m hosszú völgyzárógátjával kezdődtek 1967-ben a Császár-víz 15+610 km szelvényében. 1970-ben befejezték az első tározót, amely üzemi vízszint esetén 4,5 millió m

3, árvízi túlduzzasztás esetén pedig 7,8 millió m

3 víz tározására alkalmas. 1974-ben üzembe helyezték a Pátkai-tározót is, amely a Császár-víz 9+470 km szelvényében lett megépítve. A Pátkai-tározót 380 m kereszttöltés és 4700 m oldaltöltés határolja. Üzemi vízszintnél 7,85 millió m

3 vizet foglal magába, így a két tározó kapacitása a Velencei-tó vízkészletének mintegy 30 %-át teszi ki. A tározók üzembe helyezése előtti és utáni állapotok összehasonlítására a 2. táblázat és a 6. ábra ad lehetőséget. 3 5 km Székesfehérvár y/c /PATKAI TAR0Z0 .Üzemi vizsz.< 122,83 m Bf. Kapacitás . 7,85 -10

6 m

3 Terület •• 312 ha Maxvizsz.. 123,33 mB.f Kapacitás . 9,2-10

6 u? fcJer. 328 ha y^ZAMQL

Yl T

ARQZQ. üzemi vizsz.: 129,73 m Sí Kapacitás = ^50-10

6 m

3 Pakozri Fehér tanya iVELENCEl-T0 Lavasberény TerületMax. vizsz.; KapacitásTerület272 ha 13Q73 m Bf. 78010

6 m

3 383 ha 7. ábra: A Zá\ 3. táblázat. A Velencei-tó jellemző vízállásai 1931-1970 1971-1996 Legnagyobb vízállás 244 176 Sokévi közepes vízállás 140 138 Legalacsonyabb vízállás 63 71 Legnagyobb évi vízszint ingadozás 118 45 Évi vízszint ingadozás átlaga 54 0,33 Legisebb évi vízsint változás 34 16 Az összehasonlításból kiderül, hogy bár a legalacsonyabb vízállás értékeiben nem történt jelentős változás, azonban a vízszintváltozások és a vízszintek átlagos ingadozása területén nagy eredménnyel járt a tározók megépítése. 1.6. Az elmúlt időszak jellemzése 1988-1994. között ismét bekövetkezett az előző fejezetben is említett periodikusan visszatérő erőteljes vízszintváltozás. A tó vízjárására jellemző, hogy 25-30-évenként előfordul néhány egymást követő szárazabb év, 100-évenként pedig ugyanez jelentkezik erőteljesebben. 1988-ra a tározók már 14 éve üzemeltek, a probléma viszont így sem bizonyult könnyen kezelhetőnek. Az átlagos 550-600 mm csapadékkal szemben 1988-ban 434 mm csapadék jelentkezett, és ezt követően további két éven keresztül az éves csapadék 500 mm alatt maradt, majd három évig 500 mm közelében volt. A vízszint csökkenést okozó csapadékszegény időszak / és Pátkai tározó elején a hiányzó vizet a tározók vízkészletéből próbálták pótolni, viszont még ez is kevésnek bizonyult. 1990-ben a tározók vízkészlete elfogyott, így a Velencei-tóban a vízszintcsökkenés állandósult. Az ebben az évben mért minimális vízszint elérte a 89 cm-t. Ekkor került sor a vízjogilag engedélyezett vízkivételek nagymértékű visszaszorítására. 1990-ben felvetetődött a tó mesterséges vízpótlása. A szakemberek 7 megoldási javaslatából, 3 közül döntöttek. - Az ercsi Duna kavicsterasz felőli vízbevezetés a meglévő ivóvízvezetéken, - A Duna-víz átvezetése - A Rákhegy térségben kiemelt és feleslegesen elfolyó karsztvíz Székesfehérvár térségből történő átvezetése Végül az ÖKO Rt. értékelő tanulmánya alapján vízminőségvédelmi és ökológiai szempontból a harmadikként idézett variáció tűnt a legkedvezőbb megoldásnak. A megvalósítás során 1,1 millió m

3 vizet vezettek át az ercsi-velenceitavi ivóvíz távvezetéken keresztül. Később épült egy 6,1 km hosszú csővezeték, illetve Székesfehérvár mellett egy átemelő állomás. 1993-95-ig további 10,2 millió m

3 vízpótlás történt, vagyis összesen 11,3 millió m

3. A tó vízháztartása a vízpótlások és az 1993-utáni időszak magasabb csapadékmennyisége hatására helyreállt. A vízpótlások megkezdése utáni hóeleji vízállásokat a 8. ábra szemlélteti.