Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

3. szám - Bényei Krisztina: A Velencei-tó vízháztartási és vízcsere folyamatainak elemzése

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2004. 84. ÉVF. 3. SZ. dencéjénél. A vízfolyásokon beáramló vizet semmilyen eszközzel nem szűrték, így a hordalék és uszadék közvetlenül a tó belsejébe került. A nádasok terjeszkedése egyre inkább akadályozta a víz mozgását, ami elengedhetetlenül fontos lett volna a vízminőség jó állapotban maradásához. A kisebb tisztásokat teljesen körülvette a nád, így vízcseréjük gyakorlatilag lehetetlenné vált. Az egyes tisztások vízminősége is eltérő volt, ami a víz színéből is látható volt. A Velencei-tó rekreációs feladatait a VFP-ben (Velencei-tavi Fejlesztési Program) foglalták össze, majd egy kormányhatározat erősítette meg. Eszerint a vízgazdálkodási tevékenységek főbb pontjai: 1. Vízkészletgazdálkodás (vízszintszabályozás) 2. Tószabályozás (part és mederszabályozás) 3. Vizgyűjtőrendezés (vízrendezés) 4. Vízellátás, csatornázás és szennyvízkezelés 5. Vízminőségvédelem A vízszintszabályozással azt szerették volna elérni, hogy a vízállás jól behatárolható értékek közé legyen szorítva, hogy kivédjék ezzel a tóparti üdülők elöntését, és a megépítendő partvédő müvek ingadozó vízállás miatti tönkremenetelét. A part- és mederszabályozási munkák két csoportra oszthatók: felújítást célzó, és fejlesztési tevékenységeket támogató munkákra. Az előbbi magába foglalja a nádas-kotrás, nádszabályozás, iszapkotrás és hínárirtás munkálatait, a másik csoport a partszabályozási, kikötő-építési munkálatokat tartalmazza. A vízrendezési munkákon a tóba folyó vizek rendezését, a lejtős területek eróziójának megakadályozását, a lokális szennyező-források felszámolását érthetjük. A tó közvetlen környezetében a vízellátás és a szennyvíz elvezetés alacsony foka miatt szükség volt a fejlesztési tervekben külön pontként felvenni ezt a problémakört. Az ivóvíz helyzetének javítására 390 kmnyi ivóvízhálózat kiépítését végezték el. A tervekben a tó szennyvízkároktól való teljes körű mentesítését irányozták elő. A vízminőség védelme érdekében létrehoztak egy Regionális Vízminőségvédelmi Rendszert, amelynek feladata a vízgyűjtő teljes területére kiterjedő monitoring rendszer kiépítése és üzemeltetése, továbbá a mezőgazdasággal és állattartással foglalkozó szervezetek környezetre káros tevékenységeinek visszaszorítása. Mederszabályozás és partrendezés A tó vízminőségének megőrzése mellett figyelembe kellett venni a növekvő üdülési igényeket is. Olyan kompromisszumos megoldást kellett találni, amely a környezet megóvása, a vízminőségjavítása mellett lehetőséget biztosít a vízparti nyaralók igényeinek kellemes környezetben történő kielégítésére. Az üdülési igények az 1980-as évektől kezdve fokozatosan nőttek. A felmérések rámutattak a strandkapacitás jelentős mértékű növelésének szükségességére. Amíg az 1980-as évek elején a hétvégi csúcsterhelés mintegy 100 ezer főre volt tehető, ez 1988-ra ötszörösére növekedett. A strandkapacitás növelésével - a 4,8 km-es szakaszon megvalósult kiépített parttal, partvédő művekkel, szabad vízfelszínek növelésével - 1988-ra a befogadó-képesség 48200 fő, 1996-ra pedig elérte az 53400 főt. Egy 1989-ben készült fejlesztési programban további jelentős kapacitásbővítést irányoztak elő, ám ennek a tervnek csak egy csekély része valósult meg. Az iszapkotrásról és a feltöltésekről számszerű adatokat a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság által összeállított tanulmányból véve az alábbi táblázat szemlélteti: 2. táblázat: A Velencei-tavi Fejlesztési Program keretében elvégzett part- és mederszabályozási munkamennyiségek 1970 végéig IV ötéves 1975 végéig V. ötéves 1980 végéig VI. ötéves 1985 végéig VII. ötéves 1990 végéig 1991 végéig 1992 végéig 1997 végéig Iszapkotrás 60 605 665 1752 2417 1160 3577 682 4259 4382 4435 4435 Nádgyökeres talaj (e m

3) 193 1255 1448 1224 2672 904 3576 375 3951 3951 3951 3951 Anyag-kotrás (e m

3) 29 447 476 771 1247 108 1355 75 1430 1430 1430 1430 összes kotrás (ezer m

J) 282 2307 2589 3747 6336 2172 8508 1132 9640 9763 9816 9816 Nádkotrás (e m

3) 237 765 1002 838 1840 769 2509 185 2794 2794 2794 2794 Tavi nádas feltöltés (e m

3) 120 528 648 250 898 110 1008 13 1021 1021 1021 1021 összes nádas csökk. (e m

3) 357 1293 1650 1088 2738 879 3617 198 2815 3815 3815 3815 Partfal (fm) 2277 6775 9052 5269 14321 537 14858 2053 16911 17231 17231 17231 Hullámtörő (fm) 813 200 1013 805 1818 112 1930 126 2056 2056 2056 2056 Csónakkikötő (fm) 1173 1173 1327 2500 1895 4395 593 4988 5204 5204 5204 összes partvédőmű (fm) 3080 8148 11238 7401 18639 2544 21183 2772 23955 24491 24491 24491 Rendezett part (km) 2,6 6,5 9,1 5,74 14,84 0,6 15,44 1,75 17,19 17,73 17,73 17,73 Feltöltött tertllet (km) 31 115,8 146,8 97,2 244 17,6 261,6 13,6 275,2 279,2 279.2 279,2 A Vízügyi Igazgatóság összesítéséből látszik, hogy az elvégzett munkák mennyisége nem hagyható figyelmen kívül a jelenlegi tómeder és a rekreációt megelőző állapot összehasonlításánál. 1997-ig 9,8-millió m

3 iszapot kotortak ki, 3.8 km

2-nyi területen tisztították meg a tavat az elöregedett nádasoktól, valamint 279 ha területen végeztek feltöltési munkákat. Az adatok érzékeltetik, hogy a tómeder topográfiája jelentősen átalakult. Az áramlási vizsgálatokkal kimutatható, hogy a medertopográfia változása milyen mértékben befolyásolja a tó áramlási viszonyait. A különbséget a 7. fejezet szemlélteti, amelyben a SWAN-program segítségével mindkét állapot modelljére lefuttattam a számításokat. A számítás közben, meghatározott időközönként képeket vágtam ki az aktuális áramlási viszonyok szemléltetésére. A rekreáció kapcsán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy egy további hasonló jellegű beavatkozást megelőzően célszerű lenne lefuttatni a programot annak érdekében, hogy mérlegelni tudjuk, mennyit ártunk és mennyit használunk a kitűzött feladatok megvalósításával. A Velencei- tó vízszintszabályozó tározói A Velencei-tó tározóinak megépítésével számos problémát sikerült megoldaniuk a szakembereknek. Azzal, hogy szabályozhatóvá tették a tó vízállását, lehetővé vált a tó vízszintjének viszonylag szűk határértékek közé szoríthatósága. Ennek előnyét elsősorban a tó élvezi. Nem kell attól tartanunk, hogy a tó kiszárad, vagy épp ellenkezőleg: elárasztja a környezetében levő üdülőket, településeket, ahogy arra a korábbiakban volt már (periodikusan ismétlődő) példa. A szélsőséges vízjárásáról és a vízszintingadozásokról a 1.3 fejezet tartalmaz részletesebb kifejtést.