Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
2. szám - Anda Angéla–Varga Balázs: A Keszthelyi-öböl néhány párolgási sajátossága az elmúlt évtized mérései alapján
66 HIDROLÓGIA] KÖZLÖNY 2004. 84 . ÉVF. 2. SZ. Anyag és módszer A Keszthelyi-öbölre vonatkozó meteorológiai adatokat 1991-tői az Országos Meteorológiai Szolgálat által működtetett MILOS ill. QLC-50-típusú automaták rögzítették. Ezt megelőzően az észlelés a hagyományos klímaállomásoknak megfelelően (néhány évtizedig obszervatóriumban) a hazánkban szokásos műszerezettséggel Hellmann-féle csapadékmérő, Assmann-féle pszichrométer, rotációs szélmérő - és észlelési terminusokban naponta háromszor ill. óránként - történt. A párolgásszámításhoz a napi középhőmérsékletet, a relatív légnedvességből származtatott telítési, valamint tényleges gőznyomás adatokat, és a szélsebesség értékeit alkalmaztuk. A pszichrométer működési elve azon alapszik, hogy a nedves, párolgó felületek lehűlnek és a lehűlés mértéke arányos a telítési hiánnyal: t-t'={\l AP\E-.e) ahol E: a nedves hőmérséklethez tartozó telítési páranyomás (mbar), e: a tényleges páranyomás (mbar), A: a pszichrometrikus állandó, P: a környezeti légnyomás. A telítési páranyomás kiszámítására a viszonylag egyszerű és ezért pontatlanabb £=6,1078*[l7,269 | ,(/ j l lt k +27|f képletet használtuk, ahol t k a napi középhőmérséklet. A tényleges páranyomást (e) az e = (U*E)/100 összefüggés alapján kaptuk, ahol U a relatív légnedvesség %-ban, és £ a telítési páranyomás értéke. A hosszabb távú (1921-2002 közötti), a Balaton teljes felszínére vonatkozó párolgási és csapadék idősort a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság siófoki kirendeltsége bocsátotta rendelkezésünkre. A csapadék területi átlagainak meghatározása a meglévő meteorológiai állomások környezetére poligon rendszerrel történt. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Meteorológiai Intézete és a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei által késztett Balaton formula szolgált a párolgás kiszámítására: P b = a(E - eX0,59 * 0,013 * v) (mm / nap) i ahol E: a napi középhőmérséklethez tartozó telítési páranyomás, e: a napi átlagos páranyomás ( mbar) v: szélsebesség napi átlaga ( m/s ) a: konstans, melynek értékei: - december január, február, március hónapokban 1, - áprilisban 0,4, - májusban 0,8, -június, július, augusztus, szeptember hónapokban 1, -októberben 1,3, - novemberben 1,4 . Eredmények az értékeléssel A Balaton teljes felszínére vonatkozó párolgást 19212000 között a Balaton-formulával állítottuk elő (1. ábra). A párolgások kevés kivétellel a korábban elfogadhatónak ítélt 700-1000 mm közé estek, átlagosan éppen 900 mmnek felelt meg a vízvesztés évi összege (médián: 903 mm). A megfigyelés során a legnagyobb párolgás 1946ban 1073 mm volt. 1000 mm feletti éves párolgás a vizsgált időszakban mindössze 7 alkalommal fordult elő. A legkisebb éves párolgás 1970-ben jelentkezett 723 mmrel. 800 mm alatti párolgás az idősorban mindössze 5 évben volt megfigyelhető. 1921-2002 J /. ábra. A teljes tófelszínre számított párolgás évi összegei 1921-2002. között A kvartilisek alakulása alapján 25 % annak a valószínűsége, hogy a tó éves párolgása 858 mm alatt, ill. 947 mm felett legyen. A hosszú idősor elemzése alapján várhatóan az esetek 50 %-ában a Balaton évi párolgás összege 858-947 mm között alakul. Az 1921-2002 közötti időszakból kiemelésre érdemes néhány rövidebb, de több egymást követő évet tartalmazó idő-intervallum. Az 1945-1952 közötti egymás utáni 8 év során az átlagos párolgás rendkívül magas, 995 mm volt. A néhány mm híján 1000 mm-es átlagos vízvesztés csaknem egy évtizedig tartott. Ugyancsak kiemelendő az 1971-1980 közötti évtized, csak nem a magas, hanem az átlag alatti párolgásával. Ebben az időszakban 10 év átlagában az evaporáció átlaga mindössze 854 mm. S végül a harmadik kiemelt évtized a napjainkig húzódó 1993-2002. időszak, ahol az évi átlagos párolgás a két szélső érték között helyezkedik el (914mm). Bár a 2000-2002 közötti időszakban a párolgások erősen megemelkedtek, de a korábbiak hónap 2. ábra. Az idősor legmagasabb és legalacsonyabb párolgású éveinek havi összegei a sokéves átlaggal Az 50 éves idősor két legszélsőségesebb párolgás-összegű évének havi vízvesztés alakulását az 2. ábra tartalmazza. A magas és az alacsony vízvesztésű évjáratok átlagtól vett eltérései nem szimmetrikusak. 1970 téli időszakának átlagtól számított párolgás eltérései rendkívül jelentősek, hónaptól függően 270-700 %-kal maradtak el a sokéves átlagtól. Az év télen kívüli évszakaira jellemző, hogy havi párolgás összegei kivétel nélkül minden hónapban több mint 130 %kai elmaradnak a sokéves átlagtól. A legmagasabb vízvesztésű 1946-ban a havi párolgás összegek sokéves átlaghoz képesti növekedése kevésbé szélsőséges. Itt a nyári időszak-
