Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

2. szám - Anda Angéla–Varga Balázs: A Keszthelyi-öböl néhány párolgási sajátossága az elmúlt évtized mérései alapján

ANDA A. - VARGA B : A Keszthelyi-ObOl párolgása 67 ban volt a legmagasabb a párolgás átlaghoz képesti emelkedése, mely értékben 70-80 %-kal több vízvesztést jelentett, s az év többi hónapjában a különbség 36-65 %-ra mérséklődött. A Keszthelyi-öböl - a Szigligeti-öböllel együtt - a tó rendkívül érzékeny, szennyezés szempontjából külön figyelmet érdemlő része. Az iszaplerakódás itt a legnagyobb mértékű, s a tó elöregedésének szemmel jól követhető tünetei az átlagosnál feltűnőbbek. A Zala folyó által behordott szennyezőanyagok, - a korábban meghozott óvintézkedések, tározók építése ellenére, - még mindig tekintélyes mennyiségűek. Elegendő rátekinteni az 1870-es évek és a mostani partvonal alakulására, majd a folyamatot tovább gondolva az öböl jövőjének elképzelése nem sok kedvező változással kecsegtet. 1992-2002 1200 t óv 3. ábra. A Keszthelyi öböl évi párolgás Összegei 1992-2002. között hónapok 4. ábra. A havi párolgás összegek alakulása a teljes tófelszínre és a Keszthelyi öbölre A Keszthelyi-öböl párolgását az 1992-2002. időszakra számoltuk, mely időben lefedi a tó jelentős vízszint változásának periódusát. Ez az az évtized, amikor a meteorológiai megfigyelések műszerei nagyrészt leváltották a korábbi évtizedekben használtakat, s a mintavételi gyakoriság jelentősen (automaták!), az új állomások mérési pontossága mérsékeltebben javult. A Keszthelyi-öböl 1992-2002 közötti evaporációját az ugyanerre az időszakra vonatkozó teljes tófelszínre meghatározott párolgással együtt ábrázoltuk (3. ábra). Mindkét vízvesztés számítás azonos módon, a Balaton formula alkalmazásával történt. A teljes tófelszínre választott 1992-2002 évek közti evaporáció átlaga 914,2mm volt, amely a hosszú idősoros párolgásban az átlaggal egyezőnek tekinthető. Ugyanezen időszakban a Keszthelyi-öbölből elpárolgott víz 1992-2002 közti átlaga 833,4 mm, ami évi átlagban 80,8mm-rel kevesebb párolgási veszteséget jelent. Az öbölnek a teljes tófelszín evaporációjához képest jelentős, évente csaknem 100 mm-rel alacsonyabb vízvesztésének oka valószínűleg a földrajzi fekvéséből fakadó sajátos mikro- ill. mezoklíma alakulásával hozható kapcsolatba. Az északon elhelyezkedő Keszthelyi hegység szél-árnyékolása biztosan nem marad hatástalan az öböl párolgásában. Az eltérés okának keresésében a havi párolgás összegek alakulása segítséget nyújthat (4. ábra). Az azonos időszakra számolt teljes tófelszíni és a Keszthelyi-öbölre meghatározott évi változásban évszaktól függő eltérés jelentkezett. A január-március közti hónapokban az öböl párolgása átlagosan 27,6 %-kal meghaladta a teljes tóra számolt evaporációt, mely a fenti hónapokban uralkodó északi irányú szelek egész évhez képesti alacsonyabb energia szállításával (Tar 1991, 2003) és a Keszthelyi hegység árnyékolásával függhet össze. Az év többi évszakában a uralkodó szélirányú szelek energia-szállítása nem ad magyarázatot a párolgás egész tófelülethez hasonlított csökkenésére. Az uralkodó szélirányú szelek energia szállítása nagy többségében tavasszal és nyáron a legmagasabb. Ami változást a megfigyelés idején Keszthelyen tapasztaltunk, az az uralkodó északias szélirány 22,5°-kal nyugatabbra fordulása a korábbi évekhez (1968-1972) képest (Tar 2003), nem jelent megoldást a párolgásban tapasztalt mérséklődésére. Szemben a téli magasabb evaporációval, a vízvesztés visszaesése az öbölben április-június között 22,9 %-os, s szeptembertől decemberig pedig átlagosan 24 %-os a tó teljes felszínére számolt értékhez képest. Erre megoldást a víz összetételbeli eltérése adhat. Közismert a Keszthelyi-öböl alga-gazdagsága, mely a víz színének változását főképpen nyártól szabad szemmel is láthatóvá teszi. Az algák életükhöz sugárzási energiát használnak, melynek eredményeképpen a párolgásra maradó energia aránya csökkenhet. A víz algák jelenléte miatti szín-változása (zöldülés-virágzás) az albedó módosításán keresztül az egész energia-mérleget megváltoztatja, speciális mikroklímát és párolgási feltételeket teremtve. A legmagasabb evaporációjú legmelegebb július-augusztusban a két vizsgált terület, a teljes tófelszín és az öböl párolgása közt lényeges eltérés nem jelentkezett. Következtetések A Balaton vízháztartási mérlegének egyik fontos bevételi tagja a csapadék. A hosszú idősor adataiban az egész tóra számolt és a Keszthelyi-öbölre hullott csapadék közti különbség évi átlagban megközelítette az 50 mm-t. Az általunk kiemelt 1992-2002 közti időszakban a két kategória értékei közelítettek egymáshoz, s az eltérés iránya maradt, s a nagysága 31 mm-re csökkent (5. ábra). A csapadékban gazdagabb terület mindkét esetben a Keszthelyi-öböl volt.. A csapadékból adódó magasabb vízbevétel az alacsonyabb évi párolgással együtt a Keszthelyi-öböl vízháztartási mérlege - a víz minősége - szempontjából mindenképpen pozitív hatásúnak értékelendő. A tó és az öböl teljes vízháztartási mérlegének tanulmányozása nem képezte célját vizsgálatainknak, csak a számos meghatározó jelentőséggel bíró tag közül a két alapvető, a bevételi tagok közül a csapadék, s a kiadásiakból a párolgás tanulmányozása. Mivel a többi tag számszerű alakulásáról információt a jelen tanulmány nem tartalmaz, messzemenő következtetések levonásától tartózkodunk.