Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
2. szám - Horváth Emil: Az évgyűrűs kormeghatározás hidrológiai vonatkozásai
37 Az évgyűrűs kormeghatározás hidrológiai vonatkozásai Horváth Emil, Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár, Balatoni út 6. Kivonat: A tanulmány a dendrokronológia hazai alkalmazásának lehetőségeire hfvja fel a figyelmet. A tudománytörténeti áttekintést követően, részletesen foglalkozik az évgyűrű kialakulásának, felismerésének és feldolgozásának különböző módjaival: az évgyűrű-megfejtés alapjaival. A minták értékelése során a szerző sikerrel alkalmazta a ma már klasszikusnak számító "tengerentúli" feldolgozási módszereket és az újkeletű ismereteket. Mindezeket saját tapasztalataival is ötvözi. A munka végeredménye több, naptári évekkel ellátott évgyűrű idősor, amelyek leghosszabbika közel öt évszázadot fog át Az idősorok egy-egy térség klimatikus viszonyait jellemzik. Ezt felhasználva, a szerző kapcsolatot keres az évgyűrű vastagságokból számított értékek és egyes hidrológiai elemek, így például a vízjárás között. A meteorológia elemek közül a csapadéknak és a léghőmérsékletnek az évgyűrűk növekedésére gyakorolt hatását vizsgálja, továbbá azt, hogy milyen mértékben mutatható ki az aszály az évgyűrű idősorokban. E tudomány eredményeinek alkalmazása új távlatokat nyithat más területeken is, például az archeológiában. Kulcsszavak: dendrokronológia, évgyűrű, numerikus ábra, váz-ábra, kronológia-építés, archeológia. Előszó Ez a tanulmány a két évtizede megkezdett dendrokronológiai vizsgálatok eredményeit és kétségeit tárja az olvasó elé. A dendrokronológia egyszerűnek tűnő módszereivel, várható eredményeivel könnyen lázba hozza az érdeklődő kutatót. Ez történt velünk is. Azután, a vizsgálatok előrehaladtával feltárult egy érdekes világ izgalmas kérdéseivel. 1982-ben igazgatóságunkon kollégám feladatul kapta a Vértes hegység egyik, a bányászat hatására elapadt forrásának vízhozam-idősor rekonstruálását. A vizsgálat az ismert hidrológiai módszerekkel nem kecsegtetett eredménnyel. Ekkor a véletlen segített. Kezünkbe került egy könyv (C. W. Ceram: Az első amerikai), amely régészettel foglalkozott, és volt egy érdekes fejezete, amelyik a dendrokronológia régészeti vonatkozásával, az észak-amerikai indián települések feltárásával. A könyvet elolvasva meg voltunk győződve arról, hogy a feladat megoldásának kulcsa a kezünkben van. Az elmúlt évtizedekben az országban sok, dendrokronológiával, klimatológiával foglalkozó kutató szakemberrel ismerkedtem meg. Sokuknak „tisztes" foglalkozása más irányú volt. A hosszabb-rövidebb együttműködés mindannyiunk számára hasznosnak bizonyult. Jó érzés volt tapasztalni, hogy más-más szakterületet képviselők milyen jól el tudnak beszélgetni e témában. Ezekben az eszmecserékben vált egyértelművé számomra: nem kell hosszú idő ahhoz, hogy a ma még elszigetelten kutató szakemberek, csoportok alkossák a hazai kutatás bázisát. A teljesség igénye nélkül közlöm azoknak a személyek a nevét, akik segítették munkámat, ezúton is kifejezve köszönetemet az önzetlen támogatásért. Elsőként William J. Robinsonnak, az arizonai (USA) Évgyűrű Laboratórium (Tucson) volt igazgatójának, akinek az első tudományos publikációkat köszönhetem, amelyek alapján elkezdhettem a munkát. Király Istvánnak, a Soproni Erdészeti Egyetem Erdőrendezéstani Tanszéke volt tanszékvezetőjének, Magos László docensnek akik az első minták feldolgozásában segítettek. Somogyi Zoltánnak, Csókáné Szabados Ildikónak, az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársainak, ahol az első, az évgyűrű vastagság mérésre kifejlesztett műszeres mérést elvégezhettem. Horváth Ernőnek a Savaria Múzeum volt igazgatójának, aki rendelkezésemre bocsátotta néhány minta adatait, s aki maga is végzett dendrokronológiai kutatásokat. Morgás Andrásnak, a Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjének, akivel már jó ideje, eredményes együttműködést folytathatok, s aki, mintákat bocsátott rendelkezésemre. Urbán Róbert programozónak, aki önzetlenül, számítógépi programokkal segítette a nagytömegű feldolgozást. Köszönet az erdész kollégáknak, akik jó néhány értékes minta begyűjtésében nyújtottak segítséget. Magyarországon az ez irányú kutatások - néhány kivételtől eltekintve - nem hivatalosak. Jelen tanulmány közreadásával célunk az elmúlt két évtized gyűjtőmunkájának és a vizsgálatoknak eredményeit közreadni, abban a reményben, hogy ha szerény mértékben is, de hozzájárulhatunk a hazai évgyürűkutatáshoz. Úgy gondoljuk, hogy a közölt adatok számos olyan információt tartalmaznak, amelyek alapjául szolgálhatnak további vizsgálatoknak. Talán jó hasonlat maga a régészet, amikor a feltárások hőskorában a régészt csak az "értékes" tárgyak érdekelték. Mai megítélés szerint szinte feltúrták a lelőhelyet és környezetét, miközben, pótolhatatlan leletek mentek veszendőbe. A mi esetünkben az évgyűrűket tartalmazó faminta a pótolhatatlan érték, amelyet újra és újra meg kell vizsgálni, valiami, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, az évgyűrűkbe zárt titok megfejtéséhez. Új tudomány születik Az amerikai dr. A. E. Douglass fizikus, csillagász által kifejlesztett évgyűrű-vizsgálati módszer (1911) új tudományág - a dendrokronológia - alapjait vetette meg. Számtalan elődje volt e munkában, de ő volt az első, aki tudományos igénnyel fogalmazta meg és bizonyította be a gyakorlatban e vizsgálati módszer létjogosultságát két szakterületen is: a klimatológiában és a régészetben. A régészetben például az indián települések (pueblók) korának évre pontos meghatározásában végzett úttörő munkát. A faleletekből több mint ezeréves összefüggő kronológiát állított össze. Mielőtt rátérnénk a vizsgálatok részletes ismertetésére, bemutatunk néhány évgyűrű-vizsgálati munkamódszert Ezt azért tartjuk fontosnak, mivel hazánkban még nincsen általánosan elfogadott leírása. Az e tudományággal foglalkozók valamennyien - tudatosan vagy ösztönösen, - egy-egy "iskolát" képviselnek, ami előnyös lehet a Kárpát-medencei kronológiaépítést illetően. Az a kutató, aki elmélyed a vizsgálatokban, rá fog jönni, mennyire összetett feladat a hazai fák évgyűrűinek megfejtése.
