Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)
2. szám - Horváth Emil: Az évgyűrűs kormeghatározás hidrológiai vonatkozásai
38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF . 2. SZ. Az évgyűrű-kronológia az, ami alapja a további kutatásoknak. Ezért határoztunk úgy, hogy ennek elkészítéséhez az évgyürüelemzés három lépésből álló eljárását alkalmazzuk, úgy mint: - a gyűrűk olvasását, megfejtését, - kapcsolatteremtést különböző fák évgyűrűsorozatai között, és - az ún. mestergörbe létrehozását. Ezt, a ma már klasszikusnak számító módszert A. E. Douglass fejlesztette ki, ami magába foglalja a minták begyűjtését, az évgyűrűk számlálását, elkülönítését, a numerikus ábra és a váz ábra elkészítését, ezt követően a mestergörbe elkészítését. Kitűzött célunk: az egy-egy területre jellemző mestergörbe készítése teljesült. A további vizsgálatok ennek függvényében történtek különböző szakterületeken. Az évgyűrűk olvasása, megfejtése Mintagyűjtés A faminták gyűjtésének célja olyan évgyűrű adatsor létrehozása, amely alapul szolgál dendrokronológiai vizsgálati módszerek alkalmazásához. Ilyen pl. a klimatológia és a régészet. Gyűjtéseink során tölgymintákat vettünk, tekintettel arra, hogy hazánkban e fa faj őshonos, előfordulása gyakori. A minták lehetnek datáltak, tehát ismert a kivágás időpontja, vagy ismeretlen korú "lebegő" idősorú minták. Ismeretlen korú például egy szőlőprés darabja vagy egy régészeti feltárás során előkerült faalapú lelet. A minta fajtája lehet korong vagy szelet élőfából, továbbá magminta, amelyet speciális, magminta-vevővel lehet venni. Az utóbbi módszert főként élőfából történő mintavételnél alkalmazzák. A minta előkészítése, kiértékelése Az évgyűrűk biztos elkülönítése, az évgyűrűtípusok felismerése az alapja az eredményes munkának. Ennek elsajátítása kitartást igényel. A minta vételének helyén s idején készített feljegyzések nagyon lényegesek. Sok megfigyelést, ehhez fűzött gondolatot jegyzünk le ilyenkor, ami hasznos adalék a későbbiekben a kiértékeléskor. Ezek a feljegyzések jellemezzék a fát és környezetét, állapotát, a környezeti viszonyokat. A minta teljes felületet úgy kell megmunkálni, hogy az évgyűrűk jól elkülöníthetők legyenek. Ezt úgy érhetjük el, hogy a korong/metszet felületét elsőként nagy fordulatú gyalugéppel megmunkáljuk, majd a felületet "citlingeljük", vagyis igen éles szélű tárgyat (éles fém v. üveglap) sugárirányban néhányszor áthúzunk a minta felületén. A tapasztalat szerint így igen jó minőségű felületet kapunk, ahol az évgyürűhatárok, azon belül a tavaszi és nyári pászták jól elkülöníthetők. Kézi nagyítóval (8-14 szeres nagyítás) pedig a pásztákon belüli szerkezet, a vitás évgyűrűk deríthetők fel. A minták felületét nem szabad csiszolni, mert a csiszolószemcsék eltömítik a fa szállítóedényeit, a korong felülete pedig barázdássá válik, ami lehetetlené teszi a kiértékelést. A kiértékelésre a beeső, szórt fény a legjobb. Ekkor válnak el legélesebben a gyűrűk egymástól. A két évgyűrű közötti határvonal az esetek többségében éles és határozott. Ez a fajta tulajdonsága a fatestnek jelenti az évgyűrű megfejtés alapját. Az évgyűrű kialakulása Rendellenes, bonyolult évgyűrűk Lombos fáink törzsének vastagsági növekedése általában április-májusban kezdődik, s egészen augusztus végéig, szeptember elejéig tart. Ebben az időszakban hozza létre a fatest a két részből álló évgyűrűt, a lazább és világos színű tavaszi pásztát, amelyet nagy átmérőjű, vékony falú szállító szövetek alkotnak, valamint a kései pásztát, ami sötét színét, s nagy sűrűségét a vastagfalú szilárdító szövetektől kapja (Gencsi.L ). 1. kép: Az éves gyűrű, amely áll a világos színű, korai v. tavaszi pásziából, és a sötét színű, késői v. nyáripászíábóL A képen jól láthatóan különül el a nagy átmérőjű, szállítóedényű tavaszi pászta a tömör szerkezetű kis átmérőjű, szállítóedényű nyári pásztától. E két pászta alkotja az illető évet reprezentáló évgyűrűt. A tavaszi pásztából a nyáriba való átmenet általában folyamatos. Az éves gyűrű vastagságát elsősorban az illető év csapadék és hőmérsékleti viszonyai határozzák meg, de befolyásolja az előző év(ek) meteorológiai, hidrológiai állapota is. Az esetek többségében az évenkénti fatest-növekmények (évgyűrűk) szabályszerűen, a leírtak szerint képződnek. A bél körül mint koncentrikus körök alakulnak ki. Az évgyűrű kialakulásával foglalkozó kutatások bizonyították, hogy az időjárás hatása azokban az években a legszembetűnőbb, amikor az időjárás szélsőséges értékeket mutat - hosszantartó lehűlés, szárazság, stb. - ami je-
