Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

3. szám - Nyelvművelés - Kerényi A. Ödön: „Vízerőmű” és „vízi erőmű”

186 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003 83 ÉVF. 3 SZ Nyelvmüvelé

s 7 rr rr rn\% r r • rr rr „ Vízerőmű es „vízi eromu Kerényi A. Ödön 1121. Budapest, Törökbálinti út 13/a Közel három évtizede harcolok a magyar helyesírás szabályainak egységes alkalmazása érdekében a villamos energetika területén Úgy tűnik, hogy dr. Grétsy László tanár úr, az MTA tudományos osztályvezetője - részletes indokolásaimnak helyt adva - az Elet és Tudomány 1976. december 10. számában hiába közölte szó szerint a következőket: "Nem a vízi bolhából csinálunk tehát elefántot, ha azt javasoljuk, hogy a rádió- és tévériporterek, amikor egyegy hazai, vagy külföldi létesítmény felavatásáról tudósítják hallgatóikat, olvasóikat, válasszák inkább az egyszerűbb és szakszerűbb vízerőmű változatot" A változat kifejezést azért említi, mivel az Értelmező Szótárban mind a két szó szerepel, de a jelentése egészen más! Röviden összefoglalom, hogy nem a műszaki és köznyelvi szóhasználat csupán az eltérés. Ezért nem lehet kinek-kinek az ízlése szerint választani. Ugyanis egyedül a vízerőmű szó fejezi ki azt a fogalmat, hogy a víz természetes, vagy duzzasztó gátakkal létrehozott vízszint különbségben rejlő potenciális energiája hasznosítható, ha a vizet turbinákon engedve át, az általa hajtott generátorral villamos energiát fejleszt. A vízenergiát hasznosító létesítmény tehát maga a vízerőmű. Senkinek nem jut eszébe pl. atomerőmű helyett "atomi erőművet" mondám Ugyanez vonatkozik a szél-, a gőz-, az olaj-, a szén-, vagy a hőerőmű kifejezésekre, ahogy azok a tankönyvekben szerepelnek. Sokszor emlegetik, hogy a "vízi erőmű" kifejezés a "vízi malom" analógiájára teijedt el a köznyelvben, ugyanakkor természetesnek veszik a gőzmalom, vagy szélmalom kifejezéseket ugyanarra a célra szolgáló - gabonaőrlő - művelethez. A vízi malom szó itt nem a műveletet, hanem a telepítést érzékelteti, pl. a Dunán úszó hajómalmok, vagy a kis vízfolyásokra telepített kerekes malmok esetében, amelyeket ma már legtöbbször "törpe vízerőművekké" alakítottak át. Van értelme azonban a vízi erőmű kifejezésnek is ugyanebben a logikában. A tengereken úszó óriás személy-, vagy teherhajók hajtóműveit saját, nagy teljesítményű erőműveikben termelt energia működteti. Ezek lehetnek dízelmotorok, szénerőművek, olajerőművek, sőt a hadihajóknál, tengeralattjáróknál még atomerőművek is. Ezek tehát valóban vízi erőművek, mivel a hajóban lévő erőmű úszik a vízen. Ebben az értelemben tehát jogos a mellékneves kifejezés, de természetesen külön írva, mivel értelmezési és helyesírási, tehát kettős hibának is minősül a sajtóban gyakran található „vizierőmű" kifejezés, rövid i-vel írva! Többször javasoltam, hogy az Értelmező Szótár szerkesztésekor e szóhasználatra is legyenek tekintettel, de erre még ez ideig nem került sor, pedig megkönnyítené a tájékozódást használói számára. Érvényes ez a javaslat az analóg vízerő fogalomra is, ami a víz erejét, nyomását fejezi ki, szemben a vízi erő kifejezéssel, ami a hadi flottát jelenti, ahogy a légi erő esetében a hadtudományok alkalmazzák. Ismeretes, hogy a földi erők alatt a katonák a szárazföldi csapatokat értik. Mivel az írott és az elektronikus sajtó köztudottan a legnagyobb hatást gyakorolja a nyelvhasználatra, rendkívül fontosnak tartanám, hogy a szerkesztőségek segítsenek abban, hogy a köznyelv helyesen alkalmazza a fenti fogalmakat. A világ energiamérlegében a megújuló energiafajták között ma is a legnagyobb arányt a vízenergia képviseli, ezért is gyakorta emlegetik. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer vitái kapcsán is igen gyakran találkoznak az olvasók, a hallgatók és a nézők a vízerőhasznosítás témakörével Ezért kérem, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézet által is támogatott módon a jövőben szíveskedjenek rendszeresen a vízerőmű kifejezést használni. (2001. május 18-án) KERÉNYI A. ÖDÖN állami-díjas, aranydiplomás gépészmérnök, az MVM Rt. ny. vezérigazgató helyettese Néhány apró megjegyzés a szakmai nyelvművelés iránti érdeklődés újabb időszaki fellendüléséhez Örvendetes, hogy szaknyelvünk tisztasága, a kifejezéseink egyértelműsége, az írott szöveg világossága már nemcsak egyes - lelkes és tenni vágyó - egyéneket érdekel, hanem közösségeket, sőt a nyelvművelés céljainak szolgálatára alakuló egyesületeket, bizottságokat, munkacsoportokat is. Mozgalmak indultak a magyar szóval kifejezhető idegen fogalmak használatának korlátozására, a meghonosodott, vagy az az előtt álló idegen szavaink magyarítására Ezek a helyes törekvések olykor sikeresek lettek, máskor nem. Folyóiratunk már az 50-es években rovatot tartott fenn a nyelvművelés kérdéseinek, s mint köztudott, ért is el eredményeket. De, talán nem csak a tudományfejlődés legújabb kifejezéseire kellene figyelnünk. Több, mint száz évvel ezelőtt meghonosodott magyar kifejezéseinket miért idegenesítettük vissza később? Régi iskolai bizonyítványaimban ilyen néven szerepeltek a tantárgyak: mennyiségtan, mértan, természettan, bölcsészet, természetrajz, vegytan. Miért tértek át ismét a matematika, geometria, fizika, filozófia, biológia, kémia kifejezésekre? Miért használják pl. néhányan a termálvíz kifejezést a hévíz, a hidrológiai rezsim kifejezést a vízjárás, a transzport kifejezést a vízhozam helyett? Elért eredményeinket sem szabadna feledni! Dr. Vágás István