Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Szepesi Zoltán: Selmecbánya „aranykora” és a Hell család

90 Selmecbánya „aranykora" és a Hell család Szepesi Zoltán Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, 2500. Esztergom, Kölcsey u. 2. Kivonat: 1693-ban elkerülhetetlenné vált a bányászat jövőjének megmentése végett olyan gépekről gondoskodni, amelyek a vízemelésnél addig használt ló-járgányoknál olcsóbbak, emellett nagyobb teljesítményűek E hatalmas műszaki feladat megoldásával az 1694-ben Selmecbányára telepedett, ekkor már jó nevű bányagépészt. Hell Málé Kornélt (1650-1743) bízta meg az akkori bányavezetőség. Hell az emberi és állati munka helyett a vízierövel hajtott mechanizmusok bevezetését szorgalmazta. Esővízgyűjtő tavak vizével kívánta hajtani a tervei szerint készített vízikerekes vízemelő- és aknaszállítógépeket. 1713-ban született fia, József Károly alkotó munkásságával az apáról fiúra szálló tehetség folytatójaként a Selmec-Szélakna-i bányák újbóli felvirágoztatását megvalósította. 1720-ban született harmadik fia, Miksa a jezsuita rendbe lépve európai hírű csillagász lett. Hell Máté Kornél, s mindenekelőtt fia, József Károly voltak, akik a technikai nehézségek legyőzésével, találmányaikkal a selmeci bányászatot oly mértékben felvirágoztatták, amire még nem volt példa annak történetében. Méltán nevezhetjük korukat Selmecbánya „aranykorának". Kulcsszavak: bányavíz, Hell-család, Selmecbánya, vízügyi történelem. írásos feljegyzések szerint Selmecbányán, és a városhoz tartozó külvárosokban (Szélakna, Stefúltó, Szklenó, Vihnye és Hodrusbánya) már a XII. század óta folyt bányászkodás. A bányászat súlypontja a XVII. század óta Selmecröl mindinkább a tőle 3 km távolságban DNY- ra fekvő Szélaknára s az azzal összeépült Hegybányára tolódott át. A „felsőbibertárói bányaálladalom" néven emlegetett bányászatban 1571 óta már a kincstár is részt vállalt, míg aztán 1709-ben azt teljesen birtokba vette. Az 1680-as évek elejétől a felsőbibertárói üzemek haszna rohamosan hanyatlott, amit az akkor már katasztrofálissá vált bányabeli, elsősorban vízemelési nehézségek okoztak. 1693-ban egy hirtelen vízbetörés következtében a felsőbibertárói müveletek olyannyira ellehetetlenültek, hogy az egész bányászat csaknem megszűnt. Ezzel elkerülhetetlenné vált a bányászat jövőjének megmentése végett olyan gépekről gondoskodni, amelyek a vízemelésnél addig használt lójárgányoknál olcsóbbak s emellett nagyobb teljesítményűek. E hatalmas műszaki feladat megoldásával az 1694ben Selmecbányára telepedett s ekkor már jó nevű bányagépészt, Hell Máté Kornélt (1650-1743) a felsőbibertárói bányászat gépmesterét, majd később főgépmesterét bízta meg az akkori bányavezetőség. Hell Máté Kornél az emberi és állati munka helyett a vízierővel hajtott mechanizmusok bevezetését szorgalmazta. A vidék kedvező terepviszonyainak kihasználásával kellő magasságban erővízgyűjtő tavak sürgős megépítését javasolta, amelyek vizével kívánta hajtani a tervei szerint készített vízikerekes vízemelő-és aknaszállítógépeket. Amikor 1699-ben elfogadták a vízgyűjtőtavak építésére, s ezzel a selmeci bányagépészet korszerűsítésére vonatkozó tervjavaslatát, azonnal munkába kezdett. A századforduló után nem csak a török, hanem a spanyol örökösödési háború (1701-1714) is rendkívül költséges volt, s így a kincstár pénztelensége miatt emberfölötti harcot vívtak Selmec és Szélakna szakemberei az akkori gazdag arany- és ezüstbányák megmentéséért. 1703 szeptemberében ugyanis Rákóczi csapatai vették birtokba a várost, s a fejedelem pénzügyi tanácsadóira hallgatva, a kitermelésre alkalmas ún. telér részeket azonnal lefejtette, új feltárásokat azonban már nem végeztetett. így az egyre növekvő bányavíz lehetetlenné tette a további bányászatot. Ezért a fejedelem megbízta Bercsényit, hogy a bányákat égesse porrá, és szüntessen be minden munkát. Bercsényi Miklós 1707. február 27-én jelent meg Szélaknán, hogy a fejedelem utasítását végrehajtsa. Hell azonban a szakember meggyőző szavaival ecsetelte Bercsényinek a szélaknai bányák jelentőségét, és az új vízemelő gépének megépítésével lehetőségét látta, és láttatta azok megmentését. A megfontolt érvek hatására Bercsényi jelentős pénzügyi támogatást nyújtott Hell számára, aki egy év alatt elkészítette vízikerékkel hajtott szivatytyúját, melyet az adományozóról nevezett el. A szivatytyút 1708. májusában helyezték üzembe, amikor is az szabotázs következtében összetörött. Nem nehéz a következtetés, hogy kinek az érdeke volt az akkori bányák működésképtelensége. Az 1708. augusztus 31-i szerencsétlen kimenetelű trencséni csata után Selmec újból a császáriak kezébe került. A bécsi udvari kamara 30 ezer forintot engedélyezett a felsőbibertárói bányák legszükségesebb munkálatainak elvégzésére. A kis összeg hamar elfogyott, s mivel a rövid idő alatt a termelést nem tudták beindítani, az udvari kamara 1710. január 6-i parancsával a bányák bezárását rendelte el. Hell Máté Kornél ismét megmentette a bányákat azzal, hogy Bécsbe sietett, jelentkezett I. József császárnál, akit sikerült rendeletének visszavonására és további pénzsegélyezésre bírni. Ezután készítette „rudas" szivattyúját, amelyet a szélaknai Magdolna-aknában állított üzembe 1711-ben. A szivattyú jól bevált s további hasonló szivattyúival sikerült átmenetileg vízmentesíteni a bányákat. Hell szivattyúival egy időben szerkesztette és tökéletesítette a lovakkal hajtott vízemelőgépeit is. Szerepe volt a selmeci lójárgányos, függőleges aknaszállítógépek kialakításában és korszerűsítésében, valamint a felülcsapott vízikerekes, nyilas zúzok bevezetésében. Mindabban részt vett, ami a Selmecszélaknai bányászat századelejei gépesítésével és annak korszerűsítésével volt kapcsolatos. Selmecen - miután özvegyen maradt s több gyermeke volt - 1707. november 22-én másodszor is megnősült. Második házasságából négy fiú és egy lány született. Az első szülött a csodálatos nyelvkészségű Ignác Kornél, selmeci bányabírósági jegyző, később ércmérő, aki 18 nyelven beszélt. Hell 63 éves volt, amikor 1713. május első felében megszületett József Károly, ki alkotó munkásságával az apáról fiúra szálló tehetség folytatójaként a Selmec-szélaknai bányák újból való felvirágoztatását megvalósította. Öt követte Constance, ki a matematikai