Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Ferencz Ildikó–Sziebert János: Új vizsgálati módszer a holtág rehabilitáció során a Gemencben

72 r Uj vizsgálati módszer a holtág rehabilitáció során a Gemeneben Ferencz Ildikó, Sziebert János Eötvös József Főiskola, Műszaki Fakultás, 6500. Baja, Bajcsy-Zsilinszky u.14. Kivonat: A holtágak ökológiai rehabilitációja során a szárazföldi vizes társulások ökológiai igényeit is figyelembe kell venni, mivel a viztest, és a vízpart társulásai között szoros, dinamikus kapcsolat áll fenn. A rehabilitációs célállapot megismeréséhez találtunk és próbáltunk ki új módszert: az évgyüriis vizsgálatot. Segítségével meghatározható az optimális vízállás amely vegetációs igény szerinti biztosításával az ártéri ligeterdők fáinak növekedése is optimális, vagyis elkerülhető a társulások leromlása, a kiszáradás következtében beálló eljellegtelenedése Kulcsszavak: évgyűrű vizsgálat, holtág rehabilitáció Bevezetés A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységének természetvédelmi problémái közül napjainkra a legjelentősebbé a terület kiszáradása vált. A jelenségre az 1980-as években figyeltek fel, azóta több tudományos munka is született a témában, elsősorban hidrológiai megközelítéssel, okaként a folyószabályozásból eredő meder-bevágódást illetve az ártéren a mellékágak és a fokok részleges vagy teljes elzárásából adódó fokozódó feltöltődést jelölték meg. A felgyorsuló szukcesszió miatt a jellegzetes vízi társulások megváltoznak, átrendeződnek, vagy eltűnnek. A szárazföldi vizes élőhelyeket a kiszáradás, az eljellegtelenedés veszélye fenyegeti. A természetvédelem célja a hajdani vizes élőhelyek fenntartása, melyre egyetlen megoldásként a mesterséges revitalizáció kínálkozik: a holtágak újraélesztése a belső területek vízforgalmát akadályozó műszaki létesítmények felszámolásával, rekonstrukciójával, új vízkormányzó müvek beépítésével (Buzetzky, 2001). A megfelelő beavatkozások kiválasztásának és ökológiailag optimális üzemelésének elengedhetetlen feltétele a terület részletes és rendszeres hidrológiai és ökológiai monitorozása. A terület nagyságából kifolyólag kisebb részterületenként haladva lehet a munkát elvégezni. Az ökológiai állapotfelmérést a növényzet szempontjából optimális célállapot kijelölése, és az ennek megvalósításához szükséges beavatkozások meghatározása követi. A holtágak rehabilitációjánál, amikor a növényzet szempontjából optimális ökológiai feltételek megállapítására törekszünk, természetesen a szárazföldi vizes társulások növényzetének feltételeit is figyelembe kell vennünk. Hiszen a víztest megfelelő ökológiai egyensúlya csak a környező partszegély és a távolabbi, de vizes környezethez kötött élőhelyekkel együtt biztosítható, a közöttük lévő szoros, dinamikus kapcsolatból kifolyólag, amelyet szukcessziónak nevezünk. A célállapot meghatározásához a szárazföldi vizes társulások igényeinek megismeréséhez, a szárazföldi területek növényzet szempontjából optimális vízállapotának a megállapításához egy új, eddig erre még nem használt vizsgálati módszert próbáltunk ki. Feltevésünk szerint egy az ökológiai helyén található stabil társulásban a fafajoknak a fajra jellemző növekedési ütemük van. Ha a társulást jelentős környezeti hatás éri, ez az ütem megváltozik. Esetünkben a higrofil társulásnál a környezet szárazodása a növekedés lassulását kell, hogy előidézze. A fák növekedési ütemét az évgyűrűk vizsgálatával követhetjük nyomon. Az évgyűrűk szélességeit összehasonlítva a jellemző vízállásokkal tudunk következtetéseket levonni. Anyag és módszer Mintavételi helyek Két fekvésében és ökológiai állapotában igen különböző területen történt a vizsgálat (/. ábra). Az egyik egy már több szempontból megvizsgált, megfelelő állapotú része Gemencnek: Veránka-sziget. Itt 1991-ben egy holland-magyar kutatási program keretében részletes hidrológiai és ökológiai felméréseket végeztek. A másik terület egy kevésbé vizsgált, a szárazodás jeleit erősen mutató rész: az Alsó-Gemenci-erdő. Veránka esetén a terület mozaikossága miatt 5, az Alsó-Gemenci-erdő homogén jellegéből adódóan 2 mintavételi helyet jelöltünk ki. Mindkét területen a tölgy-kőris-szil (Scillo vindobonensisc - Ulmetum) ligeterdőkben vizsgálódtunk. Vizsgálati módszer A fák vastagságbei i növekedésének vizsgálatára növedékfúrót, az ún. Pressler-fúrót használtuk. A vizsgálat tárgyának a tölgy-kőris-szil ligeterdők, mint az alföldi ártéri ligeterdők stabil társulásának egyik névadó fafaját, a magas kőrist (Fraxinus excelsior) választottuk. Mérsékelten szárazságtűrő, gyorsan növő, tipikusan gyűrűs likacsú faj, amelyen az évgyűrűk könnyen vizsgálhatók. Bár kemény fa, de viszonylag könnyen fúrható, évgyűrűtorzulások ritkán fordulnak elő benne. A fa hossztengelyére merőlegesen mellmagasságban vettünk egyedenként egy-egy mintát, majd a dugóforgácsot megszárítottuk, megcsiszoltuk és leolajoztuk. Az így kezelt mintán az évgyűrűk metszeteit képződésük sorrendjében megszámoztuk, szélességüket tolómérővel két tizedes pontossággal mm-ben leolvastuk. Külön rögzítettük a teljes évgyűrű, a korai és a kései pászta szélességét. Mivel a kéreghez közeli évgyűrűk a mintavétel során letörhettek, a fák pontos korát az erdészeti üzemtervekből ellenőriztük vissza. Értékelési módszer Az évgyürüvizsgálattal kapott adatokat a bajai vízmércén mért éves maximális illetve a különböző pászták kialakulásával egybeeső tavaszi (április-május) és kora őszi (augusztus-szeptember) maximális vízállásokhoz viszonyítottuk. Mivel ilyen vizsgálatokat ezeddig még nem végeztek, szűkségesnek tartottuk a minél több szempontú összehasonlítás elvégzését, a legjobb eredményeket adó értékelési módszerek kiválasztását, majd ezek alkalmazásával a megfelelő következtetések levonását. A fák növekedése bonyolult, több tényező által befolyásolt folyamat, amelynek vizsgálata és összefüggések levonása ebből kifolyólag nehézkes. Mivel a fák növekedési üteme nem egyenletes, a kezdeti gyors növekedéssel