Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
1. szám - Vágás István: Alföldi belvizeink elvezetése (Hozzászólás Kozák Péter tanulmányához)
VÁGÁS [.: Hozzászólás Kozák P. tanulmányához 63 A szabvány megállapítása szerint a mezőgazdasági termelés szempontjából szükséges, sőt gazdaságos is, hogy olyan belvízvédelmi berendezéseket építsünk, amelyek mezőgazdaságilag művelt területekről a közepes gyakoriságú ősz-tél-tavaszi csapadék által kevésbé jó szerkezetű talajon előidézett belvizeket legalább 14 nap alatt eltávolítják. Ez a követelmény ebben a fogalmazásban túlságosan merev és gyakran teljesíthetetlen, mert a természet nem mindig ad rá módot. Ha a hóolvadási időszak pl. 2030 napra teijed, hasztalanul építünk az egész hólé menynyiségének 14 nap alatti levezetésére alkalmas méretű csatornákat, mert a hó részben még két héttel később is a terepen fekszik, leolvadni még nem tudott. Sokszor kapcsolódik ehhez a folyamathoz bőséges tavaszi csapadék is, amely a belvízi időszakot még jobban meghosszabbítja. Hiába írunk elő tehát ilyen követelményt, mert olyan csapadékrészlelet, amely még le sem esett, nem lehet korábban elvezetni Az ezekből származó károkat tehát a mezőgazdaság viselni kénytelen. Az (1956-ban) legújabb tervezési irányelvek a mértékadó fajlagos vízhozamokat már bizonyos gyakoriságokhoz kötik, és a megállapításukra kidolgozott módszer is a gyakoriságok alapján összeválogatott csapadék-adatokból indul ki. Az eljárás azonban túlságosan elméleti síkra csúszik, és elszakad a való élettől. Voltaképpen egy képzeletbeli belvizes időszakkal dolgozik, mert pl. kiválaszt egy bizonyos gyakoriságú, valóban előfordult nagycsapadékot, ehhez hozzákapcsol egy elméleti úton megállapított lefolyási tényezőt, és eredményként magas fajlagos vízszállítást számít, jóllehet a valóságban a kiválasztott nagy csapadékból származóan belvíz alig jelentkezett. Helyes ez a módszer? Végeredményben olyan alapadatokat keresünk, amelyek 25-100 éves gyakoriságúak. Ilyeneket azonban vízrendezéseink 100 éves múltja folyamán a természet maga is szolgáltatott, csak fel kell kutatni azokat Ezekkel szemben képzeletbeli felépítésű adatok, amelyekhez tényleges gyakoriság semmiképp sem fűzhető, nem állhalják meg a helyüket és indokolatlanok, nem valószerűek. Az említett fajlagos vízszállítás értékek összegyülekezési értékekhez kötöttek. Ennek megállapítása még esőkkel kapcsolatban is általában csak közelítő képletekkel történik, hóolvadási vizekre, vagy olvasztó esőkkel való együttes fellépésükre azonban még ilyen közelítő képletünk sincs, tehát nagy a bizonytalanság. ... Kérdéses még az is, hogy az elméleti módszerekkel levezetett mértékadóként javasolt fajlagos vízhozamok mennyire egyeztethetők össze a történelmileg igazolható valós adatokkal. Példaképpen megemlítjük az algyői belvízrendszerhez tartozó Fehértó-Majsa-i főcsatornában az 1942. évi belvízi időszak folyamán a belvizek levonulását. Az egész belvizes időszak február 25-től június 8-ig terjedt, tehát öszszesen 104 napig tartott. Ennek folyamán három belvízhullám követte egymást, amelyek közül az első hóolvadási vizekből és olvasztó esőkből, a követő két hullám pedig tavaszi csapadékokból származott. ... Nyilvánvaló, hogy a hóolvadási és az olvasztó esőkből származó vizek a szabványok megkövetelte 14 nap folyamán semmiképp sem lettek volna levezethetők, hisz maga az olvadás 26 napig tartott. ... Ezekkel arra akartuk a figyelmet felhívni, hogy nem szabad az érvényben lévő és bizonyos mértékig túlhaladott szabványokban foglalt irányelveket gépiesen alkalmaznunk, hanem fel kell tárni a szóbanlévő belvízrendszer vízügyi történelmi múltját, és az ebből leszűrt értékes műszaki adatokat kell a szabványok irányelveivel, valamint az időközben kialakult újabb szemlélettel összeegyeztetve a tervezésnél mértékadóként felhasználni". (Bokor M. és Babos Z., 1956) "A belvízkárokat előidéző és főleg az ezeket alakító tényezők sokoldalúsága világosan mutatja, hogy az ilyen természetű vízrendezési feladatok igen összetettek ...A különböző vízgyűjtő területeken más és más tényezők a jelentősek. Egyszerű típus-eljárások kidolgozása tehát nagy akadályokba ütközik, vagy sok esetben lehetetlen. ... Ha azonban a típus-eljárások megalkotása nem várható is, bevezethetők egyszerű eljárások az alapvető fizikai jelenségek felismerésére és leírására. Ez az út már könnyen járható. Csak az szükséges, hogy a tervező felismerje, hogy az adott tervezési esetben melyik eljárást alkalmazza, vagy a különböző eljárásokat milyen fokon kapcsolja. ... A vízgyűjtő területet jól ismerő gyakorlati szakember igen hasznos, éppen az említett tényezők hatását összefogóan tükröző tapasztalati adatokat nyújthat. ... Nem követhető azonban az az út, amelynél a fizikai jelenségek figyelembe vételének látszatát keltjük ugyan, azonban ugyanakkor az eljárás egyszerűsítése kedvéért a jelenségek természetének meg nem felelő rész-eljárásokat, vagy egyszerűsítéseket alkalmazunk. Ennél az útnál lényegesen jobb megoldásra vezet az említett tisztán tapasztalati út A felszíni fölösleges víz a felszínen és a talajban nempermanens módon gyülekezik össze, folyik és tározódik. A mozgás és tározódás folyamatai a nem-permanens mozgásnak megfelelően szorosan összefonódnak. Ez az összefonódás a felszínen már a csatornákban is jelentkezik, de a magyar Alföld vízgazdálkodásának a szempontjából különösen a felszíni ideiglenes és állandó tározók vízháztartása és a csatornák vízmozgása közötti kapcsolat a figyelemre méltó" (Salamin P., 1956) "Abból a tényből, hogy sík területen a csapadékból származó felesleges víz nem találja meg az útját a befogadó felé, csak ha ebben segítségére vagyunk, nyilvánvaló, hogy itt nem a medrébe be nem férő mozgó víz jelenti az elsődleges problémát, hanem az, hogy a víz arra hajlamos, hogy megálljon. A nagy esésű területek árvédelmi problémája síkvidéki rendszereknél azzá fajul, hogy olyan csatornákat és szivattyútelepeket kell építenünk, továbbá ezeket úgy kell üzemben tartani, hogy fogadni tudják a terület vizeit. ... Első helyre azonban síkvidéki vízgyűjtőknél egy olyan probléma kerül, amely nagyesésű területek esetében ismeretlen. Ez pedig a vízgyűjtőből az emberi tevékenységre nézve káros vizek megkívánt határidőn belüli távozásának problémája Mindaddig, amíg belvíz-öblözeteinkben egy elemi kiépítés megvalósítása jelentette a feladatot, nem származott lényeges hiba abból, hogy ezt a problémát felcserélték a fentebb említett árvédelmi problémával, azt feltételezve, hogy a levezető művek méretei szabják meg a káros vizek eltávozásának időtartamát. Amint azonban a belvíz-levezető műveinket egyre jobban kiépítettük, a fogalmak felcserélése, a feladatok nem kielégítő megfogalmazása egyre nyilvánvalóbb lett, és két oldalról is észrevehetővé vált Az egyik az, hogy azok a nagy teljesítőképességű levezető művek, a-