Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
1. szám - Vágás István: Alföldi belvizeink elvezetése (Hozzászólás Kozák Péter tanulmányához)
64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. melyek segítségével a káros vizeket még gyorsabban reméltük eltávolítani, nem váltották be ezeket a reményeket, mert hiába voltak ott a müvek, csak bizonyos víz, és csak bizonyos időn belül volt hajlandó távozni, a művek pedig közben kihasználatlanul maradtak, illetve csak szakaszosan tudtak üzemben lenni. A másik pedig az, hogy a vízgazdálkodással szemben megnövekedett igényű mezőgazdaság belvíz-problémája ma már nem korlátozódik a felszíni elöntések kérdéseire, hanem kiteljed arra a káros vízbőségre is, amely a talaj termőterében fellépett". ( Kienitz G., 1968) "A csapadék-, vagy hóviszonyok elemzése, a lényegében megállapíthatatlan lefolyási hányadok meghatározására tett erőfeszítések a védekezés számára kevésnek bizonyultak. A legmeglepőbb az a tény, hogy a belvíz elvezetés elméleteiből rendre hiányoztak a szivattyúzásra és a víz kiterülésre vonatkozó meggondolások, pedig a védekezések során ezeket kellett érvényesíteni. ... A szivattyús belvízrendszer: állapotfüggetlen, vagyis a tárolt vízmenynyiség és az elfolyási vízhozam között nincs függvénykapcsolat. ... Az elvezetett viz a szivattyúk teljesítőképességétől függ, s amíg van belvíz utánpótlás, közömbös, hogy milyen vízmennyiségek vannak a csatornákban, vagy más tározóterekben. ... Tározótér nélkül nincs belvízrendszer, így ezeknek kijelölése és méretezése sem hagyható figyelmen kívül. ...Az elszivattyúzott vízmenynyiségek időfüggvényének ismerete és az elöntött területek nyilvántartása minden egyéb tényező ismereténél fontosabb Vonatkozik ez a csapadék adatokra, vagy az összegyülekezési adatokra is, hiszen az elvezetett és tározott vízmennyiségekből még a hozzáfolyás időfüggvényét is előállíthatjuk. ... Azt a belvíz-mennyiséget, amelyet el kívánunk vezetni, tározni is tudnunk kell, különben ez a víz nem kívánt helyen mindenképpen összegyűlik. A belvízrendszer vízelvezetési szükségletét és egyben lehetőségeit is tehát a rendelkezésre álló tározó-térfogat határolja be". (Vágás /., 1989) "Az 1966. évi belvízvédekezés adataiból (az algyői belvízrendszerben) közelítő tapasztalati összefüggést lehetett meghatározni a belvíz kiterülések km 2-ben megadott felülete (F) és az ezekben tározódott belvíz millió m 3-ben kifejezett köbtartalma (V) között: V =2,5 . alakban Mindez pl. azt jelenti, hogy az 1941-ben meghatározott 45 millió m 3 kiterült vízmennyiséghez itt kb. 130-140 km 2 elöntési felület tartozik". (Bezdán M, 1994). "A belvíznek mintegy félszáz definícióját ismertettük. Ez a sokféle meghatározás már önmagában is jelzi, hogy bonyolult jelenségről, nem egyszerű fogalomról van szó. ... A definíciók - kimondva vagy kimondatlanul - egybehangzók abban, hogy a belvíz a sík vidékek időszakos, de meglehetősen tartós, és viszonylag nagy területre kiterjedőjelensége, sajátos vízfajtája". (Pálfai /., 2001). Az ismertetett vélemények közös, lényeges megállapítása, hogy alföldi belvízrendszereink működésének egy évszázadnál hosszabb időszakot magukban foglaló történeti adatai a legalkalmasabbak belvizeink tényleges elvezetési és tározási viszonyainak jellemzésére. Kozák Péter tanulmánya ezen az alapon indult, s dolgozott fel a hozzáférhető adatokból adott csoportosításában annyit, amennyire szakirodalmunk sem nyújtott eddig példát. VÁGÁS ISTVÁN aranyokleveles mérnök, a műszaki tudomány c Szakterületünk hosszú évtizedek során sem tudott egységes véleményre jutni a belvíz fogalmának meghatározásában, a belvizek elvezetésének céljában, értelmezésében, annak legcélszerűbb műszaki megoldásaiban, a vízelvezetés rendszerei tervezésének hidrológiailag is indokolható irányelveiben. Különböző célokat szolgálva különböző irányelvek keletkeztek, amelyeknek döntő része megállott a belvízrendezés javasolt létesítményeinek szükséges mérvűnek ítélt kiépítési javaslatánál, de azzal már alig törődött, mi a teendő a kiépítettség adott fokát meghaladó belvíz mennyiségek és -hozamok okozta helyzetben Kozák Péter tanulmánya a jelen időszak magyar nagy-alföldi belvízhelyzetét a megrohanások és védekezések fellelhető adattömege alapján igyekezett minősíteni. Vállalkozása abba az úttörő irányzatba sorolható, amely többek között az 1966. év Alsó-Tisza vidéki belvízvédekezésének tanulságai nyomán a belvizek elvezetésének problémáját a belvíz-hálózat teljesítőképességét meghaladó vízmennyiségek és -hozamok kezelésében látja. Úgy vélhetjük, hogy a tanulmány, a benne feldolgozott és összesített adatok fontos lépést jelenthetnek abban a szemléletben, amely a belvizek kiterülésének mértékét az elszivattyúzott vizek mennyiségével (korrelációs összefüggésben, a statisztikailag értelmezhető négyzetes eltérési zónákkal együtt) kapcsolatba hozva, a belvizek mindenkori mennyiségére vonatkozó, nagyságrendileg megfelelő becslési lehetőségeket enged. Grafikus összefüggései tulajdonképpen az egyes belvízi tájegységek közelítésben "kiegyenesített", átlag-értékeket tartalmazó "tárázási vonalai", amelyekből akár az elöntések átlagos, idealizált vízmélysége is értelmezhető. Ebből is látható a belvíz viszonylag kisebb mennyiségei, főként sekély elöntései aránytalanul nagy területeket károsíthatnak. Ugyanez érvényes a töltésszakadásokon kiterülő árvizekre, hiszen ezeket általában belvízként kell elvezetni. Nagy baj, hogy a belvízi elöntéseket és az elszivattyúzott vízmennyiségeket tartalmazó, nemrégiben még gondosan gyűjtött adatok megfelelő tárolásának hiánya, a folyamatos gyűjtések megszakadása, sőt elmaradása a belvizekre - a magyar Alföld sík vidékének "sajátos vízfajtájára" - vonatkozó tudományos ismereteink jövőbeni fejlődését igen hátrányosan érintheti. A növekvő hiányt tudományos "import" nem pótolhatja: a belvízrendezés a hidrológiai tudomány alapvetően "magyar", és leginkább magyar gyakorló mérnökök által művelhető szakterülete. Irodalom Alsó Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság: ki 1966. évi téli-tavaszi belvízvédekezés az ATIVIZIG működési területén. Hidr. Közi., 1967. 1. Bezdán Mária: Teljesítőképességi elemzés az algyői belvízrendszer példáján. Hidrológiai Közlöny, 1994 6. Bokor Mihály - Babos Zoltán: Belvízrendezések mértékadó vízmennyisége. Hidrológiai Közlöny, 1956. 4. Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszemzsgálata és a belvíz jelenség. Vízügyi Közlemények, 1968. 2. Ortóci István: Hozzászólás "Az 1966. évi téli-tavaszi belvízvédekezés az ATIVÍZIG működési területén" előadásokhoz. Hidr. Közi, 1967. 1. Pálfai Imre: A belvíz definíciói. Vízügyi Közlemények, 2001.3. Salamin Pál: A belvízrendszerek tervezésének néhány kérdése. Hidrológiai Közlöny, 1956. 5-6. Vágás István: A belvíz elvezetése. Hidrológiai Közlötty, 1989 2. i, címzetes egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője.