Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Vágás István: Alföldi belvizeink elvezetése (Hozzászólás Kozák Péter tanulmányához)

62 Alföldi belvizeink elvezetése: (Hozzászólás Kozák Péter hasonló című, előzőkben közölt tanulmányához) Vágás István 6726. Szeged, Székely sor 13/A Kivonat: Szakterületünk hosszú évtizedek során sem tudott egységes véleményre jutni a belviz fogalmának meghatározásában, a belvizek elvezetésének céljában és értelmében, annak legcélszerűbb műszaki megoldásaiban, a vízelvezetés rendszerei tervezésének hidrológiaüag is indokolható irányelveiben. Különböző célokat szolgálva különböző irányelvek keletkeztek, amelyeknek döntő része megállott a belvízrendezés javasolt létesítményeinek valamilyen mértékű kiépítési javaslatánál, de azzal már alig törődött, mi a teendő a kiépítettség adott fokát meghaladó belvízmennyiségek és -hozamok okozta helyzetben. Kozák Péternek az előző oldalakon közölt tanulmánya a jelen időszak magyar nagyalföldi belvízhelyzetét a megrohanások és védekezések fellelhető adatai alapján igyekezett minősíteni. Vállalkozása abba az úttörő irányzatba sorolható, amely az 1966. év Alsó-Tisza vidéki belvízvédekezésének tanulságai nyomán a belvizek elvezetésének problémáját a jól vagy rosszul megtervezett, jól vagy rosszul működő belvízhálózat teljesítőképességét meghaladó vízmennyiségek és vízhozamok kezelésének megoldásában látja. A megoldáshoz a megtörtént belvízvédekezések adatai az elsődlegesek, ezért nagy a jelentősége az adatok gyűjtésének, összefoglalásának és értékelésének. Kulcsszavak: belvízvédekezés, elöntés, veszélyeztetettség. Belvízelvezető rendszerek tervezésének, a működés tapasztalatai nyomán szükségessé vált bővítésének szakmánk történetében hosszú időn át érvényes - szabványok által is támogatott - irányelve volt a belvízgyűjtő területre (öblözetre) megállapított mértékadó vízmennyiségnek adott időtartam alatti elvezetése. Ebből a szempontból tulajdonképpen közömbös, hogy az elvezetendő vízmenynyiséget valamilyen veszélyesnek ítélt időszakra, vagy hidrológiai helyzetre feltételezett állapot nyomán, illetve e helyzetek statisztikai elemzése, és valamely ritkán, vagy sűrűbben várható eset alapján állapították meg, és közömbös az is, hogy a belvízkárok elkerüléséhez tűrhető hosszabb vagy rövidebb elöntés szabja meg az elvezetés megkivánt időtartamát. Ha a belvízrendszer csatornáit, közbenső és torkolati szivattyútelepeit a mértékadó vízmennyiségeknek és elvezetési időtartamoknak hányadosa alapján értelmezett vízhozamokra méretezték, és ha a csatornák tényleges vízszállító képessége is megfelel ennek, a belvízrendszer mindaddig előírásszerűen üzemelhet, amíg a tényleges vízhozam a méretezés alapjául figyelembe vettnek az értékét túl nem haladja. Az előírásszerű működés sem garantálja azt, hogy ne lehessenek belvízi elöntések, hiszen a mértékadó vízmennyiség sem jelentkezik az időben egyenletesen elosztva, így a belvíz azonnal el nem vezethető részének várakoznia, tározódnia kell valahol, nyilvánvalóan: a megtelt csatornákon kívül. Egy belvízrendszert túlzottan szélsőséges esetekre méretezni egyrészt gazdaságtalan volna, másrészt annak jó karban tartása sem volna lehetséges, ezért nem a belvizek azonnali elvezethetőségének kell a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanunk, hanem azok időleges elhelyezésének, vagyis tarozásának. A belvízvédekezés fő feladata tehát e szemléletben - ami egyébként számítással is kimutatható annak a legfeljebb 5 % híján teljes belvízmennyiségnek ídöleges tározása, amelyet egyébként el kell vezetnünk (Vágás /., 1989). De, ha már ez a belvízmennyiség akarva-nemakarva, mindenképpen kell, hogy tározódjék, már csak egyetlen feladat marad: arról kell feltétlenül gondoskodnunk, hogy az elvezetésére váró belvíz ott tározódjék, ahol a mérnök akarja, és ne ott, ahol azt maga a szétterülő belvíz akarja, ahol az károkat okozhat A belvíz elvezetés kialakult elméletére és gyakorlatára vonatkozóan legyen szabad itt idéznünk az elmúlt fél évszázadban megfogalmazott néhány fontos véleményt: "Eddigi hidrológiai tevékenységünkben döntően hatalmas energiákat fordítottunk egy-egy belvízcsatorna fajlagos vízhozamának meghatározására, lényegében olyan érték-meghatározásra, amelyről azt mondhatjuk, hogy nem tudjuk, mit tartalmaz, s ezzel szemben alig fordítunk időt arra, hogy a mértékadót meghaladó állapotok lefolyásával foglalkozzunk Ha a mértékadónak tekintett helyzetet a tényleges belvízhelyzet meghaladta, vagyis a víz kilép a belvízcsatornákból, megkezdődik a belvízvédekezés szubjektív tényezők által meghatározott időszaka. A tervezés csak addig tervez, amíg mértékadó állapotokat határoz meg, de amint ezt a természet meghaladta, abban a pillanatban a belvízvédekezést teljesen szubjektív feltételektől tesszük függővé. Ha nagy gyakorlattal rendelkező fog védekezni, a védekezés eredményes lesz, ha tapasztalatlan egyén védekezik, akkor az nem érzi a feladatok súlyát, a szükséges intézkedések jelentőségét, és védekezése bizonytalanná válik. ... Belvízrendszerünk fejlesztése mellett tehát a legsürgősebb feladat a belvízvédekezés technológiájának kidolgozása, és a veszélyes helyzetben szükséges tevékenységek tervének összeállítása. Nehézség, hogy a veszélyes helyzetet előidéző hidrológiai folyamat szempontjából szükséges tényezőket hiánytalanul ma még nem ismeijük, és alig van olyan fizikai tényező, amelyre egyértelműen kijelenthetjük, hogy azt általánosságban figyelembe vehetjük. Ezért egy-egy belvízi időszakon belül kell adatokat gyűjteni a jelenség vázának, gerincének megismeréséhez". (Orlóci 1, 1967) "A belvízrendezések fejlesztésének szükséges mértékét egyrészt a mezőgazdasági termelés, másrészt a gazdaságosság követelményei szabják meg. Ahogyan nő az előbbinek a belterjessége, úgy növekedik az a beruházási öszszeg is, amelyet még a gazdaságosság szempontjából felhasználni indokolt. Mivel a nagyszámú belvízi öblözetünk mezőgazdasági színvonal tekintetében egymáshoz viszonyítva igen nagy szélsőségeket tár elénk, a gazdaságosságot képviselő fajlagos beruházási határérték is tág határok között hullámzik. Erre való tekintettel csak óvatosan kezelhetők azok a mezőgazdasági és gazdaságossági követelmények, amelyekkel az országos szabványok a fejlesztés szükségleteit általánosságban jellemzik. Itt ellentmondásokkal, következetlenségekkel találkozunk, amelyek a tervezések folyamán zavarokat okozhatnak, ezért kiküszöbölésükről kívánatos gondoskodni.