Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

156 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200

.1. 83. I'VIGondolatok a hidrobakteriológiai vizsgálatok jövőjéről Wittner Ilona

1 és Dévai György

2 'Nyíregyházi Főiskola, Természettudományi Főiskolai Kar, Állattani Tanszék, 4401. Nyíregyháza, Pf.: 166. 2Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, 4010. Debrecen, Pf.: 71. Kivonat: A magyarországi hidrobakteriológiai kutatásokról 20 évvel ezelőtt átfogó áttekintés készült, amely megállapította, hogy a higiénés vizsgálatok mellett az ökológiai szemléletű, elsősorban anyagforgalmi jellegű vízbakteriológiai vizsgálatok terén előrelépésre van szükség Az eltelt idő alatt lényeges változás nem történt, ami íoleg a következő okokra vezethető vissza: az elméleti-tudományos háttér iránti igény, az egységes módszertan, az intézményi és tárgyi feltételek, ill. a szakemberképzés hiányára. A hidrobakteriológiai vizsgálatok területén alapvetően három irányban szükséges továbblépni. Meg kell valósítani (I) a baktériumok mennyiségi viszonyainak mind teljesebb körű felmérését; (2) az egyes élőhelyeken előforduló és a rájuk jellemző taxonok kimutatását és azonosítását, (3) az anyagforgalmi folyamatokban részt vevő baktériumcsoportok szerepének minél szélesebb korú feltárását. A szakemberbázis biztosítása területén a hidrobiológus képzés újraindítása jelentkezik a legsürgetőbb feladatként. Kulcsszavak: htdrobakteriológia, higiénés és ökológiai szemlélet, hidrobiológus képzés. Bevezetés „Magyar hidrobiológia 1958-1982" címmel 1984-ben jelent meg az MTA Biológiai Tudományok Osztálya kiadványaként egy kötet, amelynek egyik fejezete az adott időszak vízbakteriológiai kutatásainak áttekintését tartalmazza (Winner 1984). Erre az időszakra általánosan jellemző, hogy a vízbakteriológiai vizsgálatok szinte kizárólagosan higiénés jellegűek. Természetesen közegészségügyi szempontból rendkívül fontos, hogy az a víz, amellyel az ember érintkezik - akár fogyasztva azt, mint ivóvizet, akár pihenési, rekreációs célra használva, mint fürdővizet - ne tartalmazzon kórokozó baktériumokat, ne okozzon járványos megbetegedést. Erre gondosan ügyelnek a közegészségügyi hatóságok, s rendszeresen végzik a higiénés bakteriológiai vizsgálatokat. Ezek a vizsgálatok azonban nem nyújtanak semmiféle információt arról, hogy a vizsgált vízben mennyi baktérium van, és a jelenlévő baktériumok milyen szerepet töltenek be az adott víz életében, az ott zajló energiaforgalmi és anyagátalakítási folyamatokban. A hidrobiológiái szemléletű bakteriológiai vizsgálatok hazai „úttörője" Oláh János, aki az 1970-es évek elején kezdte ilyen irányú tevékenységét (amit néhány közleményére történő hivatkozással nyomatékosítunk az irodalomjegyzékben), s néhány fiatallal megismertette a hidrobiológiának ezt a fontos területét. Tanítványai és követői mai is dolgoznak ezen a területen az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében, a Halászati és Öntözési Kutatóintézetben és a Debreceni Egyetemen, munkájuknak azonban hidrobakteriológia csak egy „szeletét" jelenti. Olyan kutató, aki "főhivatású" hidrobakteriológusnak lenne tekinthető, jelenleg sajnos nincs a hazai hidrobiológiában, szemben az egyéb vízi élőlények specialistáival (pl. algológusokkal, Cladocera-, Copepoda-, Rotatoria-, Odonata-, Trichoptera-szakértőkkel). A 20 évvel ezelőtt készült irodalmi áttekintés azzal zárul, hogy a hazai hidrobiológia továbbfejlődésének egyik feltétele az ökológiai szemléletű hidrobakteriológiai vizsgálatok korszerű módszereinek kidolgozása, továbbá e vizsgálatok széleskörű bevezetése annak érdekében, hogy a vizekben lejátszódó bakteriális folyamatokat minél részletesebben feltárhassuk. Ezzel nagy lépést tehetnénk előre az élőlények és környezetük közötti kapcsolatok valósághű megismerésében, a bakteriális folyamatok gyakorlati felhasználási lehetőségeinek szélesítésében, s jelentősen hozzájárulhatnánk a vízminősítés elméletének és gyakorlatának továbbfejlesztéséhez (Winner 1984). A vízbakteriológiai vizsgálatok jelenlegi helyzete Az elmúlt 20 évben történt némi előrelépés az ökológiai szemléletű hidrobakteriológia területén, de áttörésről, látványos eredményekről még nem beszélhetünk. A vízvizsgáló laboratóriumokban végzett bakteriológiai vizsgálatok, amennyiben egyáltalán történnek ilyenek, ma is döntően közegészségügyi jellegűek, azaz a víz fekális szennyezettségének megállapítására, illetve a kórokozók előfordulásának kimutatására irányulnak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítése kapcsán megjelent legújabb jogszabályok - az EU előírásait követve - a vízkivételi művekre [21/2002. (IV.25.) Korm. rendelet], a fogyasztásra szolgáló ivóvízre [201/2001. (X.25.) Korm. rendelet], a felszíni vizekbe bevezetésre kerülő szennyvizekre [9/2002. (111.22.) KöM-KöViM együttes rendelet] továbbra is higiénés bakteriológiai mutatók, elsősorban a fekális szennyezést jelző baktériumok vizsgálatát írják elő. Érthető, hogy ezeket a bakteriológiai mutatókat vizsgálják a vízművek laboratóriumaiban, ahol az ivóvízellátó rendszer ellenőrzése a fö feladat, s a környezetvédelmi felügyelőségeken is, ahol a felszíni vizek minősítéséhez használják a higiénés bakteriológiai adatokat. Az ökológiai szempontú hidrobakteriológiai vizsgálatok csak ott jelennek meg. ahol a szakember (a hidrobiológus) a mindennapi rutin mellett tudományos kutatást is végez (pl. PhD fokozatot kíván szerezni, s ennek révén kapcsolatba kerül egyetemi vagy akadémiai mikrobiológiai műhelyekkel). Az egyéni ambícióból végzett munka azonban nem, vagy csak ritkán ágyazódik be egy azonos szemléleten és azonos módszertani alapokon nyugvó szakmai közösség munkájába. Az ökológiai szemléletű hidrobakteriológiai vizsgálatok hiánya legutóbb a 2000. évi tiszai cianid- és nehézfémszennyezés következményeinek felmérése és a történések értékelése kapcsán egyértelműen megmutatkozott. A Magyar Tudományos Akadémián 2000. május 4-én vitaülést rendeztek „A Tisza ökológiai rendszerének helyreállítása a kémiai katasztrófa után" címmel. Az egyik előadás után, mely az ipan eredetű szennyeződéseknek a fekális eredetű, illetve a kórokozó baktériumokra kifejtett hatását mutatta be, Szabó (2000) így fogalmazott, a bemutatott eredmények „értékes eligazítással szolgálhatnak azokban az esetekben, amikor természetes folyó- és állóvizek nehézfém-szennyeződéseinek hatását higiénés szempontok alapján szándékozunk értékelni. Természetesen más kérdések merülnek fel és más módszertani megközelítéssel szükséges élni akkor, amikor a „befogadók" bennszülött szaprofita, ill. pl. kemolitotróf autotróf mikrobiótáinak nehézfém-károsodását szükséges számba venni. Sajnos, hazai vonatkozásban kevés ilyen adatunk van, és félő, hogy a Tisza ökológiai rendszerét ért nehéz-