Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

155 Az adatokat térképen ábrázolva látható, hogy a Zemplénihegység patakjaiban és a források nagy többségében kizárólag a G. balcanicus él. A Cserenkó patak Telkibánya fölötti szakaszán, a Csemete-kert közelében a patak két oldalán elhelyezkedő 2 forrásban kizárólag a G. fossarum él. Ezen források hőmérséklete kb. 15 °C, ami lényegesen magasabb, mint a Zempléni-hegység többi forrásáé. A Gönci patak felső szakasza mentén, a Potacsház alatt a patak túloldalán található, kútgyűrűvel ellátott névtelen forrásban a G. fossarum és a G. balcanicus közösen fordul elő. E forrás hőmérséklete 9-10 °C hasonlóan a többi zempléni forráshoz (nyáron felmelegedhet 12-13 °C-ra). A Hernádban a G. balcanicus és a G. roeseli él együtt. MURÁNYI & KONTSCHÁN (2002) szintén kiterjedt bolharákfaunisztikaí vizsgálatokat végeztek a Zempléni-hegység területén, mintavételi pontjaik az általunk vizsgáltakkal részben egybeesnek részben különböznek azoktól. Ők csak a G. balcanicus-X találták a Zempléni-hegység területén (KONTSCHÁN J. személyes közlés). Adatok más terűletekről A Cserehát vizeiben a G. roeseli jellemző, bár kisebb számban G. balcanicus is előfordul (CSABAI & MTS, nem közölt adatok). LUKÁCS (1961) adatai alapján Bükkben a G. fossarum a domináns faj, ugyanakkor négy forrásban G. balcanicust is talált (lalrensis néven említi). Egyetlen forrásban talált G. roeseli-1. Figyelemre méltó, hogy a fajok elterjedésében nem talált átfedést, és hogy a patakokat nála is egy faj (a G. fossarum) kizárólagos előfordulása jellemzi. Következtetések A Zemplénben a Gammarus-fajok elteijedése nem kötődik patakrendszerekhez, jelenlétüket a helyi ökológiai tényezők határozzák meg, nem az elteijedés fizikai akadályai. (Ez természetesen csak az általunk vizsgált földrajzi léptékben igaz). Figyelemreméltó, hogy a fenti adatok alapján G. balcanicus és G. fossarum erősen elkülönül. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a G. roeseli sok élőhelyen tartósan együtt tud élni a G fossarum-mai. Ennek egyik legvalószínűbb oka, hogy a két faj szaporodási ideje és így az abundanciamaximuma is elkülönül, ezen kívül bizonyos térbeli elkülönülés is tapasztalható (KONTSCHÁN, 2002, 2003; PÖCKL & H

UMPESCH 1990). A G.fossarum a forrásrégió környékén, a G roeseli az alsóbb szakaszokon gyakoribb. Adataink alapján úgy tűnik, hogy hasonló helyzet áll fenn a G. balcanicus és roeseli között is. A két, a patakok felső szakaszához kötődő faj, a G. fossarum és G. balcanicus között viszont erős életmódbeli hasonlóság és kompetíció feltételezhető. Az esetleg elképzelhető, hogy a Csemete-kerti források állandó, viszonylag magas hőmérséklete kedvezőtlen a G. balcanicus számára és ez magyarázza teljes hiányát a két forrásban, míg a Cserenkó patakban közvetlenül a forrástorkolatok környékén is nagy számban él. Bár a G. balcanicus biológiájáról az ismereteink rendkívül hiányosak, de szinte biztos, hogy időszakosan jól elviseli a 17-20 °C közötti hőmérsékleteket is. Erre utalnak a kifejezetten melegkedvelő G. roeseli-ve 1 való közös csereháti és hernádi előfordulásai és LUKÁCS (1961) megfigyelései is. Ugyanakkor a faj elteijedésének és biológiájának ismeretében (lásd pl.: PÖCKL & HUMPESCH 1990) igen valószínűtlen, hogy a zempléni források nagy többsége és az összes zempléni patak valamint a Hernád eleve alkalmatlanok lennének a G.fossarum számára. Véleményünk szerint az általunk megfigyelt mintázat legvalószínűbb magyarázata az erős interspecifikus kompetíció. Ezt a G. fossarum és roeseli hasonló élőhelyigénye, hatalmas egyedszáma, generalista táplálkozásmódja és élőhelyük legalább időszakos tápláléklimitáltsága is valószínűsíti. Feltehetően a helyi környezeti tényezők értékeinek apró különbségei döntik el, hogy az adott élőhelyen melyik faj versenyképesebb. Valószínű, hogy a G. balcanicus szaporodási ciklusa, fejlődési ideje, hő és oxigénigénye kismértékben eltér a G. fossarum-étói. A gazdagon szőrözött G. fossarum hatékonyan képes kiszúrni a vízben lebegő finom táplálékrészecskéket (PONYI, 1955). Feltételezhető, hogy a gyengébben szőrözött G. balcanicus sokkal inkább rá van utalva a nagyobb táplálékrészecskék fogyasztására. A Gammarus fajok biológiáját (különösen a balcanicusét) és élőhelyeik tér és időbeli változatosságát nem ismerjük elég részletesen ahhoz, hogy megjósolhassuk, hogy meghatározott körülmények között melyik faj lesz domináns. Ez csak a környezeti tényezők illetve az egyes fajok biológiájának igen alapos és körültekintő vizsgálatával válaszolható meg. Ez a dolgozat csak a figyelmet szeremé ráirányítani a modellértékűnek tekinthető problémára. Köszönetnyilvánítás Köszönjük Csabai Zoltánnak, Móra Arnoldnak Huber Attilának és Bodolai Ágnesnek a csereháti és a hernádi bolharákokat. Köszönjük Kontschán Jenőnek és Murányi Dávidnak a hasznos információkat, és Várai Viktornak ill. Gulyás Krisztiánnak a terepi munkában nyújtott segítséget. Köszönjük Galicz Gergelynének és Galicz Évának a mikrofotózásnál nyújtott segítséget. Irodalom KARAMAN

, G. S. & PINKSTER, S. 1977 a: Freshwater Gammarus species from Europe, North Africa and adjacent regions of Asia (Crustacea-Amphipoda). Part 1. Gammarus pulex-group and related species. - Bijdragen Tot de Dierkunde, 47 (1): 1-96. KARAMAN, G. S. & PINKSTER, S. 1977 b: Freshwater Gammarus species from Europe, North Africa and adjacent regions of Asia (Crustacea-Amphipoda). Part 2. Gammarus roeseli-group and related species. - Bijdragen Tot de Dierkunde, 47 (2): 166-196. KARAMAN, G. S. & PINKSTER, S. 1987: Freshwater Gammarus species from Europe, North Africa and adjacent regions of Asia (CrustaceaAmphipoda). Part 3. Gammarus balcanicus-group and related species. - Bijdragen Toi de Dierkunde

, 57 (2): 207-260 KONTSCHÁN J., 2002: Magasabbrendű rák (Crustacea: Malacostraca : Isopoda & Amphipoda) dominancia vizsgálatok a Gaja patak medrében és árterében. - Hidrológiai Közlöny 82: 1-XII.: 58 KONTSCHÁN ]., 2003: A felemáslábú rákok abundanciájának és biomaszszájának változása egy középhegységi patak ban J/

idr. Közi (in press) LUKÁCS D. 1961: Amphipoda tanulmányok a Bükk hegységben. - Állattani Közlemények, 48: 81-84. MURÁNYI D. & KONTSCHÁN J. 2002: A hazai Plecoptera (Insecta) és Peracanda (Crustacea) közös előfordulásokról. Hidr. Közi. (in press) PONYI J., 1955: Ökológiai és táplálkozásbiológiai vizsgálatok a Gammarusok köréből. - Állattani Közlemények 45, 75-90. PÖCKL, M. & HUMPESCH, U. H. 1990: Intra- and inter-specific variations in egg survival and brood development time for Austrian populations of Gammarus fossarum and Gammarus roeseli (Crustacea, Amphipoda). - Freshwater Biology, 23, 441 -445.