Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
1. szám - Kozák Péter: Az alföldi belvizek elvezetése
KOZÁK P . : A/, alföldi belvizek elvezetése 55 hetik egyrészt a termelés megkívánta vízigényeket, másrészt csökkenthetik az elvezető rendszer kiépítésének egyébként szükséges fokát, vagyis a főcsatornák és az állandó szivattyútelepek méreteit. 4. Vizsgálatok 4.1. Alapadatok, vizsgálati területek A belvízi adatok a vízügyi igazgatóságoknál keletkeznek. Az elöntések észlelését a csatornaőrök végzik egységes szabályozás alapján. Meghatározott időközönként mérik fel az elöntött területek nagyságát. Az elvezetéseket egyrészt a torkolati szivattyútelepek üzemórái alapján regisztrálják, másrészt a gravitációs elvezetéseket a csatornarendszeren található vízhozam mérő műtárgyak adatai alapján tartják nyilván, esetleg igény szerint beiktatott expedíció jellegű vízhozam mérésekkel határozzák meg az elvezetett vízhozamokat. A belvízi adatokat először a területileg illetékes szakaszmérnökségek gyűjtik, majd ezek továbbítják előírt gyakorisággal az igazgatóságok vízrendezési vagy vízrajzi osztályaihoz, esetleg a belvízvédekezési időszakban felállított igazgatósági központi ügyelethez. Az adatok összesítése után havonta, belvízvédekezési időszakban naponta, továbbítják Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) vízrajzi egységéhez, vagy belvízvédekezési időszakban az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Központi Ügyeletére. A belvízi adatok gyűjtésének a legkisebb intervalluma a 10 napos dekád egység volt. Azonban 1999-től az adatok gyűjtésének gyakorisága a hónap lett. A vizsgálatok elvégzéséhez meg kellett határozni azt a legkisebb vizsgálati egységet, melyhez megfelelő mennyiségű adat állt rendelkezésre. A vízgyűjtő területeket belvízrendszerekre osztották fel a vízgyűjtő határok figyelembevételével. A belvízrendszerek rész-vízgyűjtőik alapján öblözetekre osztották fel. Több belvízrendszer összevonásával határozták meg a belvízi tájegységeket. A szakirodalmi adatok és a megelőző vizsgálataim alapján az adatok belvízi tájegység szerinti feldolgozását tartottam célszerűnek . Vizsgálataimba ezúttal csak az Alföldön található tájegységeket vontam be. (1. ábra) 4.2. Vizsgálati célkitűzések Jelen tanulmány feladatként és lényegi mondanivalójaként a belvízi elöntések és elvezetések közötti kapcsolat értelmezését és vizsgálatát tűztem ki, a kapcsolat természetének megfelelően korrelációs összefüggések formájában. További célként határoztam meg az elöntések, illetve a föművi elvezetések tartósságának statisztikai eloszlásfüggvény alakjában való kifejezését. 4.3. Vizsgálati eredmények tájegységenként 4.3.1. A Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság belvízi tájegységei Belvízi tájegység Együttható Konstans Korrelációs ezer m 3/ha ezer m 2 tényező Beregi 1,30 6458 0,32 Ecsedilápi 3,90 5583 0,74 Felsőszabolcsi 0,57 1470 0,71 Nyiri-Kraszna balparti 3,10 6339 0,71 Beregi belvízi UJefyllf 1M0D.0 • u jmao ioom.o 0.0 0 1000 2000 JOOO «000 V*» **» '000 1000 cISntéick [ha] 2. ábra. Beregi belvízi tájegység Ecsedilápi belvízi tájcjy»** • k. >0000,0 00 • 1000 2000 3000 «000 JOOO «000 7000 «000 WOO 10000 eMatéaek (ka| 3. ábra. Ecsedilápi belvízi tájegység Felióizabolcii belvízi tájegyaéf 1 í eWat£*efc |ka| 4. ábra. Felsőszabolcsi belvízi tájegység Nyirl-Kraszita balparii beivLd tijejyiég V U »000.0 Ji e looo loon tnoo mm «*» tűm wco *ooo ioodo cltaléiek fha| 5. ábra. Nyír-Kraszna balparti belvízi tájegység Az adatok alapján az elöntések és elvezetések közti kapcsolat a Beregi belvízi tájegység kivételével nyert igazolást, hiszen egyébként a korrelációs tényező 0,70 feletti Érdekes, hogy amíg az Ecsedilápi és a Nyiri-Kraszna balparti tájegység korrelációs egyeneseinek egyenleteiben mind az együtthatók, mind a konstansok eléggé közeliek, addig a Felsőszabolcsi tájegység esetében a görbe meredeksége és az ordináta metszéke a másik két tájegység jellemzőitől eltérő. Ennek okaként valószínűsíthető, hogy a belvíz elöntések alakulása s az elvezetési tevékenység eltérő volt (2-5. ábrák) Az elöntések tartóssági ábrája (6. ábra) tovább árnyalja a képet, hiszen a Nyiri-Kraszna balparti és az Ecsedilápi tájegységek elöntéseinek tartóssága hasonló, a két görbe szorosan simul egymáshoz.
