Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VIA Jászsági csatornarendszer halfaunájának vizsgálata Pekli József* - Udvari Zsolt* - Zsuga Katalin** 'Szent István Egyetem, Gödöllő, "Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok Kivonat: A Jászsági csatornarendszer a Kiskörei-tározó építésével egyidejűleg valósult meg. Vízminősége a halastavi vízhasznosítás szempontjából a legtöbb esetben első osztályú, néhány alkalommal másodosztályú minőségű. Több öntözőfürtböl áll, melyek feladata a mezőgazdaság számára történő öntözővíz, valamint a halastavak számára történő tápvíz igények kielégítése. A csatornarendszer halfaunáját eddig kevesen kutatták és a korábbi adatok elsősorban a Jászsági főcsatorna heves-megyei szakaszára vonatkoznak. A faunisztikai felmérés során a J-III-1, a J-III-2 öntözőcsatorna Sajfok-kőtelki, valamint a hozzá csatlakozó Dobai-csatoma Tiszasilly-Kötelek közötti szakaszát vizsgáltuk. Ezek a csatornák biztosítják a Tiszahalker Kft és a Kolopi Tógazdaság halastavainak vízigényét. A felmérés során különböző fajok előfordulási gyakoriságának vizsgálatára került sor az utóbbi években. Szerzők saját eredményeiket kiegészítették a térséget érintő korábbi évekre vonatkozó megfigyelések adataival is. Összesen mintegy 30 faj került elő a vizsgált területről. Megállapítható, hogy a csatornarendszer halfaunája átmenetet képez a folyóvízi és a tavi jelleg között. A halállomány összetételére a környezeti adottságok mellett hatással vannak a különböző horgász-halász hasznosítási módok, valamint a halastavi gazdálkodás is Kulcsszavak: Jászsági csatornarendszer, halfauna, halgazdálkodás, Tisza vízrendszer. Bevezetés A Tisza vízrendszerének egyik meghatározó tényezője az 1973-ban létesült Kiskörei Vízlépcső, illetve az 1978-as elárasztás után kialakult tározó. Ez az Alföld csapadékban szegény középső területén a legjelentősebb vízi létesítmény, amelynek egyik alapvető feladata a mezőgazdasági területek gravitációs vízellátása. A Jászsági főcsatorna a Kiskörei-tározóból kiágazó egyik legnagyobb öntözőcsatorna, mellékágaival együtt a környező területeken a tenyészidőben fellépő öntözővíz és halastó tápvíz igények kielégítésére létesült. A csatornarendszer teljes kiépítése előtt a hatásterületen korábban 229 ha halastó működött, míg az öltözött terület nagysága 20.084 ha volt (Nagy-Szakszon 1990). A több ütemben megvalósult beruházás és fejlesztés után 1989-ben a Jászsági öntözőrendszerben már összesen 935 ha halastó volt, ebből az általunk is vizsgált J-LH-2 csatorna mentén mintegy 200 ha működött. A csatornarendszer folyamatos bővítésével napjainkra egy, a Jászsági sík egészét behálózó mesterséges, időszaki és állandó elemekből álló felszíni vízfolyásjött létre. A Kiskörei-tározóból a tenyészidőszakban (március első felétől október végéig, november elejéig) a főcsatornába leadott vízmennyiség általában 2-5 m

3/s között van, a nyári időszakban ettől gyakran jóval nagyobb értékek biztosítják a fokozott vízhasználati igények teljesítését. A Jászsági főcsatorna és mellékágainak vízminősége halastavi hasznosítás szempontjából jónak mondható, az esetek többségében I. osztályú minőségű, néhány alkalommal fordul elő II. osztályú vízminőségi állapot. Irodalmi áttekintés A Jászsági csatornarendszer halfaunájáról kevés irodalom áll rendelkezésre. Korábbi adatok találhatók Endes-Harka (1985, 1987) munkáiban, akik a Jászsági-sík, illetve a Heves-Borsodi-síkság gerinces faunáját vizsgálták. A térség halainak ismerete szempontjából fontos Harka (1985, 1987) felmérése a Kiskörei víztározóról. E víztérre vonatkozóan újabb adatok találhatók Györe (1995 a,b) dolgozataiban. Egy, ezen a területen korábban ritka halfaj megjelenését ismerteti Pintér (1991), aki egyebek mellett a fekete törpeharcsa (Ictalurus melas Rafinesque) eltetjedését is vizsgálta a Tisza vízrendszerében. Véleménye szerint a faj gyors teijedésért elsősorban a vele foglalkozó tógazdaságok a felelősek. Anyag és módszer A faunisztikai felmérés során az ún. J-III-1 és a J-III-2 öntözőcsatoma Sajfok-kőtelki, valamint a hozzá csatlakozó Dobai csatorna Tiszasüly-Kőtelek közötti szakaszát vizsgáltuk Ezek a csatornák látják el vízzel a Tiszahalker KFT halastavait és a Kolopi Tógazdaságot. Saját vizsgálati adataink mellett feldolgoztuk az említett csatornaszakaszok 1993, 1994, 1995, és 1997-2001 évi lehalászásának eredményeit, valamint horgászok és természetvédő diákok megfigyeléseit is. Továbbá figyelembe vettük a szolnoki FISH-COOP BT. halastavain végzett korábbi faunisztikai vizsgálatainkat is, amelyek a jászsági csatornarendszerhez kapcsolódó Millér csatorna (korábban élő folyócska) halfaunájáról nyújtanak információkat. A halfauna felmérésére több módszert használtunk. A legtöbb adat az egyes részek évenkénti lehalászásának eredményeiből adódott. Ezzel a módszerrel elsősorban a nagyobb testű, idősebb halak előfordulásáról kaptunk képet, ezért ki kellett egészíteni kisebb méretű fajokra irányuló halászattal is. Ehhez 0,5 cm szembőségű, 0,6 m

2 területű emelőhálót és egy 80 cm sugarú dobóhálót használtunk. A csatlakozó kisebb csatornáknál 0,2-es és 0,5-ös szembőségű kézi hálókat is alkalmaztunk, főleg a pangóvizes szakaszokon. Eredményeinket összevetettük a térségben található egyéb vízterek (Jászsági főcsatorna felső szakasza, Millér főcsatorna, Kiskörei-tározó) halfaunájára vonatkozó irodalmi adatokkal. Az értékelésnél figyelembe vettük a csatornarendszert érintő gazdasági hasznosítási módokat is. A családok és a fajok tudományos és magyar elnevezésénél Pintér (1992) munkáját vettük alapul. Eredmények A Jászsági csatornarendszer vízellátása, vízminőségi állapota A vizsgált területen élő halfajok a kutatási eredmények és az irodalmi adatok alapján Tokfélék (Acipenserídae) Kecsege (Acipenser ruthenus L): Előfordulása a csatornarendszerben ritka. Napjainkban már a Tiszából is egyre kevesebb példány kerül elő. Csukafélék (Esocidae) Csuka (Esox lucius L ): A területen mindenhol gyakori, az irodalmi adatok szerint is. Szaporodási guildje fítofil (Bíró 1993), így a csatornák lebegő és helyhez kötött hínárnövényei szaporodási feltételeit is biztosítják. Pontyfélék (Cyprinidae) Bodorka (Rutilus rutilus L).: Szinte mindenhol közönséges, minden évben nagy számban jelezték előfordulását és irodalmi adatok is említik. Szaporodási guildje fito-litofil, így a csatornában szaporodása lehetséges. Amur (Ctenopharyngodon idella Cuv. el Fa/./ Állandó előfordulása a vizsgálati területen feltehetően a halastavakból származó utánpótlásnak illetve telepítésnek köszönhető. Fehér busa (Hyphothalmichthys molitrix Cuv. et Ka/J: Állománya elsősorban telepítésből származik, de valószínűleg a halastavakból is sok kijut a területre. Pettyes busa (Aristichthys nobilis Rich.): Kisebb szám-