Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

105 Adatok a Tisza vízrendszerében élő halfajok nehézfémtartalmának felméréséhez, hossz-szelvényben végzett mintagyűjtés alapján Nagy Sándor Alex

1, Dévai György

1, Czégény Ildikó

2, Czédli Herta', Soós Noémi

1 'DE TTK Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032. 2Hajdú-Bihari önkormányzatok Vízmű Rt., Debrecen, Hét vezér u. 21., 4034. Kivonat: A Tiszát 2000-ben ért többszöri és jelentós nehézfém-szennyezés hatásainak felmérése feltétlenül hosszú távú kutatásokat igényel. Azokról az eredményeinkről számolunk be itt, amelyeket a nehézfém-szennyezéseket követő fél év elteltével a Tisza nyolc különböző térségében fogott halegyedek szerveinek (kopoltyú, máj, izomzat) elemzése során kaptunk. A mintákban mértük a Cu, a Zn, a Pb, a Hg és a Cd mennyiségél. Kulcsszavak: Tisza vízrendszere, halfajok, nehézfém-szennyezés Bevezetés A vízi ökológiai rendszerek nehézfém-szennyezettsége mindig közérdeklődésre számot tartó téma (Förstner és Wittmann 1979, Moore és Förstner 1984), amire a szakemberek mellett a lakosság is igen érzékenyen reagál. A nehézfémek egy része a vízfolyások vizében elsodródik, jelentós részük azonban vagy kiülepedéssel az üledékbe kerül, vagy az élőlények testébe épül be. Az elsodródó anyagmennyiségnek egy adott térségre vonatkozóan nincs nagyobb hatása, de a kiülepedés folyamata, s az így fennálló potenciális veszély mindig a viták kereszttüzében áll. A vízfolyásokrajellemző ugyanis, hogy áradások alkalmával rendszeresen átrendezi az üledéket, s egy részét szétteríti a hullámtéren, más részét magával sodorja az alsóbb szakaszok felé. Ennek megfelelően a folyóvízi üledékek nehézfémtartalmának vizsgálata során igen óvatosan kell bánni a következtetésekkel, mert nincs megbízható módszer annak becslésére, hogy a kapott adatokat mekkora területre lehet vonatkoztatni (László és Berta 1981, Waijandt és Bancsi 1989, Fleit 2000, Fleit és Bálint 2001). Kézenfekvő tehát, hogy az élőlények nehézfémtartalmának vizsgálata (Coomb 1979, Czégény és Dévai 1. 1985) sokkal megbízhatóbb eredményeket szolgáltat arra vonatkozóan, hogy egy vízteret milyen mértékű nehézfém-szennyezés ért. Munkánk során a Tisza hossz-szelvényében gyűjtött halak szerveiben vizsgáltuk az esszenciális nehézfémek közül a réz és a cink, a nem esszenciális nehézfémek közül pedig az ólom, a higany és a kadmium mennyiségét. Választásunk azért esett ezekre a nehézfémekre, mert ezek szerepelnek az egészségügyi miniszter 17/1999. (VI. 16.) EüM rendeletében, ami a különböző élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről szól. Ez lehetővé teszi, hogy az egyes szervekben talált nehézfém mennyiségeket könnyen lehessen viszonyítani valamilyen határértékhez. A rendelet a halak különböző szervei esetében a réz és a cink megengedhető mennyiségére nem tartalmaz határértéket, ezért az elemzések során a halak réz- és cinktartalmára vonatkozóan kapott értékeket a májra, a vesére és az egyéb állati belsőségekre alkalmazott határértékekkel tartottuk érdemesnek egybevetni (/. táblázol) Az 1. táblázatból kitűnik, hogy a rendelet által érintett nem esszenciális nehézfémek közül egyértelműen a Cd tekinthető a legveszélyesebb elemnek. I. táblázat: Kivonat az állati eredetű hús és húskészítmények fogyaszthatósági határát nehézfémek vonatkozásában megszabó 17/1999. (VI.16.) EüM rendeletből (# = a Pb, a I tg és a Cd állati belsőségekre megadott határértékeit nem vettük figyelembe az értékelésnél) A nehézfémeknek az élőlényekre gyakorolt hatását azért fontos tanulmányozni, mert az élő szervezetek metabolizmusuk során nem, vagy csak igen kis mértékben képesek megszabadulni tőlük, így a nehézfémek az élőlények testében akkumulálódhatnak. Különösen veszélyes ez a halak esetében, hiszen a halak (különösen a ragadozók) rendszerint a hazai vízi ökológiai rendszerek táplálékhálózatában a legmagasabb trofikus szintekhez tartoznak (Gönczy 1977, 1978: Harka 1985), s így felhalmozódik bennük az összes alattuk lévő szintről feléjük áramló nehézfém mennyiség Miután a halak egy része - főleg a ragadozók - közvetlen emberi tápláléknak minősül, elfogyasztásuk után a bennük felhalmozódó nehézfémek az emberi szervezetbe kerülhetnek. Anyag és módszer Az egyenáramú elektromos halászgéppel kifogott egyedeket azonosítottuk (Vásárhelyi 1961, Pintér 1989, Györe 1995, Harka 1997), s a nehézfémtartalom vizsgálata céljából szervmintákat vettünk (kopoltyú, máj, izomzat). A mintákat fagyasztottuk, majd a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Rt. akkreditált laboratóriumában atomabszorpciós spektrometriás módszerrel meghatároztuk a bennük lévő réz, cink, ólom, higany és kadmium mennyiségét, amelyet mg/kg értékben, nedves testtömegre vonatkoztatva adtunk meg. A halászatokat a következő térségekben, ill. mintavételi helyeken végeztük: A: Szamos (Vásárosnamény), a Tiszába torkollás előtt B. Tisza (Vásárosnamény), a Szamos torkolata előtt C: Tisza (Vásárosnamény), a Szamos torkolata alatt D: Tisza-tó (Újlőrincfalva), Kiskörei-tározótér: Samdi-mcdence E: Tisza (Újlőrincfalva), a Kiskörei-tározótcrbcn a Sarudimedencével határos mederszakasz F. Tisza (Kisköre), Kiskörei-vízlépcső alvizc G: Tisza (Szeged), a Maros torkolata előtt H: Maros (Szeged), a Tiszába torkollás előtt. Eredmények és értékelésük A nehézfémtartalom vizsgálata során kapott eredményeket több szempontból lehet értékelni. Megtehetjük az egyes mintavételi térségek szerint, a vizsgált nehézfémek szempontjából, vagy az egyes fajok és szervek alapján. Az értékelés középpontjába állítható annak a kérdésnek a vizsgálata is, hogy a rendeletben megszabott határérték alatti vagy feletti mennyiségben található nehézfém valamely térségben, ill. valamely fajban vagy szervben. Eredményeinket a négy legfontosabb ragadozó faj [bálin (Aspius aspius), csuka (Esox lucius), harcsa (SHurus glanis), süllő (Stizosteclion lucioperca)], s a küsz (Alburnus alburnus) egyes szerveiben (kopoltyú, máj, izomzat) tapasztalt nehézfém-mennyiség alapján mutatjuk be (2. táblázat). A bálin esetében a rézből mindig a máj tartalmazta a legnagyobb mennyiséget, míg cinkből inkább a kopoltyúban mértünk többet. E két nehézfém mennyisége azonban minFémtartalom, teljes testtömegre számítva, mg/kg A termék neve Cu Zn Pb Cd Má|, vese, egyéb állati belsőségek 60 100 n H # Fgyéb édesvízi halak, halkészítmények 0,5 0,3 0,1