Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VIden térségben többnyire jóval kevesebb volt az egyéb állati belsőségekre megadott határértéknél. Az ólmot tekintve szinte minden esetben csekély értéket kaptunk, a Marosban viszont a határértéket meghaladó ólomtartalmat találtunk a májban. A higanytartalom egyszer sem közelítette meg ugyan a határértéket, de figyelemre méltó, hogy a Szamosban és a Marosban fogott példányoknál viszonylag jelentősnek mondható értékeket kaptunk. Megjegyzendő, hogy a Szamosból származó bálin izomzatában mértük a legmagasabb értéket, a Marosban mindhárom szerv szinte azonos mértékben tartalmazott higanyt. A kadmium volt az a nehézfém, amelyből két esetben is (Szamos, Maros) jelentősen a megengedett határérték fölötti mennyiséget találtunk a májban. A harcsa esetében rezet és cinket elsősorban a kopoltyú és a máj tartalmazott, de ezek is többnyire meglehetősen alacsony szinten. Az ólom és a higany mennyisége a Marosból származó egyedeknél minden szervben nagyobb volt a Szamosból fogott példányokhoz képest, de csak a Marosból származó egyedek májában haladta meg a határértéket. A kadmium viszont nemcsak a Marosban, hanem a Szamosban fogott egyedek májában is jelentősen túllépte a megengedett EüM határértéket. A csuka vizsgált szöveteiben a réz esetében nem tapasztaltunk határérték-túllépést, a cink mennyisége viszont a vizsgált csukák kopoltyújában minden esetben nagyobb volt az állati belsőségekre megszabott határértéknél, még a juvenilis egyedek esetében is. A határérték-túllépés a Marosban igen jelentős, több mint 250%-os volt. Az ólom mennyisége a Tisza-tó tározóterében - az előzetes várokozásokkal ellentétben - az izomzatban meghaladta a határértéket, s a Marosban is valamivel nagyobb volt annál, de ott a kopoltyúban. A higanytartalom minden esetben határérték alatt maradt, mennyiségét a vizsgált térségek közül - közel azonos mértékben - a Marosból származó csukák szerveiben találtuk a legnagyobbnak. A kadmium tartalom - meglepő módon - szintén a Tisza-tó tározóterében fogott példányok izomzatában lépte túl a határértéket, a Marosból származó egyedek májában mért mennyiség pedig igen nagynak (a határérték 3,6-szeresének) tekinthető. A süllő esetében egyetlen szervnek a réz-, a cink- és a kadmium tartalma sem jelentős mértékű. A higany mennyisége a Marosból származó példányoknál nagyobb ugyan a tiszai egyedekénél, de a megengedett határértéket ezeknél sem haladja meg. Az ólomtartalom viszont a Tisza-tó tározóterében fogott süllő izomszövetében kiugróan nagy, ami mintegy négyszeres határérték-túllépést jelent. A küsz esetében az összes vizsgált minta közül csupán kadmiumból mértünk a Marosban fogott példányok kopoltyújában jelentős, a határértéket meghaladó mennyiséget. összefoglalás A vizsgált fajok nehézfémtartalmát az egyes térségek szerint elemezve elmondható, hogy nehézfémekkel leginkább terheltnek egyértelműen a Maros tekinthető. Meglepőnek minősíthetők a Tisza-tó tározóterében mért határérték-túllépések. Az előzetes várakozásokkal ellentétben viszont a Szamosból származó halak testében a nehézfémek mennyisége - a kadmium kivételével - viszonylag csekély volt. Az adatok közötti jelentős eltérések azt sugallják: az egyes vízterek nehézfém-szennyezettségének valós viszonyait csak rendszeres, hosszú távú vizsgálatok adatsorainak sokoldalú értékelése alapján lehet feltárni s megnyugtatóan jellemezni, így az itt közölt eredményeket sem szabad túlértékelni. Az előforduló határérték-túllépések arra figyelmeztetnek, hogy a halakban a nehézfémtartalom alakulását a jövőben is érdemes fokozott mértékben figyelemmel kísérni. Köszönetnyilvánítás Munkánkat az OTKA T 035061 és M 36421. sz pályázata támogatta Irodalom Coomb, T.L. 1979. Cadmium in aquatic organisms. In: Webb, M. (edit.y. The chemistry, biochemistry, and biology of cadmium. Elsevier

/ North-Holland Biomedical Press, Amsterdam - New York Oxford, p. 279-342. Czégény, I - Dévai, I. 1985. Accumulation of heavy metals in aquatic organisms of sewage water treatment plants. - Symp. biol. hung. 29: 105-110. Fleit E. 2000: Bioakkumulációs hatások és a nehézfémek eloszlási mintázata a Tiszán és a Szamoson. - Acta biol. debrecina, Suppl. oecol. hung. 11/1:61. Fleit E. - Bálim M. 2001: A tiszai üledék és halak nehézfémtartalma a 2000. évi szennyezések után.. Vízügyi Közi. LXXXI1I/3: 355-375. Fórstner, U- Wittmann, G.T.W. 1979: Metal pollution in the aquatic enviroment. - Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg -New York, XVI + 486 pp. GdnczyJ. 1977: A Tisza halállománya és halászata. - Halászat 23: 123— 125. + 178-180. GönczyJ. 1978: A Tisza halállománya és halászata. Halászat 24: 14-16. Györe K. 1995 Magyarország természetes vízi halai In: Vízi természetés környezetvédelem 1 - Kömyezetg. Intézet, Budapest, 339 pp. HarkaÁ. 1985: A Kiskörei víztározó halállománya Halászat 31: 35-37 HarkaÁ. 1997: Halaink. - Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest, 175 pp. László F. - Berta E. 1981: Nehézfémek a Tisza-hosszelvény fenéküledék-mintáiban - Tiscia XVI: 45-54. Moore, J.W. - Förstner, U. 1984: Metals in the hydrocycle. - SpringerVerlag, Berlin - Heidelberg - Tokyo, X + 349 pp. Pintér K. 1989: Magyarország halai. - Akadémiai Kiadó, Bpest, 202 pp. Vásárhelyi I. 1961: Magyarország halai írásban és képekben. - Borsodi Szemle Könyvtára, Miskolc, 135 pp WaijandtJ. - Bancsi I. 1989: A Tisza és mellékfolyói vizének és üledékének nehézfémtartalma - Hidrol. Közi. 69/2: 83-88. Data for surveying of heavy metal content in fish-species of Tisza river system on the basis of a samplecollection performed in length-profile S.A. Nagy', Gy. Dévai', I. Czégény

2, H. Czédli', N. Soós 'Department of Ecology and Hydrobiology, University of Debrecen, POB 71, H-40I0. Debrecen, Hungary 2Hajdu-Bihar Self Government Waterworks Co., POB 10, H-4001. Debrecen, Hungary Abstract: Surveying of the consequences of heavy metal pollution happened to River Tisza in 2000 requires long term investigations inevitably. In our work we report about the results which we have obtained in the course of the analysis of three different organs (gill, liver, musculature) of fish individuals caught at the eight different regions of Tisza river system, on the expiration of half year following heavy metal pollution. In the samples we have measured by live species (Aspius aspius, Esox lucius, Silurus glanis, Stizostedion lucioperca, Albumus alburnus) the amount of Cu, Zn, Pb, Hg and Cd. Keywords: River Tisza, fish species, different organs, heavy metal pollution.