Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

101 Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában 8. Mesterséges alzatok biomonitorozásra való alkalmazhatósága Oertel Nándor - Nősek János MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, Gdd Kivonat: A folyóvizekben - még a szabályozott nagy folyókban is - a makroszkopikus gerinctelenek mintavételének kivitelezhetőségül, annak ütemezését jelentősen befolyásolja a vízjárás. Ez főleg a litorális zónában rutinszerűen alkalmazott, ill a jövőben alkalmazni kívánt módszerek esetében jelent kényszerítő körülményt. A mesterséges alzatok kiküszöbölik a vízjárás okozta bizonytalanságokat és mennyiségileg összehasonlítható mintákat szolgáltatnak. A szelektivitás és a kolonizáció menetének megismerése után vizsgálatokat kezdtünk a mesterséges alzatok és a - vízminősítési rutinvizsgálatokra, ill. a biodiverzitás monitorozásra is használni kívánt - kicking & sweeping vízi-hálós módszer összehasonlítására A Duna litorális zónájában igazoltuk a mesterséges alzatok használhatóságát, melyek gyűjtési hatékonysága messze meghaladja a kicking & sweeping módszerét, mesterséges alzat, makroszkopikus gerinctelenek, biomonitorozás, Duna. kulcsszavak: Bevezetés A folyóvizek makroszkopikus gerinctelenekkel való rutinszerű minősítése során sem lehet kihagyni két fontos lépést a fajszintű meghatározást és a mennyiségi értékelést. A helyzetet tovább bonyolítják a Duna méretű nagy folyókban jelentkező mintavételi nehézségek. A folyóvizekben - még a szabályozott nagy folyókban is - a mintavétel kivitelezhetőségét, annak gyakoriságát és időbeli ütemezését jelentősen befolyásolja a víqárás (természetes fluktuációk, hóolvadás, árhullámok). Ez főleg a litorális zónában rutinszerűen alkalmazott, ill. a jövőben alkalmazni kívánt módszerek (mint pl. a "kicking & sweeping") esetéből jelent kényszerítő körülményt. A társulások összetételéi ben jelentkező évszakos változások (pl. hemihidrobiont szervezetek kirepülése) a másik figyelembe veendő tényező. így a mintavételek kijelölésénél a biológiailag fontos évszak és a vízjárás adta lehetőségek kombinációjával kell számolni. A mesterséges alzatok - mint mintavételi technika - jelentőségét a Hidrológiai Közlöny korábbi kötetéből ismertettük (Oertel és mtsai. 2001). Néhány általánosan már ismert tényt (Rosenberg és Resh 1982, De l'atiw et al. 1986), - amely megelőzte és alapvetően meghatározta ajelen cikkben foglalt kutatásainkat - e helyen is szükséges megismételni. A mesterséges alzat előnye, hogy alkalmas adatgyűjtésre olyan élőhelyről is, amelyről más módszerrel nem lehet gyűjteni, csökkenti a mintavételből származó bizonytalanságot és ezzel elősegíti a szabványosítás lehetőségét, relatíve olcsó és egyszerűen kivitelezhető, ill. kényelmesen használható, és a mintavétel nem károsítja a környezetet. A mesterséges alzatokon kialakult makroinvertebrata együttesek akkor használhatók monitorozásra, ha megfelelő reprezentatív módon képviselik a természetes alzaton kialakultakat. A kolonizáció és a szelektivitás meghatározásával minimálisra lehet csökkenteni a mesterséges alzatok hiányosságait. A mesterséges alzatok szelektivitására és a kolonizáció menetére vonatkozó vizsgálataink eredményeit korábban szintén közöltük (Nősek és mtsai. 2001). A kiegyenlítettebb környezetet jelentő fenéken a betelepedés gyorsabb, az agyaggranulátumnak a kavicsénál érdesebb felszíne és porózussága további előnyt jelent. A viszonylag stabil makroinvertebrata együttes kialakulásához szükséges idő a felszíni agyagalzaton közel négy hónapnak, a fenéken lévő alzatok közül az agyagon egy-két hétnek, a kavicson másfél hónapnak adódott. A kolonizáció menetének megismerése után vizsgálatokat kezdtünk a mesterséges alzatok és a - vízminősítési rutinvizsgálatokra, ill. a biodiverzitás monitorozásra is használni kívánt "kicking & sweeping" vízi-hálós módszer összehasonlítására (De Zwart és Triverdi 1992, Tittizer 1999). Anyag és módszer A mintavételek és a mesterséges alzatok kihelyezése a Duna Szob-Budapest közötti szakaszán Gödnél (1669 fkm) történt, a bal parton A kiválasztott - főváros fölötti - szakasz reprezentatív az agglomerációra Vizsgálataink során a makroszkopikus gerinctelenek szempontjából legfontosabbnak ítélt négy időszakban (tavasz, nyár, kora ősz és késő ősz), ill. a litorális zónában ideális gyűjtést lehetővé tevő - budapesti vízmércén mért 200-300 cm közötti - vízállás periódusaiban jelöltük ki az időpontokat (2000. 05. 09., 07. 10., 09. 12., 11. 14.) (/. ábra) Tavasszal, ami az egyik legkritikusabb időszak a makroszkopikus gerinctelenek számára, minden évben magas - télvégi hóolvadásből származó - vízállásokkal kell számolni, amikor a litorális zónában a hagyományos gyűjtési módszereket (pl. "kicking & sweeping") nehezen vagy egyáltalán nem lehet alkalmazni. A nyári magas vizek (zöldár, augusztusi csúcsok) alkalmával hasonló problémával kerülünk szembe. Kétféle módszert alkalmaztunk az összehasonlítás során: 1.) "Kicking & sweeping" vízi-hálóval minden alkalommal „azonos erőfeszítéssel és időbeli ráfordítással" három 5 m hoszszú, 0,4 m széles sávban, azaz 3 x 5 x 0.4 = 6 m

2 felületről gyűjtöttünk (Oertel és Nősek 2000). így a mintavétel szemikvantitatív kiértékelésre és összehasonlításra is alkalmas. 2.) Mesterséges alzatként 5000 cm

3 (5 I) térfogatú konténereket - 120 mm átmérőjű 450 mm hosszú, 9 mm lyukmérettel perforált műanyag csöveket - alkalmaztunk (Oertel és mtsai. 2001). A konténereket a meder lokális kavics anyagával (KL), ill. agyag-granulátummal (AL) töltöttük meg. Ez utóbbi porózusosabb és a felülete is érdesebb. A csöveket szögvasból készült keretekbe rögzítve süllyesztettük a mederbe. A berendezés egésze egy felszínen úszó, lehorgonyzott Ladikhoz lett rögzítve, ahonnan a mindenkori mintavételek is történtek. KU 700 WO DO HA-2000 DC IM 1 07. ia A' 08.12. 11.14 KU 700 WO « 1R V \ 08.12. KU 700 WO A>J V V /V V \ i 1 \ U T V 100 0 T V 100 0 T V 21 o u J ,1 J F M A MJJA30ND 1. ábra. Vízállás és vízhőmérséklet Duna, Budapest, 2000. Mind a "kicking & sweeping" gyűjtés, mind pedig a mesterséges alzatokról származó anyag 4 %-os formaimban lett rögzítve a helyszínen. A különböző mintavételekkel nyert és formaiinban rögzített nagy mennyiségű mintát - a válogatást megelőző ún. "cukrozásos eljárással" választottuk el a ballaszt anyagtól (kavics, homok, detntusz, stb ). A fajsúly különbségen alapuló eljáráshoz 1,12 g cm"

3 fajsúlyú cukor oldatot használtunk (Bíró 1972). A rendszertani csoportokra válogatott anyagot 85 %-os etilalkoholban tartósítottuk és ezután került a szakértőkhöz feji szintű meghatározásra