Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.
94 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VISeidel, K. 1976: Pflanzungen Zwischen Gewässern und Land Mitteilungen aus der Max-Planck-Cessellschaft, 1 7-20. Szilágyi, F. (1994). Evaluation of the experimental function of the root zone wastewater treatment plant at Szügy. Final Report (in Hungarian), VITUKI, Budapest. Vymazal, J. (ed.) 2001: Transformations of nutrients in natural and constructed wetlands, pp. 1-519. Backhuys, Leiden, The Netherlands. Lakatos G. 1998: Constructed wetlands for wastewater treatment in Hungary, pp. 191-206. In Vymazal J., Brix, H., Cooper, P.F., Green, M B. and Haberl, R. (eds.), Constructed wetlands for wastewater treatment in Europe. Backhuys, Leiden, The Netherlands. Lakatos, G., Györe, K., Kiss, M. and Malik, E. 1994: Environmental factors resulting in fish mortality in post-treatment pond system in Hungary. The Aquaculture Environment, 87-88. Lakatos, G., Kiss, M.K., Kiss, M., and Juhász, P. 1977: Application of constructed wetlands for wastewater treatment in Hungary. Wat. Sei. Tech., 35:331-336. Hydrobiological study on constructed wetlands G. Lakatos - M.K. Kiss - Cs. Deák - V. Paksi - J. Halász Abstract: The constructed wetland, applied in the biological wastewater treatment, is a new technical-technological solution for environment protection. The Hungarian constructed wetlands have three major types: free water surface system, subsurface flow system, and artificial floating meadow system. From the 1970s, sewage treatment systems have been completed with ponds of emergent and/or submerged macrophyte vegetation that operate as free water surface systems, and have a considerable role in the wastewater treatment of petrochemical industry. In Nyírbogdány Plant the results of the water chemical analysis and the hydrobiological investigations show that this properly operated constructed wetland system produces effluent quality, very similar to that of the natural waters. r Árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) mennyiségi előfordulási viszonyai egy alföldi mocsár különböző struktúrájú sásállományaiban 'Móra Arnold, 2Csabai Zoltán és 'Dévai György 'DE TTK, Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2DE ATC MFK, Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. Kivonat: 2000-ben márciustól júliusig, a jég elolvadásától a víztér kiszáradásáig végeztünk mennyiségi mintavételt a Tiszafüredhez tartozó Hagymás-laposban. A víztérre két sásfaj (Carex riparia és C. disticha) dominanciája voltjellemző. A két faj nagy kiterjedésű, egymástól jól elkülönülő, mozaikos előfordulású, eltérő struktúrájú állományokat alkotott. Vizsgálatunk során elemeztük az árvaszúnyog-lárvák mennyiségi előfordulási viszonyainak időbeli változásait a két különböző sásállományban, alcsaládok (Tanypodinae, Orthocladiinae, Chironominae) szerinti részletezésben. Az átlagos egyedszám mindkét állományban tavasszal volt a legnagyobb, s a vizsgálat végéig többé-kevésbé folyamatosan csökkent. Legnagyobb egyedszámban minden esetben a Chironominae alcsalád képviselői fordultak elő. A kétféle sásállományban tapasztalt egyedszámok állományonként jelentősen eltértek ugyan, statisztikailag kimutatható szignifikáns különbség csak néhány alkalommal fordult elő. Kulcsszavak: árvaszúnyog-lárva, Tanypodinae, Orthocladiinae, Chironominae, mennyiségi vizsgálat, alföldi mocsár, sásállományok. Bevezetés Az üledéklakó árvaszúnyoglárva-együtteseket sokszor és alaposan vizsgálták, ugyanakkor a metafitonban (kiemelten a mocsári sásállományokban) élőkről nagyon kevés ismerettel rendelkezünk. Külföldi vizsgálatokból tudjuk, hogy a sásállományok élővilágának az árvaszúnyog-lárvák jelentős alkotóelemei, már csak nagy egyedszámuk miatt is ( Voigts 1976; Danell és Sjöberg 1979, 1982). Ennek ellenére hazánkban a mocsári-növényzetben élő árvaszúnyog-együttesek közül csak a Balaton nádasainak élőbevonatában élőket vizsgálták részletesebben (Szító et al. 1996). Magyarországon kvantitatív vizsgálataik során Entz (1947), Andrikovics (1973), Bíró és Gulyás (1974) más makroszkópikus gerinctelenek mellett a különböző víziés mocsárinövényzet-típusokban élő árvaszúnyog-lárvák mennyiségi viszonyairól is megállapításokat tettek. A terepmunkánk során alkalmazott lezárásos-kigyüjtéssel módszerrel (Nagy et al. 1998) hazánkban több metafitikus életmódú vízi makroszkópikus gerinctelen állatcsoport mennyiségi előfordulási viszonyait vizsgálták (Kiss et al. 2000, 2001; Müller et al. 2001), de az árvaszúnyogok esetében erre még nem került sor. A Hortobágy Magyarország egyik legkülönlegesebb tájegysége, több víztértípus (pl. mocsár, tömpöly, ér) sajátos, elsősorban erre a területre jellemző szikes változatával. Különlegességük ellenére ezeknek a víztereknek a vízi makroszkópikus gerinctelen faunájáról igen keveset tudunk (Csányi et al. 1996; Mahunka 1981, 1983). Különösen igaz ez az árvaszúnyogok esetében, amelyekről csak néhány szórványos faunisztikai adat áll rendelkezésünkre (Csányi et al. 1996; Dévai et al. 1983; Kieffer 1919; Zilahi-Sebess 1944). Tanulmányunk fo célja, hogy mennyiségi mintavétellel végzett vizsgálatsorozatunk eredményei alapján bemutassuk egy hortobágyi szikes jellegű, asztatikus mocsár különböző struktúrájú sásállományaiban élő és kevéssé ismert árvaszúnyog-lárvák térbeli mennyiségi előfordulási viszonyait és ezek időbeli változásait. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tiszafüred közigazgatási területéhez tartozó, Kócsújfalu közelében fekvő Hagymás-lapos nevű (10x10 km-es UTM kód: DS 96) mocsárban végeztük. A víztér asztatikus jellegű, nyáron rendszeresen kiszárad. A nyíltabb területekre egy rencefajból (Utricularia sp.), a keresztes és az apró békalencséböl (Lemna trisulca és L. minor) álló hínámövényzet jellemző, amely sok helyen a sásos alá is behúzódott. A mocsári növényzetre két sásfaj, a parti sás (Carex riparia) és a kétsoros sás (Carex disticha) dominanciája voltjellemző. Ez a két faj nagy kiterjedésű, egymástól jól elkülönülő, ugyanakkor mozaikosan előforduló állományokat alkotott. A C. riparia állományai sürűek, tömöttek, és csaknem minden esetben 100 %-os borításúak. A C. disticha állományait a ritkásabb, lazább szerkezet és csak kb. 50-60 %-os borítás jellemezte. A mocsárinövényzet mozaikosságát növelték a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), a szikikáka (Schoenoplectus tabernaemontani), a nád (Phragmiles