Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

95 australis), illetve a széleslevelü és keskenylevelű gyékény (Typha latifolia és T. angustifolia) állományai. A mintákat március közepétől, a jég elolvadásától kezdve július elejéig, a víztér kiszáradásáig heti rendszerességgel vettük. A mintavétel lezárásos-kigyüjtéses módszerrel, az AQUALEX mintavevő segítségével történt, amely kiválóan alkalmas a metafitikus életmódú makroszkopikus gerinctelenek mennyiségi vizsgálatára (Nagy et al. 1998, Csabaiét al. 2001). A mintákat élő állapotban válogattuk, az állatokat 70 %-os etanolban tartósítottuk. Az alcsaládonkénti egyedszámokat laboratóriumban, sztereomikroszkópot használva állapítottuk meg, s víztérfogatra (egyedszám/m

3) vonatkoztatva adtuk meg. A statisztikai elemzésekhez a STATISTICA for Windows 5.1 (Statsoft, Inc. 1998) programcsomagot használtuk. A különböző sásállományok egyedszám alapján történő összehasonlításához Mann-Whitney U-tesztet alkalmaztunk. Eredmények és értékelés A terepmunka során 3 alcsaládhoz tartozó 9297 egyedet gyűjtöttünk be (Tanypodinae 511, Orthocladiinae 870, Chironominae 7916). A legnagyobb össz-egyedszámot az első mintavételi időpontban, a jég felolvadása után tapasztaltuk. Ez arra utal, hogy több faj lárvája valószínűleg télen, a jég alatt is fejlődik, vagy közvetlenül kirepülés előtti állapotban telel át. Ezt a megfigyelést támasztja alá az egy-két héttel később megfigyelt rajzás is, amikor a lárvák egyedszáma jelentősen lecsökkent. Az összegyedszámban egy újabb csúcs volt kimutatható április elején, majd fokozatos csökkenés után ez egy közel azonos érték (kb. 500 egyed/m

3) körül mozgott a vizsgálat végéig. A Chironominae alcsaládba tartozó egyedek száma az össz-egyedszámokhoz hasonlóan változott, ami annak tudható be, hogy az össz-egyedszám döntő részét ez az alcsalád adta, a másik két alcsalád egyedszámai gyakran elhanyagolhatók voltak ezekhez képest. Feltűnőek viszont a Tanypodinae és Orthocladiinae alcsalád esetében az április elején tapasztalt kiugróan nagy egyedszámok. A Tanypodinae alcsaládba tartozó egyedek száma (/. ábra) a kétféle sásállományban jelentősen eltért. A C. riparia állományaiban kora tavasszal volt kimutatható a legnagyobb egyedszám, amely fokozatosan csökkent a vizsgálat végéig, habár május végén még tapasztaltunk kis mértékű növekedést. A C. disticha állományaiban hasonlóan alakultak az egyedszámok, feltűnő azonban az április elején tapasztalt hirtelen egyedszám-növekedés, amely azután ugyanilyen hirtelenül csökkent le. Ebben az állományban még egyszer, május-júniusban gyarapodott az egyedszám, de nagysága meg sem közelítette a tavaszi értéket. A két állomány között a Tanypodinae alcsaládba tartozó árvaszúnyog-lárvák egyedszámai alapján statisztikailag kimutatható különbséget csak április elején és május végén lehetett kimutatni. Az Orthocladiinae alcsalád esetében az egyedszámváltozások (2. ábra) az előző alcsaládéhoz hasonló képet mutattak, amennyiben itt is megfigyelhető volt az április elején tapasztalt csúcs. Tavasszal mindkét sásállományra jellemző volt a viszonylag nagy egyedszám. A C. disticha állományaiban ez jóval nagyobb volt, mint a másik állományban, ennek ellenére statisztikailag kimutatható szignifikáns különbséget nem találtunk. Jellemző volt a C. riparia állományaiban egy második egyedszámcsúcs június elején, illetve a C. disticha állományaiban a július elején (közvetlenül a kiszáradás előtt) bekövetkező, hirtelen egyedszám-növekedés, amelyek azonban messze elmaradtak a tavasszal tapasztaltaktól. 1. ábra. A Tanypodinae alcsalád esetében tapasztalt egyedszám-változások a Hagymás-lapos két sásállományában (Carex riparia és Carex disticha) ^ / / ^ ^ ^ / / ^ ^ ^ />' 2. ábra. Az Orthocladiinae alcsalád esetében tapasztalt egyedszám-változások a Hagymás-lapos két sásállományában (Carex riparia és Carex disticha). - na) . I J I •< r S////sV//////sY/ 3. ábra. A Chironominae alcsalád esetében tapasztalt egyedszám-változások a Hagymás-lapos két sásállományában (Carex riparia és Carex disticha). A Chironominae alcsaládra (3. ábra) a vizsgálat egész ideje alatt jellemző volt az abszolút túlsúly, az ide tartozó egyedek száma gyakran nagyságrendekkel volt több a másik két alcsalád esetében tapasztalt egyedszámoknál. Ennél az alcsaládnál is jellemző volt a tavaszi nagy, majd májustól a viszonylag kisebb egyedszám. A C. riparia állományaiban tavasz elején, míg a C. disticha állományaiban tavasz végén kaptunk nagyobb egyedszámokat, de statisztikailag értékelhető különbséget egyik időpontban sem találtunk. Érdekes jelenség volt megfigyelhető május végétől: míg az egyik héten az egyedszám az egyik állományban cs.ökkent, addig a másikban