Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

90 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VI­a területen, azonban sem 2000-ben, sem 2001-ben nem került elő. (Banarescu, 1990; Maitland, 1994a, 1994b). 1. táblázat A Meggyes-mocsárból előkerült fajok Halfaj 1997. 1998. 2000. 2001. Scardinius erythrophih. ­+ + Leucaspius delineatus ­­+ ­Albumus albumus ­+ ­­Pseudorasbora parva + + + + Carassius carassius ­+ + + Carassius auratus + + + + Esox lucius ­­+ + Perca fluviatilis ­+ ­­Összesen: 2 6 6 4 1. ábra. A Meggyes-mocsárban fogott fajok egyedszá­mai a mintavételek időpontjában Megbeszélés A Meggyes-mocsárban az árasztás évében végzett vizs­gálat bizonyította, hogy a frissen készített árasztó csator­nán keresztül a benépesedés már az első évben megindult. Ekkor csak két adventiv faj, a kínai razbóra (Pseudoras­bora parva) és az ezüst kárász (Carassius auratus) né­hány fiatal, lesodródott egyedét sikerült kimutatni a terü­letről. A következő évben a fogott fajszám 6-ra emelkedett. Kialakult a területre ma is jellemző ezüst kárász-razbóra dominancia, emellett megjelentek az őshonos fajok közül a mocsári élőhelyet toleráló fajok is: széles kárász (Caras­sius carassius), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythro­phthalmus), küsz (Albumus albunms), valamint predátor­ként a sügér (Perca fluviatilis). Ebben az évben a domi­náns fajok nagyszámú ivadékát is ki lehetett már mutatni. A 2000. évben a mocsár halállomány-szerkezete továb­bi fejlődést mutatott, először került elő a természetvédelmi szempontból értékes kurta baing (Leucaspius delineatus), emellett fontos tény, hogy megjelent a csuka (Esox luci­us), amely a terület madárállományával együtt már megfe­lelően képes szabályozni a halpopulációk nagyságát. A csuka populáció a terület jó adottságainak - megfelelő vízmennyiség és minőség, megfelelő táplálékbázis - kö­szönhetően kitűnő növekedést mutatott. A fogott egy és kétéves halak testhossza 30-55 cm között változott. Nem került elő a küsz, amelynek előfordulása a területen várha­tóan csak átmeneti volt. Ennél érdekesebb, hogy szintén eltűnt a sügér is. A 2001. évi vizsgálatok során csak négy fajt sikerült ki­mutatni. Nem került elő a korábbi években már nagyobb egyedszámú kurta baing, emellett nem sikerült kimutatni a vörösszámyú keszeget sem, amelynek egyedszáma az 1998. évi megjelenése óta fokozatos csökkenést mutatott. Emellett megállapítható, hogy a fogott egyedszám, vala­mennyi faj esetében kisebb, mint az előző évben (1. ábra) A széles kárász (4 db) és a csuka (1 db) gyakorisága drasztikusan csökkent. A területen 2001-ben gyakorlatilag újra a két adventiv faj, a kínai rabóra és az ezüst kárász populációja állományalkotó. Ennek oka feltételezhetően a 2000. év őszétől alacsonyan tartott vízszint, ami télen a halak kifagyását okozhatta. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az elá­rasztott területet leggyorsabban a két adventiv faj egyedei népesítették be, de viszonylag gyorsan megjelentek az ős­honos stagnofil fajok is. A predátorok közül először a sü­gér jelent meg a területen, azonban a csuka megjelenése­kor már nem lehetett kimutatni egyetlen példányát sem. Fontos megjegyezni, hogy az elmúlt öt év alatt nem került elő a vágó- és réticsík, amelyek pedig a Hortobágy mocsa­raiban nagy egyedszámban megtalálhatók (2. táblázat). Szintén nem fordult elő a területen a széles ökológiai va­lenciájú bodorka sem. Kiemelendő még a szivárványos ökle hiánya. 2. táblázat A Meggyes-mocsarat tápláló Nyfcs, valamint a Feketerét halfaunája Halfaj Nyfcs Feketerét Meggyes Anguilla anguilla + + ­Rutilus rutilus + + ­Ctenopharyngodon idella + + Scardinius erythrophthalmus + + + Leuciscus cephalus + ­­Leuciscus idus + + ­Aspius aspius + + Leucaspius delineatus + + + Albumus albumus + + + Blicca bjoerkna + + Abramis brama + + Abramis ballerus + + ­Abramis sapa + Tinea tinea + + Gobio albipinnatus + + Pseudorasbora parva + + + Rhodeus sericeus + + ­Carassius carassius + + Carassius auratus + + + Cyprinus carpio + + ­Hypophthalmicthys molitrix + + ­Misgurnus fossilis + + ­Cobitis taenia + + ­Sabanejewia aurata + ­­Silurus glanis + + ­Ictalurus melas + ­­Esox lucius + + + Lota lota + ­Lepomis gibbosus + ­­Perca fluviatilis + + + Gymnocephalus cemuus + + ­Gymnocephalus baloni + ­­Gymnocephalus schraetzer + ­­Stizostedion lucioperca + + ­Percottus glehni + + ­Proterorhinus marmoratus + + ­Összesen 35 28 * (Kovács, 1997; 2000; 2002) A benépesülés folyamata a 2001. évre megtört. Emiatt több, a benépesülés folyamatával kapcsolatos kérdés nyi­tott maradt:

Next

/
Thumbnails
Contents