Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

81 A kanonikus körreszpondencia-elemzés (CCOA) lehetővé teszi egy-két fontosabb jellemző külön hatásvizsgálatát a többi mellett. Kíváncsiak voltunk, hogy a klorofill-a, az algaszám és az algabiomassza, mint „befolyásoló tényező", melyik komponensre van hatással, ill. vice versa. Modellkísérletünk végkövetkeztetése, a három kiemelt jellemző nem meghatározó jellegű a többire nézve. A kanonikus korrelációanalízis (CCA) során a sok vizsgálati jellemzőt két csoportba soroltuk, kémiaiba (15) és biológiaiba (3). Kíváncsiak voltunk, hogy a két változócsoport - külön-külön vizsgálva - hogyan hat az egyes mutatók megjelenésére. Ha a két változócsoport közötti összefüggés erős, akkor a mutatók közel esnek egy „átlós" egyeneshez. Gyengébb kapcsolatra, vagy annak teljes hiányára utal a mutatók szórt elrendeződése - mint a mi esetünkben is. mint az egyedi mérési számértékek. A diagramra egyébiránt a korábban elmondottak érvényesek. Három mintavételi helyen éves átlagok 0,3 0,250,2 i J), 15i 0,1 Három mintavételi helyen éves átlagok 5 8. II n87 nOO aOO f00 a87 KI n93 «93 P93 3. ábra. A három mintavételi pont vizsgált komponensei éves átlagértékeinek klasiter-analízise Figyelmet érdemlő eredménnyel járt a három mintavételi hely összehasonlítása is. Először a klaszter-elemzéseket végeztük el. Az éves átlagértékek vizsgálati jellemzők szerinti összehasonlítását jelképező fa-gráf több megnyugtató üzenetet hordoz (3. ábra). A kilenc vizsgálati adatsorból leginkább a 2000. évi agárdi (aOO) és a „Fürdető" környéki (fOO) hasonlít egymáshoz. A következő hasonlósági szinten ugyanez a páros ismétlődik, de 13 évvel korábbi adatsorokkal (a87, fB7). A legmegnyugtatóbb információt rejti az n87-nOO csoport (azaz „Német-tisztás" 1987-ben és 2000-ben), hiszen nem mást jelez, mint hogy a Madárrezervátumban 2000-ben „helyreállt" az aszályos időszakot követően az 1987-eshez hasonló, "jónak" (az eredetihez közelebb állónak) tekinthető biológiai állapot! 1993-ban a tó erősen homogenizálódott; az üdülőrégióhoz (a93, f93) kapcsolódott a Madárrezervátum is (n93). További másodlagos üzenetet is tartalmaz a dendrogram: nevezetesen azt, hogy a 2000. év mozaikos jellege még nem érte el az 1987-es szintet. Ugyanis akkor kisebb (0.76) hasonlósági szinten (vagy nagyobb különbözőséggel) kapcsolódott a Madárrezervátum (n87) az üdülőrégióhoz (a87, f87). Ezzel szemben 2000-ben ?0.8-es hasonlósággal képezett közös klasztert! Tehát a tó még nem „gyógyult" meg teljesen. Vigyáznunk kell rá! A másik klaszter-leképezés (4ábra) csak látszólag hasonlít a már korábban bemutatotthoz (/. ábra). Több mutató a „helyére" került, mint például a klorofill-a az ortofoszfát mellé, az összalgaszám pedig az algabiomassza közvetlen közelébe. Ebből az is következik, hogy az átlagértékekkel való adatelemzés inkább ad valós képet, 4. ábra A három mintavételi pont vizsgált komponenseinek klaszter-analizise Az ordinációs analízisek eredményei az előző elemzésnél („Német-tisztás" - 1987) leírtakkal estek egybe. Az eredmények értékelése A Velencei-tóra a szabvány nehezen alkalmazható. Fontos lenne megkülönböztetni a (víz)minőséget és (víz)jóságot. A minőséget - mint az objektum sajátosságainak kifejezőjét - egy szabvány nem képviselheti, a jóságot viszont a mindenkori felhasználási cél határolja be, s ezért ennél célállapotokat tartalmazó irányelvek hozzárendelésére lenne szükség. A meglevő szabvány helyett tehát alkalmas minősítő rendszert kellene bevezetni (pl. az ökológiai vízminősítés tipológiáját) - annál is inkább, mert az MSZ 12749 szabvány biológiai jellemzőket (a klorofill-a kivételével) nem tartalmaz! Ebből kiindulva lehetne kialakítani - a valamikori műszaki irányelvek mintájára, de korszerű szellemben - a „vízjóság" egyes célállapotait és az ezt tükröző útmutatókat. Igazából csak önmagához lehetne hasonlítani minden felszíni vizet (vizfolyást, állóvizet). Ezt az alapelvet vette figyelembe az EU Víz-Keretirányelv is (VízKeretirányelv 2002). Tudomásunk szerint munkánk révén először történt kísérlet ilyen típusú (azaz a vizet „önmagához" viszonyító) vízminősítésre, s mindezt a Syn-Tax programcsomag támogatásával. Vizsgálataink során szándékosan hasonlítottuk össze a látszólag „összehasonlíthatatlan" mintavételi időpontokat, mintegy azt példázva ezzel, hogy szinte a „lehetetlenre" is felkészíthető a többváltozós adatfeltáró program - megfelelő előtanulmányok és célirányos lekérdezések után (Kiss 2001, 2002). Természetesen sok „zajt", látszatösszefüggést is kaphatunk eredményül. Ezeket csak az adott területet jól ismerő és a vízelemzésben jártas szakemberek segítségével lehet hatékonyan kiszűrni. A meghatározó - és eddig nem vagy alig vizsgált - élőlény-közösségeknek az anyagforgalmi folyamatokban betöltött fontos szerepe megköveteli, hogy a velük kapcsolatos vizsgálati űrt és információhiányt minél előbb pótoljuk. Annál is inkább, mert egy részletes alapfelmérést, úgy tűnik, minden felszíni vizünkre előbb-utóbb el kell végezni (Víz-Keretirányelv 2002). Összegezve elmondhatjuk hogy az ökológiai tipológia jól alkalmazható lesz a vízminősítésben, különösen a SynTax programcsomagot felhasználva, s az MSZ 12749 szabvány minősítési elvét, módszerét fokozatosan felváltva. A vízvizsgálatok során tapasztalt új jelenségek - és az