Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. fiVF. -Az Igrice magassás-rétjének jellemző fajai a parti sás (Carex riparia) és posványsás (Carex acutiformis), mellettük gyakori a réti fuzény (Lythrum salicaria) is. Úszó víziboglárka-hínár (Ranunculetum aquatilis Géhu 1961, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 1. 133-134.) Ez a társulás érzékeny a vízszennyezésre, így potenciálisan veszélyeztetett az Igrice esetén. A sekélyebb rész rövid idejű társulása Jellemző faja a hínáros víziboglárka (Ranunculus trichophyllus) és az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum). Egeres láperdő (Carici elongatae-Alnetum Koch 1926, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 2. 128130.) Legjellemzőbb faja az enyves éger (Alnus glutinosa). A cseijeszintben kutyabenge (Frangula alnus), rekettyefüz (Salix cinerea) kánya bangita (Viburnum opulus) fordul elő. A gyepszintben a zsombéksás (Carex elata) és rókasás (Carex vulpina) alkot több négyzetméteres foltokat, gyakori a martilapu (Tussilago farfara) és a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer) Az égeresben nő a tallós nőszőfu (Epipactis talloosi, védett, eszmei értéke 2000 Ft). A társulás peremén gyakori a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummulariá) is. A magyarországi kiadású Vörös könyv által fokozott védelemre javasolt társulás. Rekettyés fuzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi in Soó 1955. Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 2. 137-138.) Esetünkben fö társulásalkotói a rekettyefüz (Salix cinerea), és a kutyabenge (Frangula alnus). Az aljnövényzetre jellemző fajok a zsombéksás (Carex elata), a vízi harmatkása (Glyceria maxima), a nád (Phragmites australis), a széles* és keskenylevelű gyékény (Typha latifolia et T. angustifoliá), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), és az ebszőlő csucsor (Solanum tuberosum). A társulás élőhelyéül szolgál számos védett és fokozottan védett állatfajnak, ezért megőrzése, védelme fontos. A Vörös könyv által a társulás fokozott védelemre javasolt! Síkvidéki mocsárrét (Agrostion albae Soó 1943, Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól 282.) A folyószabályozások és az intenzív mezőgazdálkodás következtében ezek a növénytársulások európaszerte jelentősen megritkultak. Az Igricén egy közel 2 hektáros mocsárrét van melyen mocsári zsurló (Equisetum palustre) fehér tippan (Agrostis alba) és a réti kakukkszegfu (Lichnis floscuculi). A rét kiemelkedő értéke a több mint ezer tő mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris, védett, eszmei értéke 2000 Ft). A társulást jelentős mértékben veszélyezteti a beerdősödés és a gyomosodás. A felsorolt társulások alapján érdemes, egy kelet-délkeleti és egy nyugat-északnyugati részre osztani az Igrice-mocsarat. Az előbbin füzláp foltokkal tarkított sástársulások, alföldi mocsárrét, és égerláp található, amit keletről telepített fehérfüzes, délről pedig nemesnyáras határol. A nyugat-délnyugati területeken főként nádasok vannak. A mocsár vízállásaiban úszó víziboglárka hínár van. A nádas északnyugati szélét szikes rét övezi. Faunisztikai eredmények A terület állattani felmérése a nyolcvanas évek elején kezdődött meg. A felmérések elsősorban a gerincesekre, az Igrice madárfaunájára koncentrálódtak, ezért a gerinctelen faunáról máig hiányosak ismereteink. A védett terület járhatatlan nádasai, és a rekettyefüzes számos védett és fokozottan védett állatfaj számára nyújtanak megfelelő élő-, táplálkozóés szaporodóhelyet. A mocsár gerinces faunájának részletes leírása: A következő felsorolás tartalmazza a felmérések során észlelt fajokat. Halak (Györe, (1995) alapján határozva): Réti csík - Misgumus fossilis Kárász - Carassius carassius Ezüst kárász - Carassius auratus gibelio Compó - Tinea tinea Törpeharcsa - letalurus nebulosus Ponty - Cyprinus carpio Ezek közül a réti csík védett. Compó és réti csík állománya jelentős, emiatt bár a fajlista nem számos, tartalmaz értékes elemeket. Összességben jellegzetes halfauna a mocsaras/lápos területekre mivel az oxigénhiányos és szervesanyagokkal erősen terhelt vízi környezetet eltűrő és kedvelő fajok alkotják. Kétéltűek (Dely (1967), valamint Péchy és Haraszthy (1997) alapján határozva): Pettyes gőte - Triturus vulgaris Tarajos gőte - Triturus eristatus Dunai gőte - Triturus dobrogicus Vöröshasú unka - Bombina bombina Barna ásóbéka - Pelobates fuscus Zöld varangy - Bufo viridis Barna varangy - Bufo bufo Mocsári béka - Rana arvalis Kecskebéka - Rana esculenta Kis tavi béka - Rana lessonae Tavi béka - Rana ridibunda Zöld levelibéka - Hyla arborea A terület Nyíregyháza északkeleti részének legjelentősebb kétéltű peterakó helye. A varangyok a nászidőszak után elvándorolnak a területről, a többi faj azonban itt él. A kétéltűek populációi stabilak az Igricén, évről- évre eredményesen szaporodnak. Állományukat az erős fagyok veszélyeztetik. 2002-ben a fenékig befagyott Lukalaposi-szivárgó iszapjában a telelő állatok jelentős része elpusztult. Hüllők (Dely (1974) valamint Péchy és Haraszthy (1997) alapján határozva): Fürge gyík - Lacerta agilis Vízi sikló - Natrix natrix Mocsári teknős - Emys orbicularis Állományaik stabilak, mind juvenilis, mind kifejlett állatok élnek a mocsár területén. Madarak (Witt (1995) - Sauer (1996) alapján határozva): Az Igrice-mocsár területén számos védett és fokozottan védett madárfaj költ rendszeresen. A vonuló madarak egyik kedvelt táplálkozó- illetve pihenőhelye. Az ornitológiai vizsgálatok a fészkelő egyedek számában erős ingadozásokat mutatnak. Ez elsősorban az adott év klimatikus viszonyaitól, a közeli élőhelyek (Szelkó-tó, Nagy Vadas-tó, stb.) hidrológiai állapotától függ. A területen rendszeresen fészkelő fokozottan védett madarak: Bakcsó - Nycticorax nycticorax Törpegém - Ixobrichus minutus Vörösgém - Ardea purpurea Nagykócsag - Egretta alba Bölömbika - Botaurus stellaris Kiskócsag - Egretta garzetta Hamvas rétihéja - Circus pygarus