Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

53 Az elemzések elvégzése érdekében a tavak technológiai paramétereit (népesítés, lehalászat, takarmányozás, trágyázás) a halastavak termelési nyilvántartása alapján összesítettük, a tavak feltöltő és elfolyó vizének mennyiségét a tavak térfogatából a párolgási és szivárgási vesztesség figyelembevételével megbecsültük. A tavak be- és elfolyó vizének, valamint az üledékének a nitrogén tartalmát laboratóriumi analízissel határoztuk meg. A vízkémiai analízis kiter]edt az ásványi nitrogén (ammónia-, nitrités nitrát-nitrogén), valamint az oldott és formált szerves nitrogén koncentrációk meghatározására. A takarmány, a trágya és a halbiomassza nitrogéntartalmát az 1. táblázatban közölt adatokból számoltuk. 1. táblázat Nitrogén mérleg számításakor alkalmazott értékek (Bocz, 1992; Kakuk és Schmidt, 1988; Scherz és Senser, 1994) A begyűjtött és mért adatok alapján minden tónak kiszámítottuk az éves nitrogénmérlegét, amelyet a befolyó vízzel, a népesítéssel, a trágyával és a takarmánnyal bekerült összes nitrogénmennyiség, illetve a tavakból lehalászással és az elfolyóvízzel kikerült nitrogénmennyiség közötti különbségként kaptuk meg. A tápanyag mérlegből megkaptuk a tavak tápanyag visszatartását, illetve tápanyag kibocsátását. A tavak környezetükre gyakorolt hatásának elemzése érdekében összevetettük a befolyóvízzel érkező és az elfolyóvízzel távozó nitrogénmennyiségeket (be- és elfolyó víz nitrogén mérlege), amelyből kiderül, hogy egy adott halastó a befogadó természetes vizeket terhelte-e nitrogén kibocsátásával, vagy ellenkezőleg, a környezeti terhelést csökkentette. A halastavak nitrogén mérlegének értékelése érdekében felhasználtuk a halastavak üledékének a tenyészidőszak azonos időszakában (08.26-09.09) vett, az üledék felső 7,5 cm-es rétegének nitrogén vizsgálati eredményeit is. Eredmények és értékelésük Az értékelt adatok alapján a vizsgált 24 halastóba öszszesen a befolyóvízzel, a halnépesítéssel, a trágyázással és a takarmányozással átlagosan 213 ± 147 kg/ha (85-538 kg/ha) nitrogén jutott be évente. A halastavak számára a legjelentősebb nitrogénforrás a takarmány volt 108 ± 104 kg/ha (26,8-364 kg/ha) mennyiséggel, amely az összes nitrogén bevitel 46 %-át jelentette. A kihelyezett hallal 25,0 ± 35,3 (0-105 kg (10 %) nitrogén került a tavakba. Trágyázás 13 vizsgált tó esetében történt, ezen tavak esetében 60,0 ± 107 (5,3-412 kg/ha) volt a nitrogén bevitel, összes tóra vetítve a trágyázással átlagosan 32,5 ± 83,2 kg (13 %) nitrogén kerül be. A befolyó vízzel 47,5 ± 12,8 kg/ha (25,0 - 81,8 kg/ha) nitrogén jutott a tavakba. A halastavakról az év folyamán csak a lehalászáskor távozik értékelhető tápanyagmennyiség, a vizsgált tavak esetében összesen 119 ±121 kg/ha (30-429 kg/ha) nitrogén került ki, ebből a halbiomasszával (bruttó hozam) 90,7 ± 124 kg N/ha (14,7-406 kg N/ha) és az elfolyó vízzel 28,6 ± 19,7 kg N/ha (8,7-92,3 kg N/ha) mennyiség távozott. Halbiomassza gyarapodás (nettó hozam) formájában megkötött nitrogén mennyisége 65,8 ± 90,0 kg/ha (8,4-302 kg/ha) volt. Az átlagos haltömeg növekedés formájában beépített nitrogén mennyisége 23,8 %-a volt az összes bekerült nitrogén mennyiségnek, amely hasonló más szerzők által publikált értékekhez. Oláh és munkatársai (1994) által egy magyarországi halastórendszeren végzett felmérésnek eredményeképpen 22,5 % halhozam általi nitrogén visszatartásról tesznek említést. Hargreaves (1998) mérsékelt égövi és trópusi halastavak különböző termelési rendszereinek átlagában 25 %-os (11-36 %) nitrogén visszatartást közöl. A halastavak nitrogén mérlege, mely az összes bekenik és az összes kikerült nitrogén mennyiség különbsége, áltagosan 94,0 ± 94 kg/ha (-29 - +477 kg/ha) volt, amely évi 44,6 %-os nitrogén retenciónak felelt meg (2. táblázat). A nitrogén mérleget értékelve a 94 kg/ha évi átlagos visszatartás hasonló Oláh és munkatársai eredményeihez (93 kg/ha), ellenben lényegesen meghaladja a Schreckenbach és munkatársai (1999) által közölt németországi halastavak 43 ± 21,5 kg/ha retencióját, valamint a Knösche (2000) által leírt 78,5 kg/ha nitrogén-visszatartást. 2. táblázat A vizsgált halastavak teljes nitrogén mérlege, valamint a beés elfolyó víz nitrogén mérlege Tavak Méret Bruttó hozam Bekerült nitíogén Távozott nitrogén Nitrogén mérleg Be- és elfolyó víz nitrogén mérlege Tavak (ha) (kg/ha) (kg/ha) (kg/ha; (kg/ha) (%) (kg/ha) (%) Nábrád 1 3 2447 266 94 171 64% 9,1 28% Nábrád 2 15 1086 538 62 477 89% 2,5 7,7% Hortobágy 2 88 948 108 43 65 60% 30 65% Hortobágy 3 93 1190 101 52 50 49% 28 62% Hortobágy 4 58 898 120 42 77 65% 29 64% Hortobágy 5 100 1315 108 61 47 43% 22 49% Szajol 7 44 1244 161 63 97 61% 25 48% Szajol 2 7 2097 265 88 177 67% 25 48% Szeged S2 40 824 161 38 123 77% 33 71% Szeged S4 40 848 150 55 95 63% 17 35% Szeged S7 46 1085 112 49 63 56% 30 63% Szeged F4 117 505 102 30 72 71% 29 65% Irmapusz 9 69 738 85 114 -29 -33% -49 -114% Irmapusz. 8 71 894 91 77 15 16% -7,5 -17% Irmapusz 7 46 906 89 84 5,0 5,6% -15 -34% Székesf. 7 40 1176 120 100 20 16% -3,1 -4,9% Rétimajor 2 70 1235 166 50 116 70% 68 83% Rétimajor 7 70 2003 185 91 94 51% 49 60% Szarvas RÍ 20 1900 1/4 76 98 56% 32 61% Szarvas 16 0,61 2188 173 82 91 53% 6,6 26% Hal-kacsa 1 0,1 10088 453 388 65 14% 12 29% Hal-kacsa 2 0,1 12610 511 429 82 16% 20 47% Hal-kacsa 3 0,1 10830 455 364 91 20% 34 80% Hal-kacsa 4 0,1 9750 427 334 93 22% 28 66% összesen 43±36 2867± 3696 21J± 147 119± 121 94±94 45% 19±23 37% Az általunk közölt nitrogén mérleg nem tartalmazza a nitrogénkötés általi nitrogén bevitelt és a denitrifikáció általi nitrogén-vesztességet. El Samra és Oláh (1979) szerint a halastavi nitrogénfixációnak, amelynek mértéke 5,7 kg/ha a tenyészidőszak alatt, nincs számottevő hatása egy polikultúrás népesítésű halastó nitrogén mérlegében. Oláh és munkatársai (1994) a halastavi denitrifikáció mértékét a nitrogénkötés Nitrogén tartalom (g/kg) Hal 29 Kacsa 31 Szerves trágya 6 Búza 20,94 Kukorica 17,92 Borsó 37,44