Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

43 Természetes középhegységi patakjaink halfauna összetételének kialakulásában tehát döntő szerep jut a nagyobb folyók fajkészletének, amelyből az egyes fajok kiválogatódnak. A kiválogatódás elsősorban az egyes fajok kolonizációs képességeitől és a kolonizációs lehetőségektől fíigg; utóbbit a medence élőhelytípusok fejlettsége befolyásolja alapvetően. A halegyüttesek szerkezeti összetételének időbeli változásai Az állandó mintavételi helyeken (Bl, B2, K) gyűjtött fajok átlagos száma kisebb a maximális fajszámnál, mutatván: nem minden halfaj fordul elő egyazon gyűjtési időpontban egy adott patak szakaszon (1. táblázat) A fajszám változékonysága nagyobb mértékűnek bizonyult a másodrendű vízfolyásban. 10 1 5 9 13 17 21 25 29 élőhely-dpiu torrendirége K Bl B2 1. ábra. A medence és a gázló élőhelytípusokban kimutatott halfajok száma a torkolat —> eredet gradiens eredet mentén. Megj.: fekete oszlop - gázló; fehér oszlop - medence. Ha részletesen megvizsgáljuk az egyes fajok gyakoriságát a medence mederszakaszokon, egyedsűrűségük és előfordulási gyakoriságuk alapján, azt tapasztaljuk, hogy mindkét patakban viszonylag kevés azon fajok száma (3-6), amelyek a patakok működési folyamataiban (funkció) meghatározó szerepet tölthetnek be (2. táblázat). Állandó előfordulású faj, amely a funkció szempontjából is fontos lehet, több fordul elő a harmadrendű vízfolyásban (K). A harmadrendű patakban, a nagy folyóhoz való közelség révén számos olyan faj is felbukkan, amely a másodrendű patakból nem volt kimutatható. A másodrendű patakban több olyan faj van, amelyek a harmadrendű vízfolyásban élő populációkhoz képest kisebb egyedsűrűséggel találhatók meg és nem is mind állandó előfordulású (pl. Gobio gobio, Barbus petenyi, Leuciscus leuciscus, Alburnoides bipunctatus, Chondrostoma rtasus). E fajok populációi a Bernecei-patakban döntően adult (1+, 2+) egyedekből álltak, míg a Kemence-patakban relatíve nagyobb arányban fordultak elő a fiatal (0+) egyedek. Az alsóbb szakaszok (pl. K) tehát olyan forrás területekként működhetnek, amelyeknek erősebb populációi a felsőbb szakaszok (pl. Bl, B2) halpopulációinak fennmaradását hosszú távon biztosíthatják. A halállomány térbeli és időbeli szerkezetét bemutató eredményeink bizonyítják, hogy a faji sokféleség fenntartása szempontjából a felső patak szakaszok az alsó szakaszok halállományainak dinamikájától függenek. A halegyüttesek funkcionális összetételének időbeli változásai A Bemecei- és a Kemence-patakban előforduló halfajok ötféle táplálkozási csoportba sorolhatók (2. táblázat). Mindkét patakban az insectivor (meghatározó fajok: Barbatula barbatula, Phoxinus phoxinus, Gobio gobio) és az omnivor (Leuciscus cephalus) csoportok voltak többségben, emellett a harmadrendű vízfolyásban (K) igen jelentős volt a herbivor/omnivor csoport arán- (

Chondrostoma nasus). A táplálkozási csoportok összetételének középtávú, évszakos változásai csekély mértékűnek bizonyultak. A harmadrendű Kemence-patakban a herbivor/omnivor, vándorló faj állomány nagyságának viszonylag nagyfokú változásai miatt a funkcionális csoport összetétel is jelentősebb ingadozásokat mutatott. 1. táblázat Az Ipoly folyó, a Kemence-patak (K) és a Bernecei-patak (Bl, B2) halfaunája. Megjegyzés: +: Kemence-patakból a K mintavételi helyen kívül gyűjtStt halfaj; "Az Ipoly folyó faunajegyzékének összeállítása Sallai és Györe (1997), valamint Györe és mtsai (1998) adatai alapján tSrtcnL Halfaj ANGUILLIDAE Anguilla anguilla CYPRINIDAE Rutilwi rutilus Scardinius erythrophthalmus Leuciscus leuciscus Leuciscus cephalus Leuciscus idus Phoxinus phoxinus Aspius aspius Leucaspius delineatus Album us alburnus Alburnoides bipunctatus Blicca bjoerkna Abramis brama Abramis sapa Vimba vimba Tinea tinea Chondrostoma nasus Barbus barbus Barbus petényi Gobio gobio Gobio albipinnatus Gobio kessleri Pseudorasbora parva Rhodeus sericeus Carassius auratus Cyprinus carpio BALITORIDAE Barbatula bar

batula COBfTIDAE Misgurnus fossilis Cobitis sp. Sabanejewia sp. SILURIDAE Silurus glanis SALMONIDAE Salmo trutta m. fario Oncorhycus mykiss Thymallus thymallus ESOCIDAE Esox lucius GADIDAE Lota lota PERCIDAE Perca fluviatilis Gymnocephalus baloni Gynutocephalus cermtus Stizostedion lucioperca Z'utgel streber GOBÍIDAE Proterorhinus marmoratus Coitus gobio Cottus poecilopus Faj szám: 44 17 9 7 Átlagos fajszám: 10,1 7,1 5,3 Variációs koefficiens: 6,8 16,4 16,6