Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. fiVF. A Hordódi-Holt-Tisza állapotértékelése a vegetációfelmérések és az oxigénháztartás-vizsgálatok alapján Dévai György

1 - Nagy SándorAlex

1 - Csabai Zoltán

2 - Ebesfalvi Sarolta

3 - Kiss Béla

3 - Lukács Balázs András

1 - Miskolczi Margit

1 — Müller Zoltán

3 - Némeczki Margit

1 'DE TTK ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032. 2

PTE TTK Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Pécs, Ifjúság útja 6., 7624. ^Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen, Sumen u. 2., 4024. Kivonat: A Tisza-tó (Kiskörei-tározó) területén több olyan viztest található, amelyek egykor önálló vízterek voltak, és saját arculatukat bizonyos mértékig mindmáig megőrizték. Ezek közé tartozik a Tiszavalki-medencében található Hordódi-Holt-Tisza is, ami egy tipikus, a XIX. századi szabályozások alkalmával átvágott kanyarulat maradványának tekinthető, meander típusú holtmeder. A Hordódi-Holt-Tisza a szigorú védelem alatt álló, egész évben tartózkodási tilalommal óvott Tisza-tavi Madárrezervátum területén fekszik, s kiemelt természetvédelmi jelentőségű objektum. Épjjen ezért különös figyelmet érdemelnek azok az aggodalomkeltő változások, amelyek az utóbbi években történtek. A holtmixier elöregedése erőteljesen felgyorsult, ami a makrovegetáció mind nagyobb mértékű térhódításában és az oxigénháztartás látványos leromlásában is megmutatkozik. A dolgozat ennek a folyamatnak a jelenlegi állomását mutatja be, azzal a céllal, hogy kiindulási alapot teremtsen a jelenlegi állapot kialakulását előidéző lehetséges okok feltárásához, ill. a jövőbeni állapotváltozások feltételezhető irányainak és következményeinek elemzéséhez. Kulcsszavak: Tisza-tó (Kiskörei-tározó), holtmeder, makrovegetáció, fajösszetétel, energiatartalom, oxigénháztartás. Bevezetés A Tisza-tó biodiverzitás-megőrzését és természetvédelmi kezelését alapozó hidroökológiai célvizsgálatok első szakaszában (1999-2001: Apotai-térség) egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hagyományos és már eddig is magas szinten művelt biodiverzitás-monitorozás mellett, ami az ökológiai rendszerek strukturális sajátosságairól ad átfogó képet, haladéktalanul hozzá kell kezdeni a funkcionális sajátosságok feltárásához, ami a rendszer működésének megismerését teszi lehetővé. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításához a Tiszavalki-medencében 2001-ben végzett tájékozódó jellegű felmérések tapasztalatai alapján a Hordódi-Holt-Tiszán kezdtünk hozzá 2002-ben, a holtmeder hidroökológiai sajátosságainak anyagforgalmi és energiaközpontú felmérése formájában. A Tisza-tó (ökológiai szempontból sokkal pontosabb és kifejezőbb nevén: Kiskörei-tározó) területén több olyan víztest található, amelyek egykor önálló vízterek voltak, és saját arculatukat bizonyos mértékig mindmáig megőrizték. Ezek közé tartozik a Tiszavalki-medence délkeleti részén fekvő Hordódi-Holt-Tisza (más néven: Hordódi-Dög-Tisza) is. A Hordódi-Holt-Tisza a szigorú védelem alatt álló, egész évben tartózkodási tilalommal óvott Tisza-tavi Madárrezervátum területéhez tartozik, s kiemelt természetvédelmi jelentőségű objektum. Éppen ezért különös figyelmet érdemelnek azok az aggodalomkeltő változások, amelyek az utóbbi években történtek. Ez indokolta a jelenlegi vizsgálatsorozat elvégzését is, amelynek végső céljaként - a holtmederben lezajló anyagforgalmi folyamatok sokoldalú és összehangolt elemzésévei - ezeknek a változásoknak az okait kíséreljük meg feltárni. Területjellemzés A Tiszafüredtől északra 2,0-3,5 km közötti távolságban fekvő Hordódi-Holt-Tisza eredetileg az alföldi vízrendszer tengelyének, a jellegzetesen kanyargós (meanderező) futású Tisza folyónak az egyik hajtűkanyarulata volt, amint ezt egy 18. századi kéziratos térkép is tanúsítja (Frisnyák 1992). E térkép szerint akkoriban Tiszafüredtől északra egy hatalmas mocsárvilág terült el. Ezen keresztül folyt a Tisza, amelynek partjait kisebb-nagyobb megszakításokkal és változó szélességben ligeterdők kísérték. A mocsárvilágban néhány korábban lefűződött holtmeder (mint pl. a Nagy-morotva) és egyegy nagyobb nyílt vízfelület (mint pl. a Szartos) már akkor is jól elkülönült. A Hordódi-Holt-Tisza a XIX. század második felében végzett szabályozási munkálatok keretében - 1862-ben - jött létre, a Tisza folyó 112. kanyarulatának (vö. Mike 1991) a Vásárhelyi-terv szerinti 66. számú átvágásával (vö. Vámosi 1996). A holtmeder mai nyomvonala is a Tisza tipikus hajtűkanyarulatát mintázza, amelynek a külső széle viszonylag gyorsan mélyülő, a belső széle pedig fokozatosan ellaposodó. Külön érdekessége, hogy még abban az időben, amikor valódi folyómeder volt, egy sziget képződött benne (hasonlóan az innen északkeletre légvonalban mintegy 2 km-re a Tisza mai medrében látható Buláti-szigethez). Az ezt körülölelő két ág közül az északi volt a főág, aminek a futása ma is teljes, míg a déli ág - az egykori mellékág - a keleti végén nincs összeköttetésben a főmederrel, mivel ez a része teljesen feltöltődött és beerdősödött, s ezért a holtmeder jelenlegi alakja hajlott Y formájú. Mivel a holtmeder mindkét oldalon vakon végződik, jelentősebb vízutánpótlást csak a nagyobb áradások idején kap (1998 előtt hosszú ideig nem volt teljesen elöntve, 1998-ban ősszel, 1999-ben, 2001-ben és 2002ben pedig tavasszal került teljesen víz alá, 2002-ben viszont csak a tározó vízszintjének emelésekor kapott friss vizet északi irányból, a IX.-öblítőcsatoma és a Kerek-tó felől egy keskeny folyáson keresztül). A Hordódi-Holt-Tiszát a fö égtájak szerinti szélső pontjai alapján északon a 47°40'06", délen a 47°39'08", keleten a 20°45'46", nyugaton pedig a 20°44'31" geokoordináták határolják (Kraszovszkij-ellipszoidra vonatkoztatva). Közigazgatásilag három település osztozik a területén: az északkeleti mederszakasz középvonalában fut a megyehatár (Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyék között), s így a holtmedernek a megyehatártól északra fekvő részei a kanyarulat ívének keleti harmadáig Tiszabábolna és Tiszavalk településekhez (BAZ), míg a holtmeder többi része Poroszló településhez (JNSZ) tartozik. A holtmeder méreteinek megállapítására, mivel az éves szinten is jelentős vízszint-ingadozású tározótérben fekszik, s a feltöltődés előrehaladott állapotában van, csak becslés szintjén lehet vállalkozni. A területről rendelkezésre álló térképek és légifényképek alapján a következő adatok voltak jó közelítéssel becsülhetők: a főág hossza 3500 m, a mellékágé 800 m; legnagyobb szélessége 180 m; a délnyugati mederszakasz átlagos szélessége 125 m, az északnyugatié 95 m, az északkeletié 25 m, a mellékágé 60 m; a főág területe 35 ha, a mellékágé 5 ha, a teljes terület pedig 40 ha