Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. fiVF. Vízibogarak és vízipoloskák vándorlási ritmusának vizsgálata (Coleoptera, Heteroptera) II. A Helophorus brevipalpis BEDEL, 1881 és a Sigara lateralis (LEACH, 1817) vándorlásának szezonális dinamikája Boda Pál

1 - Csabai Zoltán

2 - Gidó Zsolt

3 - Móra Arnold

1 - Dévai György

1 'Debreceni Egyetem TTK ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032 2Debreceni Egyetem ATC MFK Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, Debrecen, BöszOrményi út 138., 4032 3Debreceni Egyetem TTK Alkalmazott ökológiai Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032 Kivonat: Vizsgálataink során a vizibogarak és a vízipoloskák vándorlási szokásait, vándorlásuk napszakos és évszakos ritmusát tanulmányoztuk Heti gyakoriságú, 24 óra időtartamú, óránkénti bontásban végzett mintavételeink során 9x3 méteres fekete fólián csapdáztuk a rovarokat. A begyűjtött 86 taxon 10 292 egyedének 34 %-a (3500 egyed) két fajhoz, a Helophorus brevipalpis vízibogárhoz (Coleoptera) és a Sigara lateralis vízipoloskához (Heteroptera) tartozott Ebben a dolgozatban e két fáj előfordulásának napszakos és évszakos dinamikáját elemezzük. Kuicssz: vándorlás, makroszkópikus vízi gerinctelenek, vízibogár (Helophorus brevipalpis), vízipoloska (Sigara lateralis) Bevezetés nák) is található, amelyeknek jelentős, a későbbiekben még A rőpképes, élőhelyüket különböző okok miatt elhagyó részletesen vizsgálandó szerepe lehet a vándorlásban, vízirovarok vándorlási hajlama, periódusa és aktivitása kö- 2000-ben március elejétől 5 hónapon keresztül heti gyazött faji szinten is jelentős különbségek vannak (Behr 1990, Jackson 1973, Popham 1964). Egyes fajok egész évben vándorlásra hajlamosak, mások csak az év meghatározott idöszakában (pl. a szaporodási időszakban) hagyják el az élőhelyüket jelentő vízteret. Ismét mások, bár számyizomzatuk és szárnyaik fejlettsége révén képesek repülésre, szinte sohasem, vagy csak nagyon indokolt esetben kelnek szárnyra Az irodalom a Helophorus brevipalpis és a Sigara lateralis fajokat vándorlásra hajlamos, többnyire óriási egyedszámban migráló fajokként tartja számon (

Fernando 1958, Popham 1964, Weigelhofer et al. 1992). Ez elsősorban életmódjukból adódik, hiszen mindkettő az időszakos és gyorsan kiszáradó asztatikus kisvizek jellemző és gyakori lakója Élőhelyükön mindig óriási egyedszámban fordulnak elő, a létfeltételek megváltozásával pedig szinte azonnal szárnyra kelnek és új vízteret keresnek. A vízibogarak és a vízipoloskák napszakos és évszakos vándorlási periódusát vizsgáló munkánk során (vö. Csabai et al. 2003) e két faj került elő a legnagyobb egyedszámban. Ebben a dolgozatban az óránkénti és a naponkénti egyedszámok alakulásával jellemezzük a két faj vándorlásának időbeli sajátosságait. Anyag és módszer A vízirovarok vízdetektálása a vízfelszínről érkező, vízszintesen polarizált fény segítségével történik, s irodalmi adatok tanúsítják, hogy a fekete színű fóliák a polarotaxissal vizet kereső rovarok számára megtévesztésig hasonlóak egy vízszintesen poláros fényt visszaverő felszínhez (Horváth 1995, Horváth és Varjú 1997, Horváth et al. 1998, Schwind 1991, 1995). Terepmunkánk során ebből kiindulva a vándorló vízibogarakat és vízipoloskákat két, 9x3 méter méretű fekete fólián csapdáztuk. A fóliákat a víz szélétől 25, egymástól pedig 10 méterre helyeztük el. A fóliák szélére 15 centiméter széles fehér vászonszegélyt rögzítettünk, hogy a fólia szélére érkező rovarokat is biztonsággal befoghassuk. A fóliákat több ponton sátorcövekkel feszítettük ki Mintavételi helyünket a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő, közigazgatásilag Tiszafüredhez tartozó, Kócsújfalu közelében lévő Hagymás-lapos (K 20°55' 29", É 47°33'29'\ 10* 10 km-es UTM kód: DS 96) mellett jelöltük ki. A Hagymás-lapos nagy kiterjedésű, dús mocsári növényzettel borított víztér, így vízirovar-faunája kifejezetten gazdag. A víztér sekély (a víz mélysége 25-60 cm, helyenként 1 m), s jellemző rá a tömegesebben előforduló mocsári növényfajok változó dominanciaviszonyai miatt kialakuló mozaikosság. A Hagymás-lapos közelében több időszakos vízállás és néhány állandó víztér (pl. Meggyes-lapos, különböző belvízcsatorkorisággal csapdáztuk a vándorló rovarokat. A mintavételt reggel 8 órakor kezdtük, s kora tavasszal estig, majd áprilistól másnap reggel 8 óráig folytattuk. A fóliákra érkező állatokat óránkénti bontásban gyűjtöttük. A befogást manuálisan, rovarszippantóval, illetve a nagyobb termetű állatok esetében kézihálóval oldottuk meg. A begyűjtött állatokat 50 grammos drazsés üvegekbe tettük, és 70 %-os etanolban tartósítottuk. A begyűjtött állatok azonosítását Csabai és mtsai (2002), valamint Jansson (1986) munkái alapján végeztük. Eredmények és értékelésük A mintavételek során 2 324 Helophorus brevipalpis és 1 176 Sigara lateralis egyedet gyűjtöttünk be a fóliákról. Az első H. brevipalpis példányt már március végén megfogtuk, és ettől kezdve a faj egyedei a mintavételek befejezéséig jelen voltak. Mennyiségileg is számottevő megjelenése április végére tehető, de a faj tömeges vándorlása csak május közepétől indult meg, amikortól a példányszám is folyamatosan nőtt, egészen a hónap végéig. A június 2-án észlelt csúcsértéket követően a vándorlás intenzitása csökkent, június közepére a faj szinte teljesen eltűnt a repülő rovarok közül. A H. brevipalpis általunk tapasztalt vándorlási dinamikája teljesen összhangban van a Fernando (1958) által leírt eredményekkel. A Sigara lateralis első alkalommal április elején jelent meg a fólián, számottevő egyedszámban viszont csak április végétől volt található a mintákban. A látványos migráció időszaka május végétől június közepéig tartott. A befogott példányok összesített egyedszámának változása ebben a mintavételi időszakban jellegzetes haranggörbét mutat, amelynek legnagyobb értéke június 2-ára esik. A június közepén észlelt rövid időtartamú, de jelentős mértékű visszaeséstől eltekintve az állatok migrációja egészen a vizsgálati periódus befejezéséig tartott (sőt valószínűleg még azon túl is). Ebben az időszakban a faj végig jelen volt ugyan, de már nem repült a június elejeihez hasonló intenzitással. Ha ezeket az eredményeket Weigelhofer (1992) tapasztalataival összevetjük, aki vizsgálatai során Felső-Ausztriában csak július 1-je és szeptember 18-a között fogta a Sigara lateralis vándorló egyedeit, látszólagos ellentmondást tapasztalunk. Az eltérések oka feltehetően a földrajzi adottságokban lévő különbségekben keresendő, mivel ezek jelentősen befolyásolják a migráció kezdeti és végpontját. A 2. ábra a két faj óránkénti összesített egyedszámának alakulását mutatja be. A H. brevipalpis esetében a napszakos vándorlás során két nagy példányszámú időszak figyelhető meg: az egyik - a jelentősebb - a kora délelőtti órákban (8-10 óra közt), a másik pedig késő délután és kora este (17-20 óráig). A két idő-