Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

13 Az álkérészeknél is az I. csapdánál kapott diverzitás a legkisebb (1,6). Bár a fajszám itt nagy (11), az egyenletesség viszont a legkisebb (0,46). A Protonemoura aestiva csak a patak e kezdeti szakaszán található igen magas egyedszámban, a többi fajhoz képest 10-30-szoros gyakorisággal. A mintavételi hely álkérészfaunájának 72 %-át adja ez a faj, ezért a diverzitás meglehetősen kicsi. A EL csapdánál az egyedszám és a fajok száma (8) is csökken, a diverzitás azonban itt a legnagyobb. A fajok gyakorisági adatai közel egyformák, az egyenletesség is itt a legnagyobb (0,89!). A Dl. és V. csapdák 11 fajjal, a kérészekhez hasonlóan 0,6, 0,69 egyenletesség értékkel és kettő feletti (2,07, 2,37) diverzitással kedvező életfeltételeket jeleznek. A VI. csapdánál a magasabb szerves tápanyagszint eredményeként a diverzitás még nagyobb (2,5). Végeredményben az Ephemeropterák diverzitása 1,97 (16 fajjal, az egyenletesség 0,49), a Plecopteráké 2,98 (20 faj, egyenl.: 0,69), a Trichopteráké 1,98 (22 faj, egyenl.: 0,57). Az egész patakra számított diverzitások meglepő eredményt adtak, mivel várakozásunkkal ellentétben az álkérészek nagyobb diverzitásúak mint a kérészek és a tegzesek (1. táblázat) Ez feltehetőleg azzal magyarázható, hogy az egész Szalajka-patak kis vízhozam, s nagy ámyékoltság következtében az álkérészeknek nyújt kedvezőbb élőhelyet. A nyugat-európai tapasztalatok szerint, szennyeződéstől mentes tiszta vizű patakokban, általában az egész benthos faunára nézve, három fölötti diverzitásokat kaptak. E rendszemek a magyarországi megfelelője még nincs kidolgozva, de feltételezhető, hogy a Kárpát - Medence magasabb térszínein a hármas diverzitás értéknél jóval nagyobb karakterisztikák érvényesek, míg a Pannon - síkság kis vízfolyásaiban ennél kisebb diverzitás értékek is tiszta vizet jelenthetnek. A 20 évvel ezelőtti tegzes diverzitás értékek általában hasonlók a kérészeknél s az álkérészeknél kapott értékekhez A Szalajka-patak vize a 80-as évek elején még egyenletesen (a lápi élőhely /4. csapda/ kivételével) kedvező volt az Ephemeroptera, Plecoptera és Trichoptera fajoknak. A patak szakaszok hasonlósága a Plecoptera fajok eloszlás adatai alapján viszont: I., n. -HI.-VI., IV..-V. Ez lényegesen eltér az Ephemeropteráknál kapott: I. -EL -HI. -VI, IV., V. a Trichopteráknál pedig ismét más I., H in., IV., és V-VI-os csapdaeloszlástól. Ez megerősíti azt a megállapításunkat, hogy bár nincs számottevő fizikai -kémiai különbség az öt patakszakasz / a 4. csapda eltérő élőhely/ között mégis eloszlás hasonlóságokat tekintve a patak egyes szakaszai nagy eltéréseket mutatnak. A csapdák és a patak alapterületét ismerve az egész patakra vonatkozó éves populációbecslést hajthatunk végre (Jacob 1986 ). Tekintettel arra, hogy a csapdák közel egyenlő távolságban egymástól a patak teljes hosszában találhatók e módszer vizsgálatainkban jó közelítő eredményt ad. A hat csapda alapterülete 217 m

2 és ezekben az év során 6791 kérészt, 3368 álkérészt, 2102 tegzest fogtunk. A Szalajka-patak átlagos szélessége 2 m, hossza 5 km, alapterülete 10.000 m

2. A csapdákban fogott állatok számát a csapda-patak alapterület arányai szerint átszámoltuk, és éves szinten 313360 kérész, 159660 álkérész és 96866 tegzes lerepülését kaptuk eredményül. A vizsgált rovarcsoportok repülési görbéi párhuzamos lefútásúak. Kora tavasszal kezdődik a repülés, és a rajzások májusban érik el maximális értékeiket. A nyári hónapokban a repülés alacsonyabb szinten marad, majd szeptemberben következik egy másodi rajzási periódus, ami nagyságában alatta marad a tavaszinak A tegzesek közül a Chaetopteryx fúsca viszont csak a téli hónapokban repült. Nyáron repülés csökkent mértékű, csak a Nemoura sp.-t, Protonemoura intricatát, Protonemoura aestivát, Nemurella pictettit, Leuctra majort találtunk kis egyedszámban. Végül a ritka fajok közül márciusban a Nemoura dubians, áprilisban az Isoperla tripartita, májusban a Leuctra nigra, októberben a Leuctra mortoni került elő egy-egy példányban. Irodalmi adatokkal összehasonlítva (Újhelyi 1966 1969, 1974) ismét jó egyeztetést találtunk. A kérészek és álkérészek és tegzesek repülési periódicitása Közép-Európában jó közelítéssel egybevethető. Irodalom Gledhill, T., 1960: The Ephemeroptera, Plecoptera caught by emergence traps in two streams during 1958. Hidrobiológia XV/2: 179-188. lilies, J., 1972: Emergenzmessung als neue Methode zur produktionsbiologischen Undersuchung von Fliessgewassem. Verh. Dtsch. Zool. Ges. 65: 65-68. lilies, J., 1978: Vergleichende Emergenzmessung im Breitenbach 19691976. Arch. Hydrobiol. 82: 432-448 lilies, J„ 1980: Ephemeropteren-Emergenz in zwei Luzer Bachen (19721977). Arch. Hydrobiol 90/2: 217-229 Jacob, {/., 1986: Analyse der Ephemeroptera-fahresemergenz des Breitenbaches die Schlitz (Hessen, BRD). Arch. Hydrobiol. 107/2: 215248. Jazdzewska, T„ 1971: Jetki (Ephelómeroptera) rzcki Grabi. Bulletin Entomol. De PologneXLI: 244-303. Jonasson, P. M., 1954: An improved tunnel trap for capturing emering aquatic insects, with some preliminary results. Acta Oecol. Scandinavica 5/11: 179-188. Kiss, O. 1977: On the Trichoptera fauna of the Btlkk Mountains, N. Hungary. Proc. of the 2

n

d Int. Symp on Trichopt., Junk, The Hague: 89-101. Kiss, 0., 1982-83: A study of the Trichoptera of the Szalajka Valley near Szilvásvárad as indicated by light trap material. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 8: 97-106. Kiss, O. & Szabó, T„ 2001: A Bükk hegységi Szalajka-patak vízminőségének állapota Hidrol. Köz).. 81.5-6: 394-395. Kiss, O. Vilimi, L & Fehér I. 2002: The water quality state of the Szalajka stream, Bükk Mts

, Hungary. Brauena (Lunz am See, Austria) 29: 31-34. Kiss, O., Andrikovics, S., Szabó, T. & Mogyorósi, A. 2002: Funcional feeding groups of Trichoptera along streams typical of north Hungary. Proc. 10

t

h Int. Symp Trichoptera. Nova Suppl. Eni, Keltern 15: 529-536. Langford, T. E. 1954: The emergence of insects from a british river, wanned by power station cooling water Hydrobiologia 47: 91-133. OláhJ., 1967: Untersuchungen über die Trichoptera eines bach system der Karpaten. Acta Biol Debr. 5: 71-97. Újhelyi, S., 1966: The mayflies of Hungary with the description of a new species Baetis pentaphlebodes sp n. (Ephemeroptera). Acta. Zool Acad. Sei. Hung. XII./1-2: 203-210. Újhelyi, S„ 1969: Data to the knowledge of the distribution of stoneflies (Plecoptera) in Hungary. Opusc. Zool. Bp. DC./l: 171-181. Újhelyi, S., 1974: Adatok a Bükk- és Mátra-hegység tegzes faunájához. Fol. Hist. Mus Matr. Z.: 99-115. Zsilák, Gy. L., 1960: A szilvásváradi Szalajka-völgy hidrológiai vizsgálata. Hidrol. Közi. 1:58-64. Investigations on mayfly, stonefly and caddisfly using Mies type emergence trap as a reference method in Szalajka Creek (Bükk Mnts, North Hungary) Andrikovics, S. & Oláh, J. Abstract: More than 20 years ago the 6 emergence traps erected and operated along the Szalajka Creek by Professor J. Szabó and his team. Mayflies stoneflies and caddisflies were determined Our results showed a very diverse and rich EPT fauna from the creek Keywords: mayfly, stonefly, caddisfly, emergence trap