Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

\ 12 ban sebesen áramlik. Medrét a környező fák /bükk/ beárnyékolják, a mikroklíma igen hűvös. A nap csak a déli órákban és csak rövid ideig süt be a szurdokba s ennek hatására a lefolyó medrében lévő köveken tavasszal először csak a sekély vizű parti régióban, majd nyárra a meder közepén lévő köveken is algabevonat képződik. A meder szegélyén végig bőséges lombavar halmozódik fel. 2. sz. mintavételi hely: A Szikla-forrás mellett elfolyó patakrészlet, melynek vize - egy kis átfolyó révén - csekély mértékben keveredik a forrásvízzel. A patak vízmélysége itt is általában 10-20 cm. A mederfenék összecementálódott, majdnem sima felületű kőtörmelék. Mivel ide a nap sohasem süt be, a mikroklíma nagyon hűvös, párás. A patak medrében az algaképződés nagyon mérsékelt, mohapámák sincsenek. A víz hőmérsékletét 7.0-13.2 °C között mérték. A parti régióban lombavar /bükk/ halmozódik fel. 3. sz. mintavételei hely: A Szikla-forrást követő első híd utáni patakszakasz, melynek a jellege itt megváltozik, folyása lassul, a meder jobban kiszélesedik s a mozaikossá váló aljzaton helyenként detritusz, vagy durvább szemcsés föma halmozódik fel. A vízmélység 10-20 cm között. A patakot a fák gyéren árnyékolják. A víz hőmérséklete itt 7.15-13.75 °C között változott. A tápanyag ezen a patakszakaszon már változatosabb az előzőeknél, alga és mohabevonat, szerves detritus, föma egyaránt előfordult. 4. sz. mintavételi hely: Nem tartozik a pataki élőhelyek közé, mert ezt a mintavételi helyet /fóliasátrat/ a Szalajka-patak lápban /nem tőzegmohás/ telepítették, amely dús mocsári növényzettel borított, víznyelős terület. Félámyékos hely, amelyet naponta több órás napsütés ér. 5. sz. mintavételi hely: Az Alsó-tavat követő, az erdészház mellet lévő partszakasz. A vízfolyás erősen mozaikos, a sodorvonalban kőtörmelék /kb. 5 cm nagyságú/ halmozódik fel, a lenitikusabb részeken - a vízfolyás sebességének változása függvényében - eliszaposodás, vagy durvább szerves törmelék felhalmozódás történik. A meder mélysége is meglehetősen változó, a sodorvonalban 30 cm-ig teijed. A víz hőmérséklete itt már jóval inkább függ a léghőmérséklettől, télen 0 °C-ig hűl le, nyáron pedig 19.5 °C -ot is mértek. 6. sz. mintavételi hely: Közvetlenül Szilvásvárad település közelében lévő élőhely, a többieknél jóval inkább kitéve az emberi környezetből eredő hatásoknak. A vízfolyás itt kifejezetten közép-szakasz jellegű, jobban szétterülő. A mozaikosság kifejezett. A gyérebben álló fák csak kevéssé árnyékolják be. A víz hőmérséklete a léghőmérséklet függvényében változik. A víz mélysége 15-20 cm körüli. Eredmények és megbeszélésük A patak EPTfaunája A kirepülő csapdákkal rovarfogás igen hatékony gyűjtőmódszer, amely nyilvánvaló magától értetődően faunisztikai vizsgálatokra is alkalmas. Ha a hagyományos pl. gyűjtési eredményekkel hasonlítjuk össze, úgy rendszerint az jóval nagyobb fajszámot eredményezne. Az általuk kimutatott 16 kérész és 20 álkérész faj hazai viszonylatban is jelentős fogási eredmény. A faunakép tipikus középhegységi hegyháti pataknak felel meg. Legnagyobb faunisztikai eredmény a hazai faunára új boreotundrális elem az Ameletus inopinatus és a környező országokból már jelzett Leuctra mortoni előkerülése. Ezen túl több - a Bükkre új - fajt találtunk. A kérészek közül a nagy elteijedésű holarktikus elemet a Centroptilum luteolumot, valamint az Eurázsiái elteijedésű Baetis vemust. Az álkérészek közül az Isoperla tripartitát, amely K-Európa leggyakoribb Isoperla faja. A ritka Nemoura sciurus edHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. fi

VF. dig a Mátrából és a Börzsönyből került elő. Nagy számban találtunk Leutra digitatát és Leutra majort, egyetlen példányban a Leutra nigrát. A később is kimutatott Leuctra mortoni a hazai faunára új. A kérészek között az egész Eurázsiában elteijedt Baetis rhodani a leggyakoribb faj. Középhegységi patakok középszakaszára jellemző az előfordulása Egész Eurázsiában megtalálható még az Ephemerella ignita és Heptagenia sulphurea is. A legtöbb faj széles elteijedésű arborealis elem. Egész Európában megtalálható a Baetis muticus, Ephemera danica és a Habrophlebia fúsca. Közép-Európára az Ecdyonurus starmachi, Közép-Dél-Európára a Habroleptoides confusa jellemző. Mediterrán elemek is megtalálhatók a patakban. Az Electrogena gr. lateralis I. és II: eddig a Pilisből, Börzsönyből volt ismert. A közép- és dél - európai elteijedésű sziklás, köves aljzaton, sebes vízben élő Rhithrogena ferrugineat nagyobb, Rhithrogena indinát kis számban találtuk. Különös, hogy az álkérészek fajszáma (20) meghaladja a kérészekét (16). Ez a magyarországi hegyvidéki patakoknál szokatlan. Az álkérészeknél gyakorlatilag két család (Nemouridae, Leuctridae) képviselőit találjuk. A harmadikból (Perlodidae) egyetlen példányban Isoperla tripartitát találtuk meg. Az előkerült 22 tegzesfaj szinte mindegyike európai elteijedésű, jellegzetes, forrás és pataklakó szervezet. Érdekes, de könnyen magyarázható, hogy a fénycsapdás vizsgálatokkal a patakvölgyből jóval több fajt sikerült begyűjtenünk (Kiss-Szabó 2001 és Kiss- Andnkovics et al 2002). Mindössze az alpesi lápok litorális régiójából jelzett Oligotricha striata utal a patakvölgy szubalpin jellegére. Diverzitás viszonyok a patak mentén A kérészeknél a ShannonWeaver diverzitás általában 2 körül mozog, átlagosnál kisebb értéket az I. és VI. csapdáknál kaptuk. Az I. csapdáknál a kisebb diverzitás az alacsony fajszám eredménye. A többi szakaszhoz viszonyítva a kevesebb táplálék mennyiség is okoz hasonló eredményt. A VI. csapdánál az alacsonyabb diverzitás oka a feltehetően nagyobb szervesanyag tartalom. Bár a fajszám itt a legmagasabb, az egyenletesség viszont már kicsi. Néhány faj (Baetis sp., Baetis rhodani, Rhithrogena ferruginea) kiugróan nagy egyedszámban fordul elő, ezzel csökkentve a „sokféleséget". A n., HL, V. csapdák diverzitását, fajszám, és egyenletesség értékei rendkívül hasonlóak egymáshoz. 1. táblázat Az EPT együttesek diverzitás és egyenletességi viszonyai a patak menté

n Csapda Ephemeroptera Plecoptera Trichoptera Csapda S H Hm» J S H Hm«, J S H Hmax J I. 7 M 2,8 0,46 11 1,6 3,46 0,46 16 2,82 4 0,7 II. 11 2,02 3,46 0,58 8 2,66 3 0,89 12 1,56 3,58 0,44 III. 10 2,09 3,32 0,63 11 2,07 3,46 0,6 11 1,72 3,46 0,5 IV. 6 2,09 2,58 0,81 7 1,96 2,81 0,7 6 1,67 2,58 0,65 V. 9 1,92 3,17 0,61 11 2,37 3,46 0,69 11 1,92 3,46 0,56 VI: 12 1,68 3,58 0,47 11 2,5 3,46 0,72 14 2,18 3,81 0,57 ? 16 1 97 4 0,49 20 2,98 4,32 069 22 1 98 3,48 0,57 A patak e területei 10-11 fajjal, 0,6 egyenletesség, 2 diverzitás értékkel kedvező életteret biztosítanak a kérészeknek. Érdekes, hogy a IV. csapdánál kapott diverzitás érték is az előzőkhez hasonló, pedig a fajszám és a maximális diverzitás is alacsony (6 ill. 2,58), az aktuális diverzitás mégis azonos az előzőekkel (2,09). A lápjellegű, alig mozgó víz viszonyait is eltérő fajok, Baetis sp., Habroleptoides confusa, alacsony egyedszámmal, de egyenletesen foglalták el ezt az élőhelyet. Ezek a töredékpopulációk feltehetőleg a drift működés folyamán jutottak a patakszakaszba