Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

11 Kérész, álkérész és tegzes (EPT) fauna referencia vizsgálata lilies féle kirepülő csapdákkal (Szalajka-patak, Bükk-hegység) Andrikovics Sándor

1, Oláh János

2 *EKF Állattani Tanszék, H-3300. Eger 2 Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Főiskola Környezetgazdálkodási Tanszék, H-5540. Szarvas Kivonat: A szerzők a Szalajka patak kérész, álkérész és tegzes faunáját vizsgálták lilies féle kirepülő csapdákkal. A húsz évvel ezelőtti gyűjtések, e három állatcsoportra való részletes feldolgozása történt meg. A patakban az álkérészek bizonyultak a legnagyobb fajszámú csoportnak. A kérészek kisebb fajszámban de viszonylag nagy egyedszámban a patak alsó részein éltek. A patakból előkerült kisebb egyedszámú tegzes fajegyüttes az előzőeket alig meghaladó fajszámban (22) népesítette be a patakot. A napjainkban megismételt lárvavizsgálatok mindhárom csoportban jelentós faunaátrendezódést és diverzitás csökkenést mutatnak. Kulcsszavak: Ephemeroptera, Plecoptera, Trichoptera, kirepülő csapda, Szalajka patak Bevezetés a patakszakaszok fauna együttesei között? Milyen a vizsgált csoportok repülési dinamikája? Megpróbálunk minden eddigi munkánál részletesebb, pontosabb leírást adni a kérészek, álkérészek és tegzesek repülési fenológiájáról. A részletes fajlistákat és a repülési időket részletesebben külön is közöljük (Andrikovics et al in press). A módszer alkalmazásával megkíséreltük becsülni a vizsgált rovarrendeknek az egész patakból kirepülő mennyiségét. A rovarok gyűjtése A gyűjtéseket a debreceni KLTE Állattani Tanszékén 198 l-ben és 1982. március 25.-től október 31 ,-ig végezték. A mintavételi helyek a patakok 6 jellegzetesebb pontján a Felső Szalajka - forrástól Szilvásváradig felállított hasáb alakú fóliasátrakban voltak. Az 1. sátor 36 m

2, a 2. sátor 41,86 m

2, a 3. sátor 32 m

2, a 4. sátor 36 m

2, az 5. sátor 32,2 m

2, s végül a 6. sátor 38,88 m

2 alapterületű volt. A sátrakat belül a vízből kirepülő rovarokat naponta egyszer lehetőleg azonos időpontban, a mennyiségi viszonyoktól függően hálózással vagy autóporszívóval gyűjtötték. A begyűjtött imágókat 70 %-os alkoholba helyezve tartósították. Az Ephemeropterák és Plecopterák dr. Andrikovics Sándor /EKF/, a Trichopterák dr Oláh János /TSF/, a Dipterák . néhai Szabó Jenő /KLTE/ tudományos gyűjteményében megtalálhatók. Értékelési módszerek A fajok meghatározása után Shannon-Weaver diverzitás elemzést és cluster analízist használtunk. A vizsgálati terület A Szalajka-patakrendszer a Bükk-hegység ÉNY-i szögletében található. Fonásai: a Felső-Szalajka középső triászkori szaruköves mészkőből, az Alsó (Szalajka) Szikla-forrás kampili mészkő meredekállású rétegeiből ered A terület tengerszint feletti magassága 400-600 m A patak a FelsőSzalajka forrástól mindegy 5 km hosszan, 70 m-es eséssel érkezik Szilvásváradhoz (Kiss, O. & Szabó, T. 2001). A patak vázlatos helyszínrajzát és rajta a fóliacsapdák helyét jelző tereppontokat két korábbi tanulmányból könnyen azonosíthatjuk (Kiss-Vilimi et al 2002, Kiss-Andrikovics et al. 2002). A patak korábbi hidrológiai viszonyairól összefoglalóan egy kb. 40 éve készült tanulmányból tájékozódhatunk (Zsilák 1960). 1. sz. mintavételi hely: A Felső-Szalajka forrás lefolyója A forrás leszálló, foglalt karsztforrást, amely gravitációs vízműként is üzemel. A vízadó réteg középső triászkori, tűzköves mészkő. A forrás vízhozama 1800-9000 l/s., hőmérsékletét 6.5-8.0 °C között mérték. Tipikus reokren forrás. Lefolyója medrét mészkőzúzalék ágyazattal látták el. A kristálytiszta forrásvíz az É - ÉNY - ra nyíló, mély szurdokA kis vízfolyások megismerésének fontos fejezetét jelenti az lilies (1972) által kezdeményezett és végrehajtott üvegházas vizsgálatsorozat. Ennek eredményeiről az azóta már elhunyt világhírű német hidrozoológus és munkatársai több mint száz dolgozatban számoltak be (pl. Illies 1978, 1980). A kirepülő rovarok befogására korábban is alkalmaztak úszó vagy rögzített csapdatípusokat, /funnel-, pyramid trap, floating-box, (Jonasson, 1954; CHedhill, 1960; Langford, 1975/, ezekkel szemben azonban az Blies féle kirepülő csapda a patak fölé épített állandó „üvegházból" áll, ahonnan a rovarokat egy-két napos időközönként összegyűjtik és rendszerint az egyes állatcsoportok meghatározását specialisták, ökológusok teamekben végzik. Ezzel a módszerrel a korábbi lárva vagy imágó vizsgálatoknál jóval nagyobb faj és egyedszámú fauna együtteseket mutattak ki, és minden eddiginél alaposabb anyagforgalmi megállapításokat tettek. Közben hazánkban is megállapították az egyes szubsztrát típusokra jellemző faj együtteseket, amelyek a patakok vízsebesség ingadozásait követve a megfelelő aljzatú részeken periodikusan, ugyanakkor mozaikszerűen ismétlődnek a mederben (Kiss, O, 1976-77, 1997, Oláh 1964). Éppen a Bükk hgy-i Szalajka és az Eger patak volt ahol fénycsapdás imágó vizsgálatokat és lárva felméréseket egyaránt végeztek. (Kiss 1976-77, 1977, 1982-83, Kiss-Szabó 2001, Kiss-Andnkovics et al. 2002). A Szalajka völgyből a fénycsapdás és a lárvavizsgálatok együttes eredményeként 50 tegzesfajt mutattak ki (Kiss-Vilimi et al 2002). A Szalajka völgyből fénycsapdával fogott tegzesek funkcionális-táplálkozásbiológiai együtteseinek értékelése ugyancsak megtörtént (Kiss et al. 2002). Az Illies-féle kirepülő csapdák alkalmazására 1981-82ben hazánkban is úttörő kezdeményezés történt. A néhai Szabó Jenő és munkatársai (Debreceni Egyetem) az 5 km hosszú bükki Szalajka - patak teljes hosszában, hat karakterisztikus élőhelyeken fóliasátrakat állítottak fel. A Szalajka patakból gyűjtött több tízezres rovaranyag specialistákhoz került, és a fajok meghatározása néhány évvel ezután meg is történt. Sajnálatos azonban, hogy e kitűnő gyűjtési anyag kérész, álkérész és tegzes anyagának értékelése, egységes feldolgozása nem történt meg, és publikálásra sem került. Jelen munkában nem vállalkoztunk sem többre sem kevesebbre, mint e kitűnően gyűjtött anyag Ephemeroptera Plecoptera és Trichoptera együtteseit meghatározzuk és értékelését elvégeztük. Az anyag feldolgozásával a következő célkitűzésre keresünk választ: Minden ilyen jellegű munka első alapfeladata a faunakép leírása. Milyen fajok élnek a patakban? Vajon a rövidebb /5 km-es/ patakon kimutatható-e élőhelyek szerinti elkülönülés