Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Sümegi Mihály: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján

SÜMEGI M.: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján 381 Rábcába húzódott. Ennek keskeny, elhanyagolt medrében azonban nem fért el, és Acsalag, Bő sárkány, Csorna és több rábaközi helység határának termését tette tönkre. A középső szakaszon a jobb part felé Várkesző és Ómalomsok között, a bal part felé pedig Sobor és Árpás között tört ki rendszeresen a Rába vize a várkeszői, ómalomsoki és árpási malomgátak miatt. Ilyenkor elsősorban Sobor község úszott. A kitört ár ezután több Sopron megyei község határát pusztítva a Rábcába zúdult. Kóny, Fehértó, Markotabödöge, Kapi, Réti, Győrsövényháza, Bezi, és Enese határait annyira elárasztotta, hogy csak ittott látszottak ki a vízből a dombosabb tereppontok. Koroncótól Sövényházára egyenes vonalban ladikon lehetett eljutni. A jobb parti megszokott kitörési helyek a következők voltak: Bolgatvölgy, az Egyházaskeszőtől Marcaltőig húzódó szakasz, valamint az Ómalomsok és Ki sárpás közötti rész. A vízkitörés oka föleg az árpási malomgát volt. A kiömlött víz a Marcal völgyébe húzódott, elöntötte Ómalomsok és Újmalomsok, Mórichida, Árpás, Rábaszentmiklós, Kisbabot, Rábaszentmihály, Csécsény, Mérges, Koroncó és Gyirmót községek határát. A kiáradt vizek posvánnyá változtatták a Marcal völgyét, annak ellenére hogy töltések voltak a bal parton Győrnél, Patonától Bodonhelyig, innen a Kis-Rába torokig, tovább Ragyogóig, sőt, e felett is. A jobb parton Győr város határában, majd Patonától Marcaltőig és innen a magasparttól Kemenesszentpéterig már a kisebb árhullámok is kitörtek, s az említett községeket veszélyeztették. Különösen gyakori volt a Marcal felé való kitörés, ahol a Bolgatinvölgy, az Ásvány-árok és több kisebb árok azzal a rendeltetéssel készült, hogy a Rábából kitörő vizeket a Marcal völgyébe vezesse. Történelmi emlékeink szerint a Rába már az Árpádok alatt okozott bajokat, s levéltári adatok lecsapoló csatornákról és védtöltésekről is szólnak. IV. Bélának 1226-ban kelt kiváltságlevele a borsmonostori minoriták egyháznépét felmentette az alól, hogy "a víznek gátjához, mely népiesen iztra (ebből eredt a későbbi eszferu) nevet visel" kirendeltessék. A győri káptalan 1263. évi levelében ez áll: "János földje éjszakról kezdődik urunk a király ustro (olvasd: üsztro) nevű gátjánál, mely teijed a Rábáig". Fekete Zsigmond műszaki tanácsos "Adatok a magyar Kis-Alföld közgazdasági és vízrajzi múltjárór c. értekezésében számos olyan vízmű létezését igazolja, amely kétségtelen bizonyítéka, hogy elődeink rendszeres vízszabályozásokat foganatosítottak. így a Hanság rendezése céljából a Rábáig csatornákat ástak, s hogy a Hanság keleti medencéjét biztosítsák, és a Duna nagyvizeinek a nyugati medencébe való visszahatását mérsékeljék, megépítették a "baromház-réthii eszterut". A Rábán és Rábcán épített kártékony malmok megszűntetése és lebontása tárgyában kiküldött Csáky István nádor 1247-ben kelt levele csupán a csornai egyház tulajdonát képező vicai malmot találta rendben: a többit lebontatta, és a csatornatöltések magasítását szorgalmazta. Hogy a Rába és Rábca vidékének a 13. században a maitól egészen eltérő vízrajzi képe volt, azt egykorú okmányok tanúsítják. A 17. század elejétől pedig egész sorozatát találjuk a hatósági intézkedéseknek, amelyek sikertelenül keresték a módját e kiteijedt vidék árvízbajai orvoslásának. Az 1622. évi 42. tc. a Rábának és a malomárkoknak királyi biztosok felügyelete alatti műszaki vizsgálatát rendelte el. Az 1636. évi 64. tc. a Rába-meder kitisztításával, s az ottani vízbajok elhárításával egy küldöttséget bízott meg. Az 1655. évi 30. tc. ismét küldöttséget rendelt a Rába-meder kitisztítása és a szükséges védtöltések felépítése végett 1699-ben I.Lipót király rendeletére küldöttség járta be a Rába-völgyet. Jelentésükben előadták, hogy a malmok eltávolításával minden árvíz megszűnnék, de mivel a malmokra szükség van, azok rendezését kezdeményezték. Javasolták a keszői Rába-malmon felüli, az időközben betemetett "Ásvány" nevű árok újbóli megnyitását, amely a Rába fölösleges vizét a Marcalba vezetné. Az Ásvány-árok megnyitása azonban nem vetett véget az árvíz bajoknak. Veszprém megye 1746. április 23-án Pápán tartott ülésén az érdekeltek panaszt emeltek, hogy Vas megye határában a Rába partján mintegy öt éve Sopron megye töltést emelt, amely megzavarja a Rába folyását, és az Ásvány-árkon keresztül kitörő vizeket annyira megnöveli, hogy azok a Marcal körüli mezőket mocsarakká posványosítják, s több azelőtti szántóföldet kaszálónak sem lehet használni. Veszprém megye felterjesztésére a Helytartótanács 1759. február 22-én Sopron, Vas, Győr és Veszprém megyéket egyértelmű eljárásra utasította. Az érdekelt vármegyék a szabályozás körüli intézkedéseikben általában nemigen vohak egymásra tekintettel. A legtöbb viszály magvát képezte a Kis-Rábát az anyamederből kiszorító mű, az úgynevezett torokgát, és az azzal kapcsolatos zsilip. E műtárgy történetében korszakos a Sopron és Vas vármegyék által Répcelakon 1801-ben létrejött egyesség, amely a későbbi tárgyalások alapjává vált, és a törvényhatóságok is ennek szellemében foglaltak állást. Megállapodtak egy, a Rába árvizeinek ellenálló sarkantyú (keresztgát) építésében, amely a folyó vizét úgy osztja meg, hogy egyharmada a kapuvári ágba, kétharmada pedig az öreg Rábába irányuljon. A költségeket a molnárok közt várható haszon arányában a malomkerekek arányához és számához mérten állapították meg, (egyharmad Vas megye, kétharmad Sopron megye). Ez az egyesség a villongásoknak sokáig elejét vette. 1827-ben az árvíz a torokgátat tönkre tette. Sopron vármegye a zsilipet 1831-ben az előbbi helyétől 10 m távolságra, eltérő szerkezettel helyreállíttatta. Ebből a régi ellentétek ismét kiújultak. Vas vármegye Sopron vármegye eljárását sérelmesnek találta, mivel a helyreállítás úgy történt, hogy a Kis-Rábába a zsilipen keresztül csak a malmok hajtására szükséges víz tudott bejutni, míg korábban az árvizek egyharmada is elfolyhatott a Kis-Rába felé. Sopron vármegye pedig nem egyezett bele, hogy a KisRába vizének csekély hasznáért a megye nagy részét romlás és veszély fenyegesse, a Kis-Rábát csak malom-csatornának tekintette. Nagyobb érdeklődést keltett Keczkés Károly mérnök terve, amelyet az 1838. évi érdekeltségi gyűlés elé teqesztettek A terv különböző okok miatt nem valósult meg. 1859-ben megalakult a Marcal-szabályozó Társulat, de Győr megye a Rába szabályozása nélkül a társulat tervét