Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Sümegi Mihály: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján

382 HIDROLÓGIA] K.ÖZLÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. nem fogadta el, és nem is csatlakozott a társulathoz. 1870-ben Szombathelyen Győr, Moson, Sopron és Vas vármegyék és Sopron sz. kir. város küldöttei kimondták: szükségesnek és hasznosnak tartják, s igénylik a Rába szabályozását. Kérték a kormányt, hogy a terveket készíttesse el. A szabályozás kezdetei 1871-ben Győrött az előmunkálatok és a tervezetek elkészítésre alakított albizottság szabályzatot alkotott az árterek összeírására és osztályozására. Eszerint ártérnek tekintendő a Nezsider és Győr közti hosszvonalban fekvő mindazon terület, amelyet az 1853. évi áradás alkalmával rövidebb vagy hosszabb ideig víz borított Az addigi emberemlékezet óta legmagasabb, 1853. évi árhullám vízállásainak legmagasabb vonalát a szintezéssel megállapított hossz-szelvényben is feltüntették. Újházy János főmérnök készítette el 1871-ben a Rába szabályozási terveit Szentgotthárdtól a Dunáig A Rába érdekeltsége 1871. június 25-én Győrött Örményi József kormánybiztos elnökletével közgyűlésre jött össze, amelyen a kormánybiztos a szabályozás terveit az érdekeltség elé teijesztette. Vas vármegye az előterjesztés után óvást emelt minden hozandó végzés ellen, mivel a gyűlést Győrbe, s nem Szombathelyre hívták össze. Újházy János tüzetesen ismertette a szabályozási tervet, amely kiterjedt a Rábára, a Marcal végszakaszára és a Kis-Rába torokra. A közgyűlést követően Győrött és Szombathelyen 20-20 napig közszemlére tették ki a tervek írásos anyagait 1871 november 15-én újabb közgyűlést tartottak. A Marcal-szabályozó érdekeltség egyetértett a tervekkel, Vas megye viszont tiltakozott az alakítandó társulatba való beolvasztása ellen. A közgyűlés úgy döntött, hogy a Szentgotthárdtól Dunáig kidolgozott tervek rövidebb szakaszon is végrehajthatók, s tekintettel Vas megye magatartására, a folyószabályozást egyelőre Pattyig hajtják végre. A közgyűlés ez után szavazott a társulat megalakításáról. Az ártér birtokosai 89 %-os terület-arányban szavaztak a Rábaszabályozó Társulat megalakulása mellett. A Rábaszabályozó Társulat megkezdte működést: 1875-ben Meiszner Ernőt vezető mérnökké választotta Győr vármegye területén a Marcal alsó ártere beolvadt a Társulatba. 1878-ban Meiszner Ernő újabb Rába-szabályozási terveket készített. 1879-ben a társulat léte veszélybe került. Kormánybiztos kirendelésére került sor. 1879. tavaszán különösen az alsó vidéken rendkívüli árvíz pusztított. A felső vidék helyzetét a malomgátak időközbeni eltávolítása tette tűrhetőbbé, de emiatt annál rohamosabban indulhatott az áradat az alsó Rábaközre és Győr vármegyére. Hasztalan volt minden erőfeszítés: a Rába Malomsoknál és Mérgesnél elszakította jobb parti töltéseit, és átnyomult a Marcal völgyébe. Több helyen elszakította a bal parti töltéseket is, elborította az alsó Rábaközt és a Tóközt, amelyet pedig aránylag erős művek védelmeztek. Győr vármegye mind sürgősebben követelte a szabályozások folytatását és befejezését. 1883-ig a Rábaszabályozó Társulat megindította a szabályozási munkálatokat, amelynek során töltéseket épített, malomgátakat bontatott, műszaki megoldások ügyében állást foglalt, és ezeket a minisztériummal jóváhagyatta. A kivitelezés nagyon vontatottan haladt gyakri pénzhiány, illetve az érdekeltek kellő hozzáállásának hiánya miatt. 1882. végén a Rába jelentékenyen megáradt. Az árvíz a töltéseket több helyen is átszakitotta, sőt összedöntötte a megági keresztgátat Az alsó Rábaközben nagy területeket öntött el, bedöntötte a megági zsilipet és az árpási hidat Soboron és Árpáson az utcákba és házakba is benyomult. Rövid idő múlva a Duna áradása még nagyobb csapást mért Győr városára és környékére. A megáradt Duna megduzzasztotta a Rába vizét is egészen Rábaszentmihály határáig. A Kis-Duna Pinnyédnél és Zámolynál, a Nagy-Duna pedig Gönyünél szakította át a gátakat. Kiöntött a Rábca is Abdánál és Börcsnél. A Szigetköz falvai közül Zámoly, Újfalu, Vámos, Szabadi, Kisbajcs, Nagybajcs, Bácsa, Szőgye, Vének határai és belterületei kerültek víz alá. A vízbe került 276 ház közül összedőlt 40, megrongálódott 74. Víz borította még Győrsziget, Pataháza, Révfalu, Újváros nagy részét is Győrszigeten 349, Révfaluban pedig 230 ház került vízbe. Ezekből összedőlt 51, erősen megrongálódott 82. Összesen mintegy 10 ezer ember maradt hajlék nélkül A falvakból kitelepített lakosság száma elérte a 7 ezret. Halálos áldozat nem volt. Az 1883. évi nagy árva Az 1882. év utolsó napjain kezdődött árvíz 1883. január 2-án 530 cm-es győri vízállással veszélyes jelleget öltött, s néhány nap alatt rohamosan érte el tetőpontját. Győr vármegye és Győr sz kir. város tisztikara, valamint a Rábaszabályozó Társulatnak az alispán rendelkezésére bocsátott tisztviselői, s utóbb, a miniszter által kiküldött Péch József középítészeti fehigyelő mindenütt, ahol a veszély a legnagyobb volt, éjjel-nappal, önfeláldozó buzgalommal végezte a védekezési munkálatokat. A szorongatott lakosság, és különösen a katonaság a végkimerülésig folytatta küzdelmét a hatalmas elem ellen, de mindhiába. Az elégtelen méretű és helytelen vonalozású töltések, amelyek a váratlanul jött árvíz ellen nem voltak ellátva a szükséges védelmi anyaggal, ellenállásuk kimerültével átszakadtak. 1883. január 5-én Győr megye árterének legnagyobb része víz alatt állott. A vízállás folytonos emelkedését a nagy területű elárasztások alig mérsékelték, s nem apasztották. Január 7-én 600 cm-t ért el a vízállás. Győr-Újvárost és Szigetet a víz ekkor már kezdte elborítani, s éjfél után Révfaluban, 8-án hajnali 3 órakor Szigetben, s ugyanaz nap a cigánylaposi zúgónál, Újvárosban a töltések átszakadásával megtörtént az elárasztás. A vízállás ekkor érte el Győrött az addig észlelt legnagyobb magasságot, 619 cm-t. (1965-ben azután 757 cm volt a tetőző érték). A lakosság kétségbeesése leírhatatlan volt, bár a veszélyeztetetteket néhány nappal a katasztrófa előtt kezdték kiköltöztetni. Megragadó jelenetek fordultak elő, amikor lakóhelyeikhez és csekély vagyonukhoz a végsőkig ragaszkodó embereket karhatalommal kellett menekülésre kényszeríteni. A mentést a Győri Csónakázó Egyesület tagjai és a tűzoltók fáradhatatlanul segítették. Kemény Gábor miniszter január 17-én bejárta a pusztulás színhelyeit. A roskadozó és összedőlt házak valóban siralmas látványt nyújtottak, de még siralmasabbat a középületekbe és néhány magtárba összezsúfolt nyomorgó menekül-