Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Sümegi Mihály: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján

380 A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján Sümegi Mihály 9024. Győr, Baross u. 25. Kivonat: Az egykori Rábeszabályozó Társulat 1883. előtt megkezdte a folyó magyar szakaszán a szabályozási és árvízmentesítési munkákat. A szükséges pénz lassan gyűlt, mert az érdekeltségek sem voltak gazdagok. 1882. végén a Rába, a Duna, és más közeli mellékfolyók megáradtak. A katasztrófa végül elérte Győr városát is. Ettől kezdve vették komolyan a kormányszervek a Rába folyó rendezésének ügyét, így a kiépített védőmüvek - az 1965. tavaszi árhullámokat kivéve - a mai napig helyt tudtak állni. Mint minden árvízi évforduló, ez is az árvízmentesités folyamatos és soha el nem hanyagolható feladataira figyelmeztet Kulcsszavak: vízügyi történelem, árvízvédekezés, folyószabályozás. A Rába és vízgyűjtője Az Alpok délkeleti, és a Bakony északnyugati lejtőin eredő folyók a Kisalföld medencéjén keresztül érik el befogadójukat, a Mosoni-Dunát. E vízrendszer föfolyója a Rába, amely - a Lajta kivételével - a vízgyűjtő valamenynyi vízfolyásának befogadója volt. Az emberi beavatkozások során a Kisalföldön Magyarország egyik legbonyolultabb vízrendszere alakult ki. Különösen a Rába-RépceRábca vízrendszert hozták igen szoros kapcsolatba a vízátvezetések. A Rába Ausztria területén ered a Fischbachi-Alpokban. Szentgotthárdnál lép hazánk területére, és Gyöméi torkollik a Mosoni-Dunába Magyar szakaszának hossza 182 km. A felső, mintegy 98 km-es szakasza a NyugatDunántúli, a Sárvár-Győr közti 84 km-e szakasz pedig az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében áll. Medre Szentgotthárdtól Csákánydoroszlóig erősen beágyazott, attól lefelé hordalékkúpon folyik. A szorosan vett Rába vízgyűjtő 10 113 km

2 Ennek 45 %-a fekszik osztrák területen. A Rába vízgyűjtőjén 40 % a 300 m A.f.-nél magasabb hegyvidék, 40 % a 200-200 m A.f. közti dombvidék, 20 % a 200 m A.f. alatti síkvidék. A vízgyűjtő 2 %-a belterület, 7 %-a rét-legelő-nádas, 60 %-a szántó, és 41 %-a erdő. A vízgyűjtő túlnyomó részét közepesen vízáteresztő és erősen vízzáró talajok borítják. A Rába-völgy éghajlata viszonylag csapadékos, peremein hűvös, mérsékelt övi. Az évi átlagos csapadék 550800 mm. Az osztrák magashegyi részeken évi 1500-2000 mm is előfordul. Lefolyás szempontjából a nyári idény csapadékai mértékadóbbak a télinél. Jellemző a Rábára a hordalékosság, különösen árvizek idején. Fagyos időben a jégképződés, jégtorlódás, jégzajlás a Rábán károkat okozhat, leginkább Sárvár alatt. A Rábca alsó szakasza, mocsaras jellege miatt nehezen fagy be. Árvízveszélyt azonban a jég nem szokott okozni. A Rába árvizeinek jellegét mindig a csapadékot leginkább szállító rész-vízgyűjtőn történtek határozzák meg. A tavaszi hóolvadás hosszabban tartó, alacsonyabb árvizeket hoz. Rövidebb, nagyobb árvizeket a több napos, nagy intenzitású záporesők okozzák, ha a talaj ezek előtt vízzel telítődhetett. Bármelyik hónapban fordult már elő nagyobb áradás, és elsősorban a március-április, vagy a november hónapban előfordultak bizonyultak emlékezetesebbnek. A hazánkat ábrázoló legrégebbi térképeken a Rába Vasvártól északra egyenes vonalozású, vagyis úgy tűnik, hogy Nicknél nem kanyarodik el Szany irányába, hanem egyenest Kapuvárnak csap. Az adatok azt bizonyítják, hogy a Rába kb. a 16. század végéig nem a mai medrében folyt, hanem Nicktől Beled, Kapuvár és Osli érintésével torkolt a Hanságba, illetve a mocsár-rengetegen át a Mosoni-Dunába. Az itt leírt ősi meder ma is megvan: Nicknél ágazik ki a mai Rábából, és Kis-Rába néven BeledMihályi-Kisfalud és Kapuvár érintésével a kapui ősi földvártól 4 km-rel keletre torkollik a Répcébe A mai állapot csak a 240-250 évvel ezelőtt végrehajtott szabályozás következménye. 1763-ban a Rába mai medrében folyt, de Nick és Beled között a folyóból három ág szakadt ki. Ezek tisztán észak-déli irányban Kapuvár felé folytatódnak, körülveszik a várat, majd Osli felé haladnak tova. Ezek szerint a folyónak a mai ágba terelése valószínűleg 1650 és 1700. között történt. Oka feltehetően az volt, hogy a Hanságot óhajtották minél előbb mentesíteni a Rába árvizeitől. A Kis-Rábát illetően vannak olyan feltevések is, hogy az mesterségesen épített malomcsatorna. Emellett szól az is, hogy már igen régóta tápláló zsilip van rajta, és a Rába vizét mesterséges úton - terelőgáttal (duzzasztóval) - igyekeztek a Kis-Rábába nyomatni. A morfológiai érvek mégis a Kis-Rába természetes származása mellett szólnak. Az lehetséges, hogy a malmok létesítésekor bizonyos szabályozási munkákat végeztek rajta, s talán innen ered a mesterséges kiásás hagyománya. A szabályozás előtti állapot és nevezetes árvizei A Rába szabályozását megelőzően évszázadokon keresztül folyt a vita és a harc az érdekeltek és a vármegyék között, hogy mit kellene tenni a Rába árvízi elöntéseinek megakadályozására. Szerencsétlenségre, a Rába mentén négy akkori vármegye találkozott: Győr, Sopron, Vas és Veszprém. Minden vármegyének autonóm joga volt ott és olyan méretű töltést emelni, amilyet éppen megfelelőnek tartott. A töltéseket ugyan megépítették, de fenntartásukról senki sem gondoskodott. A kanyargós mederrel együtt jár a folyó szélességének hirtelen változása: veszélyes összeszűkülése, majd kitágulása. Mindezekhez hozzájárult, hogy Sárvártól Győrig 23 malmot és ezekkel 23 teljes medret átfogó, partszintig érő gátat létesítettek, amelyek a középvizeket is kiszorították a mederből. Legtöbb gátáttörés a bal parton volt, a patyi révháztól a Kis-Rába torokig a patyi, jákfai, asszonyfai és a rendkívül magas dömölki gát miatt, a Rába ilyenkor a patyi réven alul, vagy Ragyogónál átszakította a töltéseket. Az uraiújfalusi és nicki határok felé vette útját, majd a répcelaki határban a Répce áljával együtt a Sopron megyei Dénesfa határától Cirák, Gyóró, Himód, Hövej, Kapuvár, Vitnyéd, Agyagos, Szergény és több más község határait pusztítva a Fertőbe, de legnagyobb részt a Hanyba és