Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
5. szám - Nekrológok (Dr. Kertai Ede, dr. Andó Mihály, dr. Reimann József, dr. Kontur István, dr. Dobos Alajos)
315 Nekroló g Dr. Kertai Ede 1917- 2003 A Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes tanára, a műszaki tudomány kandidátusa, az Országos Vízügyi Hivatal egykori főosztályvezetője, a Vízügyi Tervező Vállalat vezérigazgatója, dr. Kertai Ede okleveles mérnök 2003. március 12-én Budapesten elhunyt. Tevékenységben gazdag élete - annak itt csupán legfőbb adatait jellemezve - az alábbiakban részletezhető: 1917. március 23-án született Budapesten, vagyontalan, kisiparos család gyermekeként 1941-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki oklevelet. 194144. között a Kolozsvári Tudomány Egyetem jogi fakultásának is hallgatója volt. 1944-ben kötött házasságot, amelyből három fiúgyermeke született. Munkahelyeinek és beosztásainak sora 1938. szept. 1.- 1939. ápr. 18 Budapesti Vízmüvek - beosztott 1939. ápr. 19.-1941. jún. 30. Orsz. Öntözésügyi Hivatal beosztott 1941. júl. 1.-1941. dec. 31. Vízr. Intézet Vízerőtanulmány Csoport - csoportvez. főmérnök 1942. jan. 1.- 1944. végéig Vízerőügyi Hivatal - csoportvezető főmérnök 1945. ápr. 6 - 1947. febr. 11. Vízrajzi Intézet - csoportvezető főmérnök 1947. febr. 11.- 1950. jan. 1. Vízerőügyi Hivatal, majd Orsz Vízgazdálkodási Hivatal - csoportvezető főmérnök 1950. jan 1. - 1952. máj. 31. Mélyépítési Tervező Vállalat osztályvezető-helyettes 1952. jún. 1.- 1958. Vízerőmű Tervező Iroda, ill V1ZITERV - osztályvezető 1958- 1974. Országos Vízügyi Főigazgatóság (Hivatal) - főosztályvezető 1974-től Vízügyi Tervező Vállalat -vezérigazgató 1977. ápr. 1-től nyugállományban Dr. Kertai Ede pályafutásának első felében főleg vízerőhasznosítási kérdésekkel foglalkozott. Részt vett a Tisza-csatornázás hidrológiai ós vízerőgazdálkodási tanulmányainak készítésében, a tiszalöki vízerőmű tervezésének tudományos előkészítésében, vezetője volt a tiszalöki vízerőtelep tervezési munkáinak. 1954-ben ezért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. Részt vett ezután Magyarország vízerői új, korszerű kataszterének összeállításában, a Felső-Tisza vízrendszerében létesítendő nagyobb tározók előmunkálataiban. Vezetője volt az Országos Vízgazdálkodási Keretterv összeállítási munkálatainak: irányítása mellett mintegy 150 kutató és tervező működött. Ezért a munkáért a Magyar Tudományos Akadémia részesítette elismerésben A Vízügyi Tervező Vállalat osztályvezetőjeként irányításával kezdődtek meg a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer, a prédikálószéki szivattyús energiatározó és a Kiskörei Vízlépcső tervező munkái. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság Műszaki Tervezési és Tudományos Kutatási Főosztályának, ill. Vízgazdálkodási Főosztályának vezetőjeként irányító feladata lett a magyar vízkészletgazdálkodás megszervezésében, s a Kormány áhal 1961-ben elrendelt Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítésében Feladatkörébe tartozott a műszaki tervezés, a műszaki fejlesztés, a tudományos kutatás, a szakoktatás irányítása. Ezekért a Kormány 1964ben a Munka Érdemrend arany fokozat&vzl tüntette ki. Műszaki-tudományos tevékenysége során több mint 150 dolgozatot, jegyzetet, könyvet irt, igen sok előadást tartott, számosat külföldön. Szakértőként működött Lengyelországban és itthon a NIM Iroda, a Komplex, a Ganz Vagon és Gépgyár, valamint a FTV vállalatoknál. 1960-ban elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa és a műszaki doktori fokozatot, 1967-ben pedig cimzetes egyetemi tanárrá nyilvánították A következő nemzetközi és hazai szakmai, ill. tudományos egyesületek (bizottságok) munkájában vett részt: MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság tagja MTA Talaj- és Kőzetmechanikai Tud. Bizottság tagja Magyar Hidrológiai Társaság tagja Közlekedéstudományi Társaság Hajózási Szakosztály társelnöke Nemzetközi Völgyzárógát Egyesület (ICOLD, CIGB) Magyar Nemzeti Bizottság tagja UNESCO Nemzetk Hidr. Decenni um MNB, IB tagja Nemzetközi Hidrológiai Kutatási Szövetség MNB tagja. Az oktatásba 1947-ben kapcsolódott be. Előadója volt a Közgazdasági Egyetem Anyag- és Energiagazdasági Intézetnek, a Vízmesterképző Iskolának, több más szakmai tanfolyamnak. A Műszaki Egyetemen 1948-1952 közt előadóként, 1952. december l-jétől a II. sz. Vízépítéstani Tanszéken (másodállású) docensként működött. 1967-től címzetes egyetemi tanár és meghívott előadó. Előadta a vízépítéstan, hidraulika, folyószabályozás, vízépítési műtárgyak, vízerőművek, vízerőhasznosítás, illetve a vízgazdálkodás című tantárgyakat különböző tagozatokon: az Építőmérnöki Karon, a Gépészmérnöki Karon, a Gazdasági Mérnöki Szakon, a Szakmérnöki Tagozaton. Tagja volt még a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar Állami Vizsgáztató Bizottságának is. Kitüntetései: 1957.: Kiváló Dolgozó 1958.: Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója 1958. . Szocialista Munkáért Érdemérem 1964.: Munka Érdemrend arany fokozata 1974.. Munka Érdemrend arany fokozata. A legutolsó alkalommal 2002. november 18-án találkozhatott vele Szolnokon a tiszai árterületek biztonságának növelésére vonatkozó tervező munkákat és alapozó vizsgálatokat tárgyaló, hosszú mérnöki gyakorlatú szakemberekből összehívott munkaközösség. Aláírását még ott láthatjuk a kiadott nyilatkozaton igazolva, hogy hazánk vízügyeinek előrehaladását haláláig híven szolgálta Emlékét mi - munkatársai és tanítványai - is híven őrizni fogjuk! V.l.
