Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Nekrológok (Dr. Kertai Ede, dr. Andó Mihály, dr. Reimann József, dr. Kontur István, dr. Dobos Alajos)

316 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 5. SZ. Dr. Andó Mihály 1928-2003 Dr. Andó Mihály, a műszaki tudomány doktora, a geográfia és a hidrológia tudományának, a felsőfokú oktatásnak egyaránt tevékeny munkálója, pályatársunk, barátunk, folyóiratunk megbecsült szerzője 2003. március 22-én Szegeden elhalálozott. Dr. Andó Mihály 1928. október 19-én született Kötegyánbm, és 1954-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet a Szegedi Tudomány Egyetemen. 1954-1959. közt az Egyetem Éghajlattani-, 1959-tól 1995. évi nyugdíjba vonultáig a Természeti-földrajzi Tanszékén oktatott. 1958ban egyetemi doktori, 1964-ben földrajz tudományi kandidátusi fokozatot szerzett, s 1968-tól 1995. évi nyugdíjba vonultáig egyetemi docensként tevékenykedett. Tanulmányutat tett Moszkvában és Leningrádban, Bulgáriában és a volt Német Demokratikus Köztársaságban meteorológiai, klimatológiai és geofizikai intézetekben. Egyetemi doktori értekezésében a Tisza-ártér mikroklímáját, kandidátusi értekezésében a Délkelet-Alföld természetföldrajzi adottságait jellemezte. Kutató munkájának tárgykörében jellegzetes szükséghelyzet, az 1970. évi Tisza-vögyi árvízvédekezés hozott alapvető és visszavonhatatlan fordulatot. Emlékeim szerint 1970. májusában, amikor a Tisza és a Maros addig nem látott árhullámai az 1879. évi után egy újabb, második szegedi árvízkatasztrófa rémképét is felidézték, dr. Andó Mihály önkéntes segítsége lényegesen hozzájárult az eredményes védekezés megszervezéséhez. Részletes, a városnak és környékének domborzati viszonyait ábrázoló térképeinek bemutatásával, s a védelemvezetés rendelkezésére bocsátásával nemcsak Szeged biztonságáért tett sokat, hanem megalapozta a szegedi egyetemi tanszékek és a vízügyi szolgálat árvizektől mentes, "béke"-időszaki tudományos és gyakorlati együttműködését. Egyúttal saját kutatásainak fontos témájává is tette a Tisza-völgy és folyóin kialakuló árhullámok hidrológiai, meteorológiai, geográfiai és környezettechnikai kérdéseinek vizsgálatát. A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete előadó- és vitaüléseinek, földrajzi és vízügyi szaklapoknak, köztük a Hidrológiai Közlönynek váltak ezekből fontos anyagai. Az 1974, 1975, 1977, 1978, 1979, 1980, és 1981 évi tiszai árvízvédekezések résztvevőjeként kutatási eredményei nemcsak hazánkban, hanem az akkori Jugoszláviában is hasznosulhattak. 1994-ben nyújtotta be az Akadémián "A Tisza folyó vízjárásának hidrológiai, geográfiai, geológiai és környezettechnikai összetevői", a műszaki tudományok doktora fokozat eléréséért összeállított értekezését, amelyet 1997. végén védett meg. Elsősorban egyes földrajz-tudományi kritikusai vélték szakmájuk hagyományaitól távolinak a korreláció-elemzés számítógéppel támogatott módszerét, amellyel az értekezésnek nemcsak a Tisza-vízjárás hevességét sikerült számszerűsítenie, hanem a hevesség árhullám-levonulás során bekövetkező enyhülését is, a mellékfolyók árhullámainak alapvető tulajdonságait is. Mérnöki oldalról viszont üdvözölték a műszaki hidrológia gondolkodásmódjához közeli matematikai eszközök használatát, amely példát mutatott a geográfiai és a műszaki szemléletmód egyesítésében rejlő lehetőségekre. Életművének megkoronázója, elgondolásainak lényegében összefoglalója volt a halála előtt nem sokkal megjelent "A Tisza vízrendszer hídrogeográfiája" c. könyve. Idézzük ennek néhány fontos, és a szerző felfogására nézve egészen jellegzetes megállapítását: * "A nem-változó vízjárás-szabályozó tényezők között nagy szerepe van a lejtők égtáji kitettségének és tengerszint feletti magasságának ... Itt nemcsak a csapadék mennyiségét közvetlenül szabályozó domborzati sajátosságokra utalunk, hanem azokra a lejtő-magasságoktól és irányoktól függő lefolyás-különbségekre, amelyek áttételes okok miatt még az azonos hozamú csapadékokból is különböző lefolyási hányadokat eredményeznek". "Még a műszaki körökben is tartja magát az a (téves) vélemény, hogy az átvágásokkal megrövidített folyóban az árhullámok levonulása az esés megnövekedése miatt gyorsult meg. Az árhullámok levonulásának hatékony gyorsítója lehetne a vízkiteriilési tér megszűkülése, de a Duna és a Maros visszaduzzasztásai miatt ez a hatás is csak korlátozott. Alapvető javulás csak azzal lett volna elérhető itt, ha a Körös, Maros, vagy a Duna torkolati szintjét sikerült volna valamilyen módon érezhetően leszállítani. Mindaddig, amíg az említett folyók Tiszára duzzasztása fennáll, az árhullám nem távozhat a Tiszából, bármennyi is az átvágás, és bármekkorára is növekedne a meder esése Ha viszont a duzzasztás állapota megszűnik, és vízszint-süllyesztésbe mehet át, nemcsak a lefolyás gyorsul meg, hanem az árhullám is véget ér. Itt már van jelentősége a meder vízvezető képességének is, és megérthető, hogy a töltések között folyó Tisza sokkal hamarább üríthető, mintha a kiterült vizeknek kellene utat találniuk a mezőkön visszafelé. így a szabályozás - bár több akadályt tényleg elhárított a levonulások tartóssága elől - alapvető fordulatot azért nem okozhatott, mert a Tisza, árvizeinek kialakításában legtöbbször nem a maga ura, hanem hidrológiai önállóságát vesztve más folyók viselkedésének befolyásoltja lesz" "A Tisza napi vízállás-változásainak nagyságrendje statisztikai szórásértékek alapján felbecsülhető, és ezzel különböző szelvényei egyedileg és összefüggésükben jellemezhetők". * Az emlékezés összeállítója számára mindenkor emlékezetesek maradnak közös bejárásaink árvízkor vízijárművön valahol a Tiszán, szárazabb időszakban valahol a Dél-Alföldön, a folyó- és állóvizek megismerésére. Csak azt a folyót, azt a tájat szerethetjük meg, amelyet nemcsak adataiból, hanem ottlétünkből, bejárásainkból is megismertük, és csak annak a hazának az életét tudjuk megjobbítani, amelyet ismereteink által megszerethettünk. * Őrizzük meg és adjuk tovább dr. Andó Mihály mozgalmas és gazdag életének példáját, tudásának és eredményeinek tárházát az Ő tevékenységét remélhetőleg hasonló lelkesedéssel és sikerrel folytató, és tovább fejlesztő utódoknak. Dr. Vágás István