Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Kerényi A. Ödön: Az Európai Unió elvárásai a megújuló áramtermelés terén

304 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003

. 83. ÉVF. 5. SZ. A Hágai Bíróság döntésének helyes értelmezésről több tanulmányom, cikkem jelent meg a szaksajtóban és azt előterjesztettem mind a miniszterelnöknek, mind az illetékes minisztériumok, hatóságok és energetikai társaságok vezetőinek is. Sajnos eddig nem kaptam érdemi választ. Tudom azonban, hogy komolyan készülnek a szlovák féllel való tárgyalások folytatására, de nincs még egyeztetett tárgyalási utasítás a kormánydelegáció számára. Ezért megismétlem a magyar tárgyalási koncepcióra vonatkozó javaslatom lényegét: A Hágai Bíróság 1997.évi ítéletének 12. pontja csupán azt mondta ki, hogy a „Nagymarosi Vízlépcső megépítésére, a Bősi Vízerőmű csúcsra járatása céljából nincs szükség", mivel „erről a felek kölcsönösen lemondtak". Ez a tervmódosítás egyébként az én javaslatomra történt., amit még 1990-ben a magyar villamosenergia-rendszer főmérnökeként tettem, hogy megmentsem a közel 4 milliárd kWh megújuló energia hasznosítását jelentő, befejezés előtt álló beruházást. A Nagymarosi Vízlépcső megépítése azonban az államközi szerződés összes egyéb célkitűzésének eléréséhez nélkülözhetetlen. Medgyessy Péter miniszterelnök kijelentése: „Nem építünk gátat a Dunán" is így értelmezendő, hogy valóban nem kell gát a Bősi Vízerőmű csúcsra járatása céljából, de felülvizsgálandó, hogy milyen hazai és nemzetközi előnyök származhatnak a Nagymarosi Vízlépcső megvalósításából a hágai ítélet szellemében. A BNV legnagyobb előnye az évi kb. 4 TWh (milliárd kWh) megújuló villamosenergia-termelés, amelyből az alapszerződés szerint 50 % a jogos magyar hányad. Ebből - kerekítve - 3 TWh a Bősi, 1 TWh pedig a Nagymarosi Vízerőmű termeléséből származik. Nem is beszélve az egyéb előnyökről, amelyek az árvízvédelem, a hajózás terén jelentkeznek. A gát hidat képezne a Börzsöny és Pilis térsége között. Emellett néhány fenékküszöbbel a Szigetköz vízpótlása a Dunakiliti alatti szakaszon is megoldódna, amit mind a szlovák oldal csallóközi tapasztalatai, mind az egyetlen létesült fenékküszöb a Szigetköz Dunakiliti feletti része bizonyít, ahol virágzik a vízi turizmus a vízzel feltöltődött mellékágakban, szemben a kiszáradással fenyegető álhírekkel. Az EU irreálisan magas első tervezetét sikerült ugyan az egyeztető tárgyalásokon 3,6 %-ra mérsékelni, de ez is magasabb, mint a GKM szerinti magyar lehetőség. Ezt bizonyítja a GKM szakértőjének, Bohótzki Ferenc főtanácsosnak a „Realitások a megújuló energiaforrásokból termelhető villamosenergia-termelés területén" című tanulmánya, ami az Energiafogyasztók folyóirat 2003/3 számában jelent meg. Érthető, hogy mint kormányhivatalnok nem számolhatott a dunai vízerőmüvek adta lehetőségekkel, s mindössze 2,1 TWh megújuló energiából származó többlettermelést tartott lehetségesnek, ami 2,63,1 %, így sajnos kisebb az új EU irányszámnál. Ez a GKM felmérés azonban számos olyan vitatható elemet tartalmaz, amelyek számbavételét sajnos nem előzte meg ágazati egyeztetés. Az 1 .táblázat becslésével szemben pl. 1650 GWh termelést remél biomasszából és biogázból együtt, 400 GWh-t pedig szemétégetésből. Ezek a tételek megkérdőjelezhetők, mivel egyrészt nem csökkentik a C0

2 kibocsátást, másrészt félő, hogy káros erdőirtáshoz is vezethetnek. Úgy vélem, hogy e témakörben a GKM és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szervezhetne, az energetikai és hidrológiai társadalmi egyesületek bevonásával szélesebb körű szakmai egyeztetést, hogy valóban konszenzuson alapuló reális terv készülhessen a megújuló energiából tervezhető áramtermelés számára. Külön kell kitérnem a vízerő-hasznosítás terén kialakult téves magyar társadalmi szemléletre, ami a BNV körüli politikai viták miatt terjedt el, és teljesen eltér a világban kialakult reális felfogástól. Ezzel kapcsolatban utalok a legutóbbi kyotói konferenciára. A Kyotoban 2003. március 16-23 között tartott World Water Forum napirendjének kiemelt eleme volt a víz és energia. A Forum első napi programjában helyet kapott az „Első nemzetközi csúcstalálkozó a energia céljára fenntartható vízhasználat" című értekezés. A csúcstalálkozóra a „Világ csúcstalálkozó a fenntartható fejlődésről" (WSSD, Johannesburg 2002.) folyományaként került sor. Értékelték a vízgazdálkodás és a vízerő-hasznosítás közötti kapcsolatot. Az elhangzottak a program szerint integrálták az energetikai technológiák, a szociális/környezeti gyakorlat, a beruházás és politika kérdéseit. A programban a kormányok, az ENSZ, a Világbank képviselői mellett részt vettek ipari, szolgáltató cégek, oktatási, kutatási intézmények és NGO -k képviselői. A fórumon 24 000 résztvevő volt. Több mint 170 országot miniszter vezette küldöttség képviselt. A Miniszteri Értekezlet által elfogadott nyilatkozatot külön szakasza érinti a vízerő-hasznosítás kérdését: „15. szakasz: Felismerve, hogy a vízenergia megújuló és tiszta energiaforrás, ezért készleteit környezeti szempontból fenntartható, és szociálisan igazságos módon keli felhasználni." A kyotói nyilatkozatban a vízenergia kiemelése követi a johannesburgi WSSD világ csúcstalálkozó végrehatási programjának 19.e pontjában foglaltakat, ami felhívta az országok figyelmét a megújuló energia hasznosításának növelésére, beleértve a vízenergiát.. Az erre vonatkozó álláspontot, (magyar fordításban) az alábbiak tézisek mutatják: a. A vízenergia megújuló és tiszta energiafajta. b A megújuló energiára vonatkozó politika és jogalkotás a vízenergia minden méretére kell, hogy vonatkozzék. c. Lényegtelen, hogy a vízenergia régi, vagy új megújuló forrást képez d. A vízenergia hasznosításának (beleértve a felújítást és bővítést is) növekednie kell e. A feltételek alapján egyaránt szerepe van mind a nagy, mind a kis méretű létesítményeknek. f. A környezeti tudatosság és a helyileg érintett emberek iránti érzékenység kulcskérdés. g. Az ágazatnak folytatnia kell a jó gyakorlat értékelését és fejlesztését." Sajnálatosnak tartom, hogy erről a fontos nemzetközi dokumentumról a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium semmiféle tájékoztatást nem adott és a magyar médiák sem szóltak róla. Elgondolkoztató az alapvető különbség, ami a jelenlegi magyar és a nemzetközi