Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Koltay József: Dégen Imre államtitkár és a vízgazdálkodási társulatok

31 Dégen Imre államtitkár és a vízgazdálkodási társulatok Koltay József 1015. Budapest, Ostrom u. 8/

B Dégen Imre 20 évig (1955-1975) volt az egységes vízügyi szolgálat legendás hírű, kiváló szakmai vezetője. A kereken 40 éves vízügyi szolgálatom legsikeresebb időszaka egybeesik az Ő vízügyi munkásságával. Ebből a 20 évből 17 évet az általa vezetett Országos Vízügyi Főigazgatóság (Hivatal) állományában töltöttem. Dégen Imre államtitkár szerette és értékelte a fiatal, lelkes és hivatását szerető vízépítő mérnököket így kerülhettem - feltehetően Illés György javaslatára - én is fiatalon (mindössze 24 évesen) az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vízellátási és Csatornázási Önálló Osztályára, amire még ma is büszke vagyok. Az OVF legfiatalabb mérnökeként nagy szorgalommal és tanulással néhány év alatt be tudtam illeszkedni a Főigazgatóság szervezetébe és állományába Ehhez jó indulási alapot adott, hogy munkába állásom kezdetétől közreműködhettem a víziközmű társulati mozgalom országos szervezésében és szakmai irányításában. Nagy megtiszteltetés és az addig végzett munkám méltó elismerése volt, hogy 1971-ben Dégen Imre államtitkár - saját kezdeményezésére - kinevezett az OVF Tanácsi Osztályának vezetőjévé, ahol 1975. év végéig az államtitkár nyugdíjazásáig - biztos „háttérrel" tevékenykedhettem Az OVF-ben Dégen Imre munkásságának időszakában több alkalommal volt lehetőségem az államtitkárral való közvetlen hivatalos és magán beszélgetésekre. Elmondhatom, hogy Dégen Imre szakmai munkásságát - a vízgazdálkodási társulatokat érintően - személyes tapasztalataim alapján is jól ismerem, ezért büszkén és bátran vállalkoztam az emlékülésen való szereplésre és a publikáció elkészítésére 1. Bevezetés Dégen Imre államtitkár a XX század második felében a vízügyi szolgálat legkiválóbb vezetője volt, aki a nehéz időszak ellenére is 20 évig állt a vízügyi szolgálat élén! Munkásságának értékelésénél, - amint erre az emlékülésen hozzászólásomban is utaltam - három legfontosabb érdemét feltétlenül szükséges megemlíteni, illetve kiemelni. - Dégen Imre nevéhez fűződik az 1953-ban létrehozott Országos Vízügyi Főigazgatóság, az egységes vízügyi szervezet megerősítése, továbbfejlesztése a kor követelményeinek megfelelően, továbbá a növekvő feladatokhoz szükséges műszaki-gazdasági-jogi alapok megteremtése, a személyi feltételek (szakemberek) biztosítása. Mivel Dégen Imre kiváló szervező és stratéga volt, irányításával viszonylag rövid idő alatt sikerült a szükséges feltételeket biztosítani. - Dégen Imre mint árvízi kormánybiztos is kiválóan helytállt. Kormánybiztosként irányította az 1956. évi, az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszavölgyi árvédelmet, majd az árvizek tapasztalatait értékelve és felhasználva, elindította a dunai és a tiszai árvédelmi rendszerek fejlesztését E témakörben az emlékülésen dr. Papp Ferenc, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság korábbi vezetője, elismert, kiváló vízügyi szakember adott részletes, igen értékes ismertetést. - A magam részéről úgy ítélem meg, hogy Dégen Imre államtitkár legjelentősebb tevékenysége a vízgazdálkodási társulatok újjászervezéséhez és elsősorban a víziközmű társulatok tevékenységéhez kapcsolódik. A víziközmű társulatok - főként a vízműtársulatok eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy ezek nélkül az ezredfordulón a vízi infrastruktúra területén sokkal szerényebb ellátottsági színvonalról beszélhetnénk, és legfeljebb csak azt fogalmazhatnánk meg, hogy „elindultunk Európa felé". A víziközmű társulati eredmények elérésében az országos összefogáson kívül elévülhetetlen érdeme volt Dégen Imre államtitkár két évtizedes politikai és szakmai munkásságának, amely az ezredfordulóig éreztette kedvező hatását Mivel az emlékülésen a ténylegesen rendelkezésre álló idő miatt nem volt lehetőség e fontos témakör részletesebb kifejtésére, ezért a jelen összeállításban igyekeztem összefoglaló tájékoztatást adni: a vízgazdálkodási társulatok tevékenységéről és jelentőségéről, a víziközmű társulatok eddigi eredményeiről és felvillantani néhány fontosabb eseményt, a vízügy közel 200 éves eseménynaptárából. 2. A vízgazdálkodási társulatokról általában A társulati forma mint intézményrendszer nem új keletű, s nagy múltra tekint vissza. Jogi feltételeit már 1807ben szabályozták 1948-ban azonban sajnálatos módon a társulatokat államosították, majd 1957-ben bővített feladatokkal (vízellátás, csatornázás) újjászervezték Az új típusú társulati intézményrendszer újjászervezésére - amelyet az Országos Vízügyi Főigazgatóság egykori kiváló vezetője, Dégen Imre kezdeményezett - a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelet adott lehetőséget 1957. óta a társulati forma a korábbi „vízi" társulatokhoz viszonyítva kibővült és két alaptípusa honosodott meg. Megkülönböztetünk: vízitársulatokat és víziközmű társulatokat. Vízitársulatok (termelő-szolgáltató szervezetek): vízrendezési, ezzel összefüggő műszaki talajvédelmi, továbbá mezőgazdasági, vízhasznosítási munkákat végeznek. Alaptevékenységükön felül megrendelésre jelentős egyéb építőipari tevékenységet is elláttak. A víziközmü társulatok beruházásaiban évtizedek óta aktív szerepet vállaltak. Az országban az elmúlt évek során közel 70 vízitársulat működött. Érdekeltségi területük mintegy 8 millió ha, amely az 1970-es évektől állandósult, s az ország mezöés erdőgazdálkodási területének kb 90 %-ára teijed ki A vízitársulatok a vízgazdálkodás legkisebb helyi, területi egységei. A községek, sőt egyes városok legközvetlenebb vízügyi műszaki szaktanácsadói a vízitársulatok szakemberei. A vízitársulatok közvetlen szakmai te-